A cserhalmi ütközet
A cserhalmi ütközet
A krónikás László hercege az események színterén először testvérbátyjának, Gézának oldalán jelent meg, ki a törvényes királynak elismert Salamon mellett a hercegséget bírta. Midőn ugyanis ezek egyesült hadaikkal Cserhalomnál a kúnok seregét verték: »Láta Szent László herceg egy pogányt, ki lóháton visz egy szép magyar leányt. Szent László herceg tehát azt alítja vala, hogy a váradi püspök leánya, s jóllehet súlyosan meg vala sebesűlve, mégis sebes nyargalvást űzi lovával, melyet Szögnek hí vala (quem Zug nominabat). S midőn sehogy annyira be nem érhette, hogy leszúrhassa, minthogy sem az ő lova sebesebben nem fut, sem amazé kissé el nem marad vala, hanem mintegy könyöknyi távolság vala a lándsa hegye és a kún háta közt, Szent Lászó herceg oztán kiálta a leánynak és monda: Szép húgom! fogd övén a kúnt s vesd magad a földre; mit az meg is tőn. S a mint Szent László herceg távolról a földön heverőre szegezte lándsáját s meg akarta ölni, a leány igen kéré, hogy ne ölje meg.Miért is ebből látható – teszi hozzá a jámbor krónikás, – hogy nincs hűség az asszonyokban; mivel alighanem buja szerelemből akarta azt megszabadítni. A herceg azonban sokáig küzdvén vele, s inát elmetszvén, megölé. De ez a leány nem a püspök leánya volt.« (Fordította Szabó K.) E kaland lett később a hős egész életének legismertebb jelenete (lásd a képmellékletek közt is), mert a műemlékek bizonysága szerint a XIV–XV. században alig volt már valamirevaló falusi templomunk, melynek kezdetleges falképei közt ott ne díszelgett volna. Költői maradványok híján, ma ezekből olvassuk ki, hogy a XII. századi mondát naiv költészetünk később tetemesen átalakította, kibővítette. A fiatal hercegből idős király lett, ki a lány atyját audiencián fogadja, aztán fogadást tesz, hogy a leányt megmenti, végül pedig lány ölébe hajtva piheni ki a viadal fáradalmait. A harc több jelenetre oszlott s a viadal képe is megváltozott, mert a birkózó kúnnak előbb inát, aztán nyakát a lány metszi el. Vannak olyan ciklusok is, melyeknek egyes részei egyéb adat híján megfejthetlenek; de azt az egyet világosan mutatják, hogy a cserhalmli kalandból a középkori vallásos kegyelet és a regényesre örömest hajló képzelem valóságos kis époszt teremtett.
Szent László legendája. (Részlet a székelyföldi fülei templom falfestményéről)
A hősmonda fénye és a legenda misztériuma végig kisérik egész élettörténetén. Pozsony alatt a déli pihenőt kalandra akarja felhasználni. A véletlen éppen Salamonnal hozza össze, a ki mérkőzés nélkül is meghátrál, mert László feje fölött két kardos angyal jelenik meg s a könnyelmű rokont visszavonulásra inti. Vácnál, a későbbi egyház helyén, égi látománya volt. A magyar ősmondák sebezhetlen csodaszarvas jelenik meg előtte égő agancscsal, világos jeléül annak, hogy itt még a legendai elemet is a nemzeti hagyomány teremtette. A véres mogyoródi csata előtt angyalokat látott leszállni, kik bátyját, a leendő királyt előre megkoronázzák. Történelem olvad össze legendai elemmel a Charitas apáca jóslataiban is; a róla szóló vallásos epika olyan specifikus helyeivel szemben pedig, minő a holttesttel meginduló kocsi, krónikásunk bőven alkalmazta epizódokul a népmonda termékeit. Krakkó várát pl. a szent király azzal bírja megadásra, hogy minden katonájával hozat egy csizmaszár földet s az így csinált dombot behinteni liszttel; az ostromlottak ebből a magyarok gazdagságára következtetnek, s mielőtt a cselt észrevennék, a várat átadják.
A Szent László személyéhez füződő jelenteket kerek cselekvénynyé Salamon és Géza regénye egészítette ki; Salamoné, a ki közös ellenségük volt, és Gézáé, kit mindenki gyöngébbnek tartott, de a kit vitéz öcscse mindig megvédelmezett, a harc hevében pl. azzal, hogy rettegett hadi jelvényeit elcserélte vele. Mondai szempontból a szerencsétlen Salamon, mint állandó ellenség, kimeríthetlen kútfeje volt a tárgyul kinálkozó eseményeknek, és szerfölött érdekes ellentéte a mondaköltés főhősének, László eszményi alakjának. A gyönge elméjű, ingatag jellemű és lobbanékony vérű fiatal király számára az erősen nemzeti hagyomány azzal biztosította részvétünket, hogy a honnan minden baj szála kiindúlt, oda állította gonosz tanácsadóját, Videt, ki a hercegségre vágyódott, és a becsületes, de Vid ravaszságával szemben tehetetlen Ernei ispánt, ki az eseményeket csak elsiratni tudta. A hadi erényt Salamon pártján Bátor Apos »az ezer közül választott vitéz« képviselte, ki ép oly hű kisérője volt urának, mint László Gézának. Az a sereg, melyet támogatott, sohasem kerűlte el sorsát; de ha párbajra kerűlt a sor, mindig ő állt ki s mindig megvédte a magyar név becsületét az ámuló német szövetséges hadak előtt. Ezért a Lászlót dicsőítő hagyománynak is egyik legkedveltebb alakja lett. Majdnem minden csatában feltünik »fakó lován, bozontos bőr vértjében«, s csakis a részrehajló krónikáson múlt, hogy röviden jelzett viadalairól olyan homéri helyeket nem olvasunk, mint a kemeji jelenet, melyben László pártjáról egy Péter nevű vakmerő vitéz szégyenűlt meg, »ki sárga lován a többiek előtt járt, és csillogó vértjével s aranyos sisakjával föltűnt s a vitézeket viadalra hívja vala«.
