Molnár Albert szótára
Molnár Albert szótára
Ezalatt megindította irodalmi vállalatait. Legfőbb a bibliát akarta kényelmesebb alakú s olcsóbb kiadásban közrebocsátani, mert a Károli-féle biblia rengeteg tömege miatt nem volt hordozható s nagy ára miatt nem terjedhetett kellőleg. De néhány évbe csak az belekerűlt, mig a vizsolyi bibliát megkaphatta Magyarországból; kiadót is ily nagy vállalathoz sokáig nem kaphatott, úgy hogy e mű csak 1608-ban látott napvilágot. Azalatt Molnárnak több más munkája megjelent. Első volt ezek közt egy latin-magyar és magyar-latin szótár: Dictionarium Latino-Hungaricum és Hungarico-Latinum, melylyel a magyarországi latin tanításnak egy égető hiányán kívánt segíteni. A magyar tanuló házi munkáját addig efféle segédeszköz nem könnyítette, mert a meglevő néhány latin-magyar szógyűjtemény tárgyi csoportok szerint lévén szerkesztve, a szótanulásra alkalmasak voltak ugyan, de a keresésre éppen nem; az egyetlen betűrendes Calepinus pedig nagy terjedelme és drágasága miatt valóságos fehér holló volt. Molnár tehát egy kis alakű, betűrendes, lehetőleg teljes szótárt szerkesztett, a Dasypodius-féle német-latin szótár berendezése szerint, melyet rendkívül megkedvelt, az összetételeket is besorozva önálló szókul, s nagy gondot fordítva a latin jelentésnek mentül rövidebb és találóbb visszaadására. Anyagát még strassburgi egyetemi hallgató korában kezdte gyűjteni, a keze ügyébe kerülő magyar könyvekből folyton szaporította, az előző magyar szótárakat azonban nem használhatta, kivévén Baranyi Decsi János közmondásgyűjteményét. Az első rész szerkesztését nagy hazafias lelkesedéssel s munkája fontosságának teljes tudatával 1603-ban befejezvén, 1604-ben Nürnbergben kinyomatta és Rudolf császárnak ajánlta: fáradsága jutalmáért maga ment el Prágába, hol a híres csillagász Keppler fogadta vendégeül. A császár tanácsosai a jeles fiatal tudóst meg akarván nyerni a katholikus hitnek, a jutalmon felül ötven forint útiköltséggel a bécsi egyetemre igazították, de időközben megkezdődött a Bocskai-támadás, s Molnár »nem akarván a Krisztusban való igaz hitét próbára venni«, visszasietett Altorfba. A szótár második része is még 1604-ben megjelent Nürnbergben, s az egész mű alig remélt sikert aratott. Példányait nemcsak itthon, hanem a külföldön is gyorsan kapkodták, úgy hogy Hutternek egy kiadványa sem volt olyan kelendő; még Molnár életében két kiadása jelent meg folyton javítva és bővítve (Hanau 1611, és – már görög szavakkal is, mint első magyar és görög szótár – Heidelberg 1621), halála után is újabb kettő a XVIII. század elejéig (Frankfurt 1644 és Nürnberg 1708), a mikor Páriz-Pápai kiegészítette; így megújítva s Bod Pétertől a múlt század közepén ismét kiegészítve egészen a jelen század közepéig megtartotta népszerűségét, sőt többi szótárainknak is ez a szótár szolgált legkihasználtabb alapjául. E szótár nyelvtörténeti szempontból is igen becses, régi szókban és alakokban, érdekes szólásokban nagyon gazdag s jelentéstani tekintetben elsőrangú forrás. De még nagyobb volt az írói nyelve való hatása, ez lévén a magyar nyelv szókincsének első kimerítőbb lajstroma és századokon át legteljesebb nyilvántartó könyve.
