Révai az ikes igékről
Révai az ikes igékről
Fölötte valószínű, hogy Böjthi hatása alatt írta Révai a könyv megjelenése utáni évben* első kifakadását az ikes ragozás megrontói ellen. (A Magyar Hirmondó 1795. III. 20.):
Azelőtt Révai maga sem ügyelt a két ragozás közti különbségre. Elegyes Verseiben pl. 1779–1783. ilyen alakokat találunk: gerjedel, hozol, viszel, nézzél, bátorkodj; egy 1790-i levelében: munkálkodj stb. (idézi Bánóczi: Révai M. élete és munkái 349.).
»Haragszom, hogy a szenvedő időszavakban, in verbis passivis, a harmadik személyt oly szörnyü solecismussal irják. Mi az? iratasson, olvastasson, s több e féle. Az Erzsébet gyüszüje eladatasson és elosztassék a szegények között. Már miért eladatasson? ha jól következik reá az elosztassék. Ez jól vagyon, de az eladatasson nem. Ugy megrémülök, hogy magamon kivül vagyok, ha azt az eladatassont, parancsoltassont, mondatassont hallom.«
»Terengette! eladatasson, elosztasson, hivatasson, s több ilyen csoda úgy-e? Haragszom. De majd azt mondják sokan, haragudjon ő kegyelme, nem gondolunk vele. Mégis ha azt mondanák sokan, haragudjék ő kegyelme, örülnék neki, mert Pázmán, Károlyi, Káldi, Sylvester János, Pesti Gábor után mondanák.«
A régiséget mint irányadó tekintélyt ez alkalommal idézi Révai először. Példákat említ még a Halotti Beszédből, a Margit-legendából és Heltaiból, és így kiált föl: »Bizony csak jó volna az igen igen régi könyveket elővenni, szorgalmatosan általolvasni.« – De ebben is része volt Böjthinek, mert már ő is hivatkozott – egyéb okok mellett – a régi írók tekintélyére:
»Nézze meg akárki a’ Gothus betükkel, és a’ Deák betükkel nyomtattatott legrégibb Könyveket, mindenütt feltalállya mind az m betüt sok Igéknek Első Személlyében, mind az ik Tagot a’ Harmadik Személlyben, és ezt mind a’ kettőt igen sokakban megtalállya; jele tehát, hogy elejétől fogva a’ régi jó Magyarok éltek mind ezekkel; de minek utánna meg abajdoczosodott a’ Magyar Nemzet más Nemzetekkel, azoknak nyelvek pórászára kedzette maga nyelvét is mérni, és igy a’ méltó okokon fundált jó Élést, jó Szókot, jó Szokást ki akarják irtani. Ne nyúljon azért ehez abajdócz Magyar, ha nem akar nagy Magyar Elei ellen véteni.« (220.)
Révai azonban már előbb is foglalkozott a nyelvemlékekkel. Sajnovics könyvét s a benne közölt Halotti Beszédet alkalmasint már huszonötéves ifjú korában olvasta a bécsi könyvtárban, mert nemsokára azt írja egy Barótihoz intézett költői levelében:
Még nálunk nagy könyvtárak s régi magyarság
kincsei és nyelvünk titkai ritka nevek.
kincsei és nyelvünk titkai ritka nevek.
Révai Miklós arcképe és névaláírása.
Második bécsi tartózkodása alatt a Pannóniai éneket közölte vele a tudós Cornides Dániel (1780.). Midőn harmadszor ment Bécsbe (1782 végén), útjában betért Pozsonyba s lemásolta a Halotti beszédet az eredeti kéziratból.
