A Kesergő Szerelem
A Kesergő Szerelem
A hatás könnyen érthető. Egy kötet tiszta szerelmi dalnak megjelenése már magában véve is ritkaság volt. S vegyük még hozzá az új strófákat, a nyelv meglepő hajlékonyságát és magyaros zamatát s végül a kor izlését. Éppen kapóra jött a »magyar andalgó« azoknak az olvasóknak, kik úgy szerették az epedő sóvárgást és érzéki melegséget a kor divatos regényeiben. Mindjárt elnevezték magyar Petrarcának. Kisfaludy nem akarta tagadni Petrarca hatását, de kjelentette, hogy ő az előtte író magyar költőnek többet köszön, mint az olasznak s hogy Petrarca nélkül is megírhatta volna Himfyt. Ez igaz, de tegyük hozzá, hogy Petrarca nélkül nem úgy írta volna meg, mint a hogy megírta. A Himfy-vers, a dalok s énekek váltakozása, a költemény két részre osztása, a mire már akkor határozta el magát Kisfaludy, midőn még távol állott a második rész tárgyától, a házasságtól: mindezek Petrarcára vezethetők vissza. Ha olvassuk a Kesergő Szerelmet, mindig eszünkbe jut, hogy Kisfaludy előbb egy Petrarca és Laura című költeményt írt, melyben az olasz költő szerelmét énekelte meg valószínűen a költő munkáiból vett fordulatokkal, melyeket azután emlékezetből átvett a Kesergő Szerelembe. De azért Kisfaludynál ritka az a dal, s még ritkább az az ének, melyet Petrarca fordításának nevezhetnék. Kisfaludy több helyről válogat, vagy új fordulatra csap át, ha Petrarcából veszi is a kezdetet s néha egész dallá bővít néhány sort. Mindenesetre vigyáznunk kell, ha a két költőt összehasonlítjuk, mert Kisfaludy nem éri el az olasz költőt a fantázia erejében s a nyelv csudálatos művészetében. Azt sem kell elfelejtenünk, hogy költőnk mennyire olvasta a kisebb francia lirikusokat, Deshouličrest, Parnyt, Bertint, s hogy az elmés szerelmi panaszok, a pásztori érzelmesség s érzéki örömök e költői mennyire hatottak reá. Ha mindezt tekintetbe veszszük s ha az egyes fordulatoknál még más forrásokra is mutathatnánk, mégis Kazinczynak kell igazat adtunk, ki a Hallottam én szép szavának kezdetű dal szépségét emelve ki, így folytatja: »Igazságtalan a ki azt kérdi, ha ez itt mondatik-e legelébb, mert elég, ha úgy mondatik, minden legelébb volna mondva, s ha szépen mondatik.«
Kazinczynak igen szerencsés szava volt az, hogy Kisfaludy dala »szerelmi epigrammok«. A költő is elfogadta ez elnevezést. A tartalom epgirammikus kiélezése természetes összefüggésben van a sorok és szótagok meghatározott és a szonetthez mérve aránylag csekély számával. S hogy mily hasznos volt e korlátozás, azt Himfy egyes énekeinek szétfolyó szerkezete s hosszadalmassága eléggé mutatják. De másrészt nem mindig sikerűlt a pointe, néha hiányzik a kezdethez méltó hangzás. Hanem ezek ritkább esetek, legtöbbször ép az egyöntetűségben van a dalok szépsége. A tartalom és a ritmus összeforrását értjük. Látszik, hogy a versek nem az íróasztalnál keletkeztek, a költő többnyire magányos sétáin vagy lovaglás közben költötte azokat. Lelkében a gondolat már bizonyos ritmikus formában született, s a szavak zenei hullmázása közben kerek, hangulatos kötleménynyé alakúlt. A leirás után azonban még sokat »gyalúlt« versein.
