Toldi Szerelme
Toldi Szerelme
De az elbucsúztatott lovagvilág leggazdagabb s legmélyebben jellemző képét a trilogia középső részében sokkal később alkotta meg Petőfinek s egy írói társaságnak buzdítására, melyben Szemere Pál is jelen volt, még a forradalom idején kezdett hozzá Daliás idők címmel s eljutott a hetedik ének közepéig. A hatvanas évek elején újra elővette s a második éneknél újra kezdvén, megírt másfél éneket. Végre 1874-ben, aggkorának újra ébredt munkakedvében és munkaerejében, megváltoztatott tervvel a második éneknél újból hozzáfogott s 1879-ben Gyulai Pál a Kisfaludy-társaságban készen bemutatta Toldi szerelme címmel. Így fejezte be élete őszén a költő, a mit még kezdett »barna hajjal«, s többször félbehagyott, »küzdve kórral, bajjal«, de tartóztatva a monda e részének soványságától is, melyből csak a sírrablást s a prágai kalandot vehette: a többit, tehát jóformán az egészet, képzeletéből kellett alkotnia. Toldi legénykedő álharcban másnak kezére juttatja Rozgonyi Piroskát, kit maga szeret s nem tud feledni; durva s méltatlan férjét szabálytalan viadalban megöli s az álhalott asszonyt sírjában fölkeresvén és életre hozván, a sírrablás gyanújába keveredik; üldözötté lesz és egyházi átok alá kerűl, melyből megaláztatások s a nápolyi hadjáratban hős részvéte után megszabadúl, de élete boldogságát mindörökre elveszti. Nem naiv, nem is húmoros rege többé, mint az első és utolsó része, hanem »bús ének«. A lovagvilágnak nemcsak a költői színek pompájában ragyotó, de legteljesebb képe költészetünkben. Minden jellemző vonása feltünik előttünk, a cselekvénynek egy-egy szálaul beszőve vagy egy bogjává kötve: a hős király és címeres lovagjai, egy vértettet boszúló kalandos hadjáraton és a harcjátékon; a vadászó császár és a leskelődő rablók; az egyház hatalma, a rajongók csődületei, a kolostorok sűlyedése; dalaikkal bolyongó kobzosok s urok szavát értő paripák. Monda, történet és lelemény nem olvadnak ugyan olyan benső egységbe, mint a másik két részben; de a Toldi szerelme Aranynak nemcsak legterjedelmesebb (maga 1145 versszak, míg az első rész 214, az utolsó pedig 235), hanem részleteiben legvonzóbb, cselekvényben, színben és hangban leggazdagabb és legváltozatosabb költeménye. Különösen bájos nőalakjaiban először mutatkozik a női szív mozgalmasabb, finomabb és rejtekezőbb világát festő művészete, mely ezeken kivül néhány hátrahagyott töredéke (Csaba, Édua, Öldöklő angyal) oly fényesen világít meg. Nem leányának és unokájának fejlődése nyitotta meg szemei előtt ezt a világot? De nemcsak képe a lovagvilágnak a Toldi szerelme, hanem igazi tragédiája, melynek legsajátosabb szelleméből foly motivuma: a lovagi eszménynek, a vitézi egyenességnek és nőtiszteleteknek megsértéséből. Toldi álarcos viadalának indítékát Arany talán Aristóból, de hihetőbben Szigligeti Rózsa című történeti vígjátékából vette s tragikai fejleményeibe érzésvilágának, gyermekemlékeinek, férfikora legnagyobb fájdalmának (a hatodik ének gyönyörű Piroska strófái), agg-kora örömeinek és bajainak számos, lírai közvetetlenségű, mélyen megható megnyilatkozásait szőtte. Élete folytában élményeivel, benyomásaival, emlékeivel érzésvilága gazdagszik, változatosabbá és mozgalmasabbá lesz; de fokozódó testi és lelki szenvedéseivel fogy belőle az a, fizikai erővel is kapcsolatos, képesség, hogy érzelmeinek tolúló hullámzását egy mederbe szorítsa. Korábbi alkotásaiban egységesebb hangulat uralkodik, ezzel teljesebben áthatja, vagy teljesebben beléolvasztja tárgyát; agg korában gazdagabb anyagot keres, ha kevésbbé egyöntetű cselekvény lesz is belőle, de egyik részén elgyönyörködhetik, a másikán elmerenghet, a harmadiknak felindulásaival megenyhűlhet, a negyediken kedvére kisírhatja magát. A képeknek és hangulataiknak e lazább változatosságán művészi érzése és érzéke mégis uralkodik a tisztán kifejlő tragikai gondolattal.
