Bethlen Gábor
Bethlen Gábor
Nem tudjuk, hogy ki volt a szorgalmasabb levélíró, Thurzó György-e, vagy Bethlen Gábor. Nehéz a nagy fejedelem levelei után igazodnunk. Diplomata volt tetőtől talpig, nem mindig azért írt, hogy kimondja szándékait. Nagy művésze volt az elhitetésnek, hangja változik a szerint, hogy kinek ír. Egészen beleéli magát annak lelkébe, a kit le akar kötelezni. De nejéhez, s egyes híveihez írt leveleiben szívéből szokott beszélni. Életének nagy fájdalma volt, hogy a magyar rendek nem támogatták eléggé küzdelmeiben. Keserű gúny és harag tör ki lelkéből, midőn e közömbösséget ostorozza Thurzó Imréhez, Károlyi Miksához s Alvinczihez írt leveleiben. Majdnem sírja szélén, megható örömmel tudósítja Alvinczit, a fehérvári iskola gyarapodásáról. Valóságos hitvallomása az a nagy levél, melyet Alvinczihez írt a pozsonyi béke igazolása végett. (Szilágyi: Bethlen Politikai Levelei, és Századok 1868; Esterházy Miklós Magyarország nádora II. 39. l.).
)
)
)
)
Bethlen köréhez tartoznak Borsos Tamás és Tholdalagi Mihály, a kik a portáról élénk s bő tudosításokat írtak fejedelmöknek, Kamuthy Farkas, a ki a gyarmathi tárgyalásokat oly nagy elevenséggel rajzolja hosszú levelében és Rimai János, a költő és diplomata. (Mikó: Adalékok és Gergely S. közl. Tört. Tár 1883. és Szilágyi különböző kiadványai Bethlen koráról.) Nagy jelentőségűek Rimainak a török fővárosból írt 1621-iki levelei. Bethlen bár gúnyolta Rimai terjengősségét, fegyverül használta leveleit azok ellen, a kik minden áron meg akartak békülni Ferdinánddal. (Ipolyi: Rimai Államiratai és levelezése.)
Bethlen nagy ellenfele Pázmány, nem mint levélíró szerzett tollának örök dicsőséget. Magyar levelei közül talán a legnevezetesebb az, melyet Forgách Zsigmondhoz írt 1619. november végén. Az egész ország meghódol Bethlennek, de Pázmány tiltakozik. »Valamig Ferdinánd él, soha mást nem uralok« – írja büszkén az ingadozó nádornak. A törvényekre támaszkodva önérzettel védelmezi a királyi Magyarország hagyományait. (Frankl: Pázmány levelezése. 238. l.).
Kemény János tatár rabságból írt levelének utolsó lapja.
Nevezetesebb levélíró volt Esterházy Miklós nádor. Nem a Toldytól kiadott Értekező levélre célozunk, mely inkább értekezés, mint levél. Bethlenhez s I. Rákóczi Györgyhöz írt leveleire gondolunk. »A kegyelmed fegyvere ennek igazítására nem szükséges« – írja Rákóczinak, ki az ország sérelmeit emlegette. Ez a levelek alapgondolata. Az ország bajait Esterházy is ismerte; azt hitte, hogy szép szerével kell segíteni rajtok s nem a kard élével. Mélyen meg volt győződve erről, innen nagy haragja az erdélyi fejedelmek ellen. Táplálta e haragot a lovagias hűség érzete, mely Esterházyt a dinasztiához kapcsolta, továbbá a főúr büszkesége, kit a lenézett fejedelmek törekvései mélyen sértettek. Különösen érdekesek Bethlenhez vagy Bethlenről írt levelei. Gúnynyal, éles észszel s heves indulattal birálja a fejedelmet. A tollal érzékenyebben sebezte, mint kardjával. (Toldy: Esterházy Miklós minden munkái; Esterházy Miklós Magyarország Nádora három kötetben.)
