A nyelvújítás ellenzői
A nyelvújítás ellenzői
Az első évtizedekben a nyelvújítás ellen nyilatkozott a debreceni Magyar Grammatika. Ez általában minden újítást rosszal, néhány oly szót is elítél, mely az utódok méltányolását megnyerve közhasználatban maradt máig. Ennek szerkesztői bár alapos tudósok votlak, némelyikök szépirodalmi ismeretekkel és ízléssel is birt a korukbeli bágyadt tudományos nyelvnek és vidékök népies bő nyelvének bilincseiben minden újítástól, a megszokott beszédmódnak legkisebb változtatásától is úgy irtóztak, mint veszélyes felforgatástól. Nem ismervén a magyar és más nyelvek történetét, mívelődésök folyamát s ebben az egyéni akarat hatását, de még a kezökön forgó régi magyar művek és szótárak nyelvét sem, ferdén ítéltek minden ilyesről. Az újítás ellen nyilatkozott még Aranka György erdélyi tekintélyes tudós is, ki főkép Barcafalvi Szabó Dávid újításaira célozva mondhatá, hogy »a nyelv naponként rontatik vagy erőltetésből vagy célzásból, vagy tudatlanságból, vagy a különösségeknek s nem közönséges szájízű szólás formáinak, új és többnyire más kohóban vert szóknak formálásával a tiszta szép nyelv mintegy megszeplősíttetik…«
