19. A XVI. századi líra Szilády Áron
19. A XVI. századi líra
Szilády Áron
Szilády Áron
A XVI. századi magyar líra történetének nagy része örökre el van temetve. A világi dalok, virágénekek, az irodalomra nézve csak titkon fakadhattak s feslésök hajnalán tépett levelekként hullottak alá, mert boldog, boldogtalan tépdesésökben találta gyönyörűségét s azt hitte, hogy ezáltal szent kötelességet teljesít. Számtalan lenéző, elitélő s üldöző nyilatkozat tesz erről bizonyságot s szolgál magyarázatul ama mezők kopárságának, melyeken irodalomtörténetünk gyűjtői, szemlélői csüggedezve barangolnak. A letarolt mezők felett őszi köd sűrűségével ül még ma is annak a nem test-, hanem szellemcsonkító aszketizmusnak áldatlan emlékezete, melylyel a vallás nevében s az erkölcs érdekében különösen a vallás szolgái sanyargatták a nemzeti szellemet, felekezeti különbség nélkül. Irodalomtörténetünknek különben elsőrendű nevezetességei szították a tüzet egyfelől, nevelték a homályt másrészről, s ez utóbbi az előző századokból is terjengve, a XVI. századot is köz megnyugvás mellett borította el.
