Tar Lőrinc mondája
Tar Lőrinc mondája
A hegedős-költészetre más oldalról vet világot egy XVI. századbeli elbeszélés. Tinódi Sebestyén lantosnak Zsigmond-krónikája, mely e költői világ tartalmából szintén megőrzött egy érdekes mozzanatot. A dolgot, írja Tinódi, »énekben hallottam, vagy volt, vagy nem volt«. Zsigmond király holtteteme körül nagy sok rendbéli papok forgolódtak, de mégis kétséges, hogy a császár lelke égbe ment. Ugyanis Tar Lőrinc a pokolban való jártában egy tüzes nyoszolyához érkezett, a melynek »négy szeginél négy tüzes ember állt«. Ezek azt mondták, hogy a nyoszolyát Zsigmond számára tartják készen. A két egyházbíró fejedelem, ki a nyoszolya egy-egy lábát tartotta, »levélváltságért« és »hamis dézmáért kárhozott«, a másik két úr, mindkettő »paraszt nemes«, »dúlásért«. Volt a pokolban egy »tüzes kádferedő« is, ebben Zsigmond fürdött. Körülötte Mária királyné forgódott leányával és sok, párta nélkül való leányokkal, kiket Zsigmond megszeplősített. Tar Lőrinc később mindezt megjelentette a császárnak, s ez azt felelte, hogy »lészen arról nagy gondja, mint ő ágyát pokolból kiiktassa«. E végből »koronának egy kis ágát elrontá«, tizenhárom várost elzálogosított s a pénzen a Zsigmond-kápolnát rakatta, hogy ágyát »mennyországra igazoltathassa«.
Szabács viadalának utolsó napja.*
(Hasomás, szövegolvasással.)
Olvasása: Akarattyok szerént tőn kegyelmet | És nagy míltóságos engedelmet | Igy megadák Szabács erősségét | Benne hagyák álgyúnak bőhségét | Melly álgyúkat királ többőhteté | És szakácsot nagyon erőssőhteté | Hagyván benne vitézeknek javát | Hogy ne látná továbbá az kárát | Ez mind ezen szerént hát megleve | Töröknek és mendennek kegyelmet teve | Királ ugyan Budára eredvén | Török sereg környőlö terjedvén | Hát valának nékik nagy csudába | Hogy Budának menden utcájába | Jelennen királnak odvarában | Látnak török népet kazdag ruhában | Királnak ékessen odvarlani | Ment kell piaczon várban állani | ezt meghallák mind Törökországba | Török császár lőn nagy bosszoságba |
