Természetrajzok
Természetrajzok
Századunk második tizedében már megfogyott az új könyvek száma. Mint általános természetrajzi tárgyút, bár eredetileg csak iskolai kézikönyvnek volt szánva, meg kell említenünk azt a hármas munkát, mely Sárospataki Természethistoria néven híresedett el s terjesztette hatását messzire és hosszú ideig. Meg kell adni, hogy a maga idejében céljának igen jól megfelelt, s az örökös deák diktandók és deák könyvek után az elmére és az érzelemre egyaránt kellemes hatása volt. Ez három sárospataki professzor Természet Históriája, melynek első részét: Az állatok országát Emődy István írta (1809 és újra 1818). Ez a legterjedelmesebb, nagyobb, mint a másik két rész együttvéve. Második része, a Plánták országa, Vadnay József tollából folyt (1811 és újra 1843). Harmadik részét, Az ásványok’ országát, Geley József készítette (1811.) Kicsiny volta ellenére is érdemes megemlíteni azt az érdekes könyvecskét, mely az ország több nevezetességét írja le, s több balhitet igyekszik eloszlatni. Ez: Magyarország természeti ritkaságai. Németből Tanárky Mihály (Pozsony és Pest, 1814). A forrást azonban elhallgatja, s nem említi meg, hogy apró cikkei Sartori Ferenc négykötetes munkájából vannak kiszedegetve.
Becses munka követte ezeket. Bonnet Károly jeles francia tudós egyik művét eredetiből fordította le s A természet vizsgálása cím alatt adta ki három testes kötetben Tóth Pál (Pest, 1818–19). Általános és összehasonlító természetrajzi és fiziologiai tárgyánál fogva ez a maga idejében méltán híres munka volt; de minálunk terjedelménél vagy előadásánál fogva (pedig a fordító igen gondos munkát végezett) nem volt meg a kellő hatása; nem ütötte meg azt a hangot, mely az akkori közönséget, vagyis az akkori kis közönségnek egy részét, érdeklődésre tudta volna serkenteni. Ugyanannyi fáradság útján készítve, egy Buffon-kivonatnak hihetőleg sokkal nagyobb hatása lett volna. – Az időszak utolsó évtizedének terméke A legszükségesebb tudományoknak Veleje, melyet Funke után Bachich József fordított le (1821). Ebben fizika, természetrajz, embertan, technologia s egyebek is foglaltatnak, mindenik igen rövid előadásban. A megelőző irodalom ennél már jobb munkákat adott a magyarságnak, s ámbár Bachich buzgóságát és jóindulatát dicsérettel érdemes említeni, németből szó szerint fordított műszavai, sőt állatnevei (köztük ilyenek: mocsár-madarak, kanál-gém, nyargalóc) jóval alatta maradtak a kor színvonalának. Elég különös, hogy arra, a mit azelőtt madár-orrnak neveztek, Bachich faragta, s ekkor adta nyilvánosság elé a csőr szót (cső-orrból képezve), mely ma nemcsak általánosan el van terjedve, de szinte úgy hangzik, mintha valami őseredeti szavunk volna.
