A Himfy-dalok múzsája
A Himfy-dalok múzsája
Régente senki sem gondolt arra a kérdésre, hogy tulajdonkép ki volt a Himfy-dalok múzsája? Mindenki megnyugodott abban, hogy a Kesergő Szerelemben a költő későbbi nejéért epedett és rajongott. Hanem Toldy 1874-ben birtokába jutott Kisfaludy levelének, melyben a klagenfurti grófnéról van szó s ekkor módosította régi nézetét, kijelentvén, hogy Szegedy Róza »hasznos partie«-nak volt kiszemelve s Kisfaludy tulajdonkép a klagenfurti grófné iránt érzett szerelmétől vette Himfyhez a lángot. E kijelentés nyomán terjedelmes irodalom keletkezett. A »kérdés« megoldásához nagyon sok kulcsot készítettek. Némelyek a régi nézet mellett maradtak, mások társmúzsának ismerik el a grófnét, némelyek végül D’Esclaponnak is részt kivánnak juttatni a múzsák e dicsőségében.
Kisfaludy s. kézirata: A Himfy 25. és 19. dala; Takács Józsefhez írt 1797. július 7-iki leveléből. (Eredetije a M. T. Akadémiában.)
Bizonyos, hogy költőnk Goethe szavai szerint »szeretve dicsérte a szerelme«, de úgy senkiért sem epedett és szenvedett, mint a hogy dalaiban leírta. Múzsája volt a szenvedély, a lírai hév, a költői képzelet, melyet költők olvasmánya s élményei is tápláltak. De mennyire átalakúlnak ez élmények Himfyben! Ép oly lehetetlen volna az összes dalokat felosztani az egyes imádottak közt, mint a mily lehetetlen kimutatni azt, hogy azok egészben okvetetlenül csak egy nőre vonatkozhatnak. Kisfaludy azt írja Majláth Jánosnak, ki nejéről kérdezősködött, midőn Lotte mintaképét keresgélték, hogy úgy tett, mint a művész, ki több női szépségből alkotott egy Vénus-szobrot.
Kisfaludy már Draguignanban megírta a Himfy-dalok egy részét s az elveszetteket jó részt emlékezetéből pótolta, de bizonyára ép oly hangon folytatta, mint a hogy elkezdette, s abban a dalban, melyről biztosan tudjuk, hogy a lágyszívű grófné imdásának évében keletkezett, csak úgy panaszkodik az imádott meg nem indítható szivéről, mint Franciaországban tette. Igaz, hogy a grófnét nagyon szerette, heves, erősen érzéki szenvedélylyel. De azért a badacsonyi szüret óta soha sem felejtette el Szegedy Rózát. S ez nem volt számítás. Avagy oly nehéz-e megérteni, hogy a heves vérű fiatal tiszt kisebb-nagyobb szenvedélyességgel szerelmi kalandokra vadász hosszas bolyongása közben s mégis állandó vonzalmat érez egy nő iránt, kivel a legkülönbözőbb okokból egyesűlni kíván? Miért kellene a hasznosság szempontját annyira élére állítanunk? Mintha a nem gazdag, de mégis előkelő származású ifjú más »hasznos partiet« nem is remélhetett volna. Különben Szegedy Róza mindjárt keletkezésök után olvasta azokat, mert Takáts és Görög, a kiknek a költő elküldé verseit, Szegedy Róza kezébe juttatták az érdekes ujdonságokat. És a leány nem volt érzéketlen Kisfaludy ama jóslata iránt, hogy a »könnyű Múzsa« még dicsősége lesz a büszke szépnek. Midőn a költő haza tért, átvette barátaitól a kéziratot, átnézte s elküldötte Taktásnak, ki a kiadás gondjaira vállalkozott. 1801 július végén jelent meg a Kesergő Szerelem; eleinte nem igen kelt, de 1802-ben már kapós volt s a levis Musa dicsősége egyre növekedett. »A munka szokatlan figyelemmel fogadtatott« – írja Kazinczy. – »Nehány ifjaink, kiknek mellyeiket ugyanez az erős indulat hevítette, utána kezdték dadogni a csudálva hallott zengést.«
