Az irodalom klasszikusai
Az irodalom klasszikusai
Az előttünk álló jelenségek nagy részét azonban s éppen a legkiválóbbakat bizonyára nem értethetnők és érthetnők meg teljesen még mindebből sem. Petőfi magyar volt, a világ nagy költőinek s a magunk népköltésének iskoláit járva; de mindebből alig alkothatnók meg magunknak Petőfi költészetének képét. Számba kell vennünk egyéniségöket, melynek bélyegét rányomták műveikre, ha nagyobbak: körülre, ha még nagyobbak: korukra, ha legnagyobbak: jövendő korokra is. Ők is a nemzeti szellemnek adnak kifejezést, az egyéniségökből folyó eredeti módon és tartalommal: az örök forrásból újat merítenek s új serlegben kinálják. E nagy egyéniségek az irodalmak klasszikusai. Ismertetésök a nemzeti szellemhez, múlt és jövő alakulataihoz való viszonyuknak megállapítása: legfontosabb és legérdekesebb feladata az irodalomtörténetnek. A klasszikusok között méltó helyen és módon kell bemutatnia minden irodalomnak legrégibb klasszikusait: a költő népet, vagy helyesebben: névtelen költőit. Végül, a mit éppen a modern elméletek túlzásaival szemben kell hangoztatnunk: nem feledkezhetik meg a művészet mozzanatairól, mert éppen ez az, a minél fogva az irodalom mindeneknek szól: legfenségesebb alkotásaiban egy ember minden emberekhez, egy nemzet minden nemzetekhez, egy kor minden korokhoz. Keresnünk kell, hogy a művészi hatás természeti feltételeinek írók és művek milyen mértékben felelnek meg. Ennek kimutatásával adhatjuk csak helyes magyarázatát hatásuk szűkebb vagy tágabb körének, rövidebb vagy hosszabb tartamának, kora elhúnytának vagy kései feltámadásának.
A magyar irodalom, ekként tekintve és feltűntetve, valóban nemzeti szellemünk tükre és fejlődésének, alakulásainak magyarázója lesz. E szellem az irodalom terén is, mint a politikában, csak folytonos, szivós és nehéz küzdelmekkel tarthatta fenn és érvényesíthette magát. Vértanúinak sora hosszabb mint ünnepeltjeié. A Kisfaludy-társaság emléktárában, mely a múlt század végétől mostanig élt legkiválóbb íróink személyes életének drága ereklyét őrzi, egymás mellett foglalnak helyet rabbilincs és aranytoll, börtönben megőszült hajfürt és ezüst koszorú. Ha szellemünknek e hosszú és súlyos küzdelme közben kevés oly diadalra mutathatnának is, mely a világra szól; de hosszú kitartása, önmagához való hűsége, nemzeti életünknek s ez által az emberi mívelődésnek tett szolgálata: erejét mutatja s bizalommal s önérzettel tölthet el bennünket. Történetéből mindenek előtt és mindenek fölött alapos ismeretét kell meítenünk; de ne becsüljük kevésre ennek az ismeretnek erkölcsi értékét se.
