Eredeti munkák
Eredeti munkák
A művészi stílnek említett sajátságai még szembetünőbbek eredeti dolgozatain. Kazniczy aránylag kevés eredetit írt. A Pályám emlékezete és a történeti életrajzok, a melyek összegyűjtve Magyar Pantheon címmel jelentek meg (mindkettő az Abafi Nemzeti Könyvtárában a III. és XXXVI. kötetben), aztán az Utazások (először az Akadémia által 1836-ban megindított eredeti munkáinak II. kötetében, később az Erdélyi Levelek Abafi említett vállalatának XII. kötetében) s végre a Fogságom Naplója című munkája, a mely egészben véve még kiadatlan: többé-kevésbbé mind önéletrajzi dolgozatok, kivéve a Magyar Pantheon néhány darabját, mint a Mária Terézia, Martinuzzi cardinális, Ürményi József stb. címűeket. Kazinczy valamennyiben ragyogtatja művészi tehetségét, a mely legkivált az eleven festőiségben s abban a mesteri vegyítésben érvényesűl, a melylyel az élet aprólékos, de jellemzetes vonásait, mint egy második Plutarchos, finom ízléssel tudja beleolvasztani az író vagy államférfiú fejlődésének s jellemének körrajzába. Éles szeme mindenütt megtalálja az egyéniség különös sajátságait s észreveszi a fejlődés tényezőit, s melyeket festői csoportba sorakoztat. A merre megfordúl, a felső vidéken, a Dunán-túl, Erdélyben, mindenütt áttekinti a táj egész körvonalát éppen úgy, mint az egyes kimagaslóbb pontokat.
Kazinczy síremléke Széphalmon.
Érdeklik a természeti alkotások minden szépségei, az egyes helyekhez fűződő történelmi emlékek, legkivált pedig a művészi szép nyilvánulásai a kertek mívelésében, a kastélyok építésében s berendezésében, az esetleg látható képek mesteri kivitelbéen vagy az ecset hibáiban, a melyeket soha sem feled megjegyezni. Jellemezni a színek élénkségével s a kifejezés erélyével akár természeti tárgyat, akár élő személyt s a körvonalakat egy pár mondatban hűen és összefüggően megrajzolni: ehhez senki sem értett úgy korában, mint Kazinczy, sőt e tekintetben maig is kevesen versenyezhetnek vele a leíró nemben. Elbeszéléseibe s leírásába mindenütt beleszövi gyöngéd érzelmességét vagy erősebb fölhevülését, a mely nem egyszer a szónoki páthoszba csap, a mi mostani ízlésünk szerint sokszor talán indokolatlannak tetszik ugyan: de azért eredeti dolgozatainak véghatása mindig egy született nagy írói tehetség nyilatkozata a fogékony lélekre.
Bírálataiban, fejtegetéseiben, polemikus cikkeiben az erős meggyőződés sugalma vezérli tollát; azért hangja legtöbbször éles és szatirikus. Tanúlmányainak s műérzékének hatása mindenütt látható. Különösen méltalan ellenfeleivel szemben az irodalmi diktátor hangján szól büszke lenézéssel s keserű megvetéssel. A hol az újítás szükségéről s lehetőségéről, az ízlés kívánalmairól, a nyugoti íróknál elfogadott eszthetikai nézetekről, vagy az ő költői irányáról, a görög-német klasszicizmus elveivel ellenkező elméleti és gyakorlati művekről szól: mindenüt dús adatkészlete s bizonyítéka van, a melynek használatában erős polemikus tehetséget mutat. A mit epigrammai morálként felállít, azt jobbára meg is valósítja, kivált a Mondolat megjelenése után írt cikkeiben:
»Bántani mást vádság« … s más lélektelen író?
Csípd, döfd, rúgd valahol kapod a gaz latrot! az illyet
| Azt hozzád s hozzám nem köti semmi kötél. |
| Ütni, csigázni s agyonverni (nevetve) szabad. |
