A nyelvújítás pártolói
A nyelvújítás pártolói
Valóban egy ideig a nyelvújítás nem is talált a közönségben erős, határozott ellenállásra, legfeljebb javítókra, mérséklőkre. Pártolták legalább elvét, irányát a legjelesebbek. Így Ráday Gedeon az idősebb, ki csak mérsékletet ajánlt, Szilágyi Sámuel, Voltaire Henriásának fordítója, a klasszikai formák kedvelője, ki Horác ódáit a legmerészebb szórend-forgatásokkal kísérti magyarrá tenni, s ki, mint Péczeli József is, hiánynak érzi a magyar nyelvben a nemnek nemlétét is, mint utóbb Kazinczy angyalné stb. szókkal igyekezett segíteni. Horváth Ádám népies költő létére nem ellenezte a nyelvújítást, elismerte a nyelv szegénységét, mely újító javítást tett szükségessé s a nyelv baját így fejezte ki: »A magyar nyelv régóta gutaütésben szenved s abból csak most lábbadozik«. (Az előbbi idők nyelvének bágyadtságát érti.) Révai Miklós a nyelv régi emlékei s írói tanulmányozásából látta át, hogy sok szónk elavúlt s felélesztést érdemel; és sokan úgy sejtették, hogy midőn a szók elemeit eredetileg eleven szóknak bizonyította, az által önálló törzsekül használhatóknak mutatta ki. Továbbá Sándor Istvánnak, a magyar nyelv és mívelődés története szorgalmas mívelőjének, Pótlékszótárában (1807) találni elég olyan szót, melyet a közszükség érzetében maga formált, bár sajnos, hogy ezek többnyire nem elég műszói szabatossággal bírók (leveles: notarius, igazlátó: judex, titkos: secretarius, levelész: archivarius, székülő: assessor, zárfő: guardian, várfő: commendans: de. ügyész, országnagy stb. is). Még utóbbi ellenei is egyelőre barátai a mérsékelt újításnak, köztük Bacsányi és Verseghy; amaz a költőnek megadja az újítás jogát, midőn még korán így szól: »Több szokatlanságok találhatók a munkámban, sed ex insvetis fiet consveta, ex ignotis cognita… Ha energiával akar a poéta költeni… gyakran még a grammatikai regulát is félre kell vetnie« Verseghy így szól Tiszta Magyarságában: »A nyelvet csak a szendergő gyöknek felköltögetése által tisztíthatjuk és csinosítgathatjuk«. Másfelől neki tulajdonítanak némely efféle szót: egyetem, mosoly, magány s más csonkításokat.
