A reformáció terjedése
A reformáció terjedése
A reformáció szellemi mozgalma, mely megváltoztatja hazánknak vallási, irodalmi, sőt politikai képét, a futó tűz gyorsaságával, az új eszme ellenállhatlan erejével terjed el Magyarországon. Az új tanítás lángja először a határszéleken lobog föl, a szász Királyföldön, a német Szepességen, mint a mely két vidéknek mívelt és iparűző városai anyaországukkal sokszoros szellemi és anyagi kapcsolaban állottak. Luther merész föllépéséről szebeni, lőcsei s más német városbeli kereskedők és tanuló ifjak hozzák hazánkba az első hírt; a hírt nyomban követik Luthernek és a többi reformátoroknak iratai. A szélekről csakhamar tüzet fog az ország szíve, Buda is, a hol Mária királyné udvari papja, Henkel János is a reformációhoz hajolt, és a hol 1522-ben Grinaeus Simon és Winshemius Vittus, felsőbb pártfogással nyíltan kezdték hirdetni Luther tanításait.
Az új tanok tüzére csak olaj volt az 1525. évi kegyetlen törvény, mely a hirhedt »lutherani autem comburantur« szavakat foglalta magában, és a mely csakugyan máglyára is vitte Luthernek néhány magyar hivét. Azonban az eddig rejtőzködő reformáció támadó arccal, sőt a hódítás bevallott szándékával csak a mohácsi vész után lép föl, a mikor elesett a katholikus főpapság jó része, midőn az úgyis sülyedt magyar egyház vezetés és összetartás nélkül maradt, midőn az egyházi vagyont királyok és főurak egyaránt siettek szétragadozni, midőn az ellenkirályok pártszempontokból nem merték a reformáció híveire hozott szigorú törvényeket komolyan végrehajtani, és midőn a magát mindinkább befészkelő török nemcsak nem gátolta, de szívesen látta a császárral és az egész Habsburg-házzal ellentétes protestáns vallásnak előhaladását.
