Fiziologia, botanika, zoologia
Fiziologia, botanika, zoologia
A fiziologiában és anatomiában: Bene Ferencen és Bugát Pálon kivül Lenhossék Mihály és József és Dolezsáll (Doleschall) Gábor, később Jendrassik Jenő, Balogh Kálmán és Hirschler Ignác. A botanikában számosan voltak a közreműködők: a régiebbek Haberle Károly és Sadler Antal pesti egyetemi tanárok és Rochel Antal, a botanikus kert igazgatója, Rumy György, Láng Adolf, Wierbiczki Péter és Heuffel János, valamint a fiatalon elhúnyt lángész Endlicher István, a ki nemcsak igen nagy érdemű botanikus volt, de mint historikus és nyelvész is jeles; az újabbak közt a nagyérdemű Hazslinszky Frigyes, a mai botanikusoknak még nem régen nesztora, Dorner József, Kovács Gyula az erdőbényei és a tályai fosszil flórák monografusa; Erdélyből Brassain kivül Szilágyi József és Ercsey József; a Szepességen Kalchbrenner Károly, a magyarországi gombák érdemes monografusa; és Jurányi Lajos az újabb időszak tudós botanikusa. – A zoologiában jelentékenyebb működést régebben csak Frivaldszky Imre fejtett ki. Számos becses faunai adalékával, a Balkányi utazás új adatainak gazdagságával, hozzá csatlakozott s az ő művét és irányát folytatta unokaöcscse, Frivaldszky János, a magyar rovarfauna nagytevékenységű leírója, valamint Tóth Sándor és Chyzer Kornél, e két kitünő kutató és leíró; Margó Tivadar, kinek működése erősen átnyúlik az utóbbi időszakba, hasonlóképpen, mint Kriesch Jánosé és Herman Ottóé is. De mindenek fölött ki kell emelnünk ezen időszak zoologusai között a haza tudományosságának nagy kárára korán megtört s már 56 éves korában elhúnyt Petényi Salamon Jánost (1799–1855), a ki a magyar madárvilág kutatásával, a madárélet gondos megfigyelésével, megismertetésével, népies elnevezésének összegyűjtésével s a fauna szakszerű, fáradhatatlan, céltudatos gyűjtésével és kikészítésével, valamint az országban szerteszét a madártannak hívek és megfigyelők szerzésével s buzdításával érdemelte ki a nemzetnek örökre hálás elismerését. Herman Ottó élet- és jellemrajza, a mit e rendkivül nagyérdemű jelesünkről szerzett: Petényi J. S., a magyar tudományos madártan megalapítója (1891.), a legszebb koszorúk egyike, a mit valaha nagyérdemű jelesnek emlékére a hála, a szeretet s a tudomány iránti lelkesedés virágaiból fontak. Meg van benne ismertetve a Petényit megelőző madártani irodalom és az ornithologia története Magyarországon, közölve Petényi egy szép munkája, A kék vércse leírása és gyönyörű színes képe, méltatva Petényi tudományos működése, belefoglalva irodalmi dolgozatainak jegyzéke és nagy kiterjedésű levelezéséből az a nehány darab, a mit a véletlen szerencse meghagyott s végül Petényi életének lelkesítő és vonzó leírása, áthatva a legmélyebb tisztelet és rokonszenv melegétől. Sajnos, hogy e nagy tehetség tömérdek adatot magában foglaló kéziratainak legnagyobb része eltévelyedett vagy lappang még valahol. Az Akadémia megindította ugyan Petényi hátrahagyott munkáinak kiadását, de csak egy füzete jelent meg 1864-ben. (Benne életrajza is Kubinyi Ferenctől.) Petényi munkás életének emlékével térjünk át a legújabb, rohanos fejlődésű időszak vázolására.
Petényi Salamon János.
* * *
