E főiskolák közmívelődési jelentősége
E főiskolák közmívelődési jelentősége
Ha a nagyszombati főiskola és a kassai akadémia csonka egyetemek: akkor a protestánsok gyulafehérvári és sárospataki kollégiumai (s ide kell számítanunk a debreceni és eperjesi, pozsonyi és soproni főiskolákat is) akadémiai rangú intézetek, melyek élénk tudományos szellemökkel, a külföldi egyetemekről behozott és a korszellemnek megfelelő bölcseleti és tudományos irányzataikkal egy-egy kis egyetem helyét pótolták. Hiszen míg Nagy-Szombatban scholastikai tételeket vitatnak, addig Gyulafehérvárt és Sárospatakon Descartes és Baco szellemétől áthatva, fejtegetik a filozofiai és theologoai kérdéseket; sőt Comenius a pataki főiskolát az európai magasabb tudományos míveltség rendszeréhez köti. N.-Szombatban – szintúgy mint Gyulafehérvárt és Sárospatakon – a theologia lévén a főstudium, a vitázásra helyezték a fősúlyt, s azt oly komolyan vették, hogy pl. Sámbár egy alkalommal csak azzal a feltétellel bocsátkozott vitába, hogy a legyőzött fél fejét veszítse. Ám e mellett Gyulafehérvárt mathézist és természettudományokat is tanítanak, de úgy, hogy a fizika mellett helyet foglalt a magia, s az astronomia mellett az astrologia. Maguk a külföldről bejött tudósok is büszkék voltak rá, ha titokzatos tudományuk címén őket a közönség »ördöngös«, »táltos«, s többféle nevekkel ruházta fel. A protestáns főiskolák munkáját szerencsésen egészítették ki a külföldi (német, angol, holland, stb.) egyetemeknek évenkint több mint százhúsz magyar ifjúra szóló alapítványai, melyek meg nem szűntek fiainkra csalogatók s a magyar tudományosságra termékenyítők lenni.
A protestáns főiskolák, mint a reformáció szülöttei, egyidősek a szellem érzelmi és erkölcsi emancipációjával, s mint olyanok, egyfelől a hit, a lelkiismeret és politikai szabadság, másfelől a nemzeti érzület védvárai. Míg a Pázmány főiskolája és a jezsuitakézen lévő többi kollégiumok szivósan ragaszkodtak a latin nyelvhez, s nevelték ez ellatinosodott s később elnémetesedett főuri nemzedéket: azalatt a protestáns főiskolákban Apácai, Comenius és társaik fenhangon hirdetik a nemzeti nyelv elidegeníthetetlen jogait, sürgetik a magyar nyelvű tankönyvek írását s a tudománynak magyar nyelven megszólalását. Természetes tehát, ha egy-egy főiskolánk (pl. a pataki kollégium) sorsa nem egy ízben volt a nemzet, sőt az európai diplomácia figyelmének is tárgya. Ennélfogva, de annálfogva is, mert a nemzet és nép legjobbjainak áldozatkészsége tartotta fenn őket: e főiskolák a nemzet szívével állottak szakadatlan összeköttetésben, s abból merítették erkölcsi erejük legjavát. Hatásukra nézve ez intézetek régi lámpák, melyek mindig megbirták az ismeretek új olaját.
A XVI. és XVII. században a katholicizmus és protestantizmus úgy állottak egymással szemközt, mint küzdő felek. Azóta megismerték és becsűlni tanúlták egymást, s mint ahogy Homér hősei a csata végeztével kicserélték fegyveröket: a katholikus iskolázás is eltanúlta azt a munkát, melyek a protestáns iskolák akkor kezdettek meg, mikor a magyar nyelv jogáért küzdést némelyek véteknek, mások nevetséges kicsinységnek tartották.
