Az idillek költői értéke
Az idillek költői értéke
Zrinyinek e kisebb költeményei nem méltatlanok múzsájához. Ha olykor nehézkesek, olykor darabosak is: nagy ereje nem egyszer felragyog bennök. A merész gondolatok, képek, hasonlatok, akár eredetiek, akár kölcsönzöttek, szinte buja gazdagsággal sorakoznak egymáshoz; s a szenvedély őszintesége még a közvetett alak ellenére is kiérzik belőlök. Mert az idillek alakjok és elnevezésök szerint idillek ugyan: de igazabban szerelmi énekek. A természeti képek a lírai érzések festésére szolgálnak leginkább s ezek uralkodnak amazokon. A költő nem tagadhatja, hogy a szerelem is bántotta olykor; nem is tagadja, hiszen a szerelem nem egyenetlen a vitézséggel. Mindamellett úgy tetszik, hogy inkább a vitézségnek, mint a szerelemnek megéneklésére hivatott. Sokkal inkább keresi a széles ecsetű színezést, a történeti részletezést, mint a mennyire a szerelmi énekek jellemével megegyezik; sokkal pazérabban szedi és ontja képeit és hasonlatait az antik vallás és történetek alakjairól, a természet tüneményeiből és példáiból, mint a mennyire az érzelmi elemek fölvehetik. Kobza csak ott zendűl, ott kap meg igazán, a hol ünnepiesebb hangfutamokat vehet. Vallásos éneke: a Feszületre, éppen azért elegyes költeményei közt a legszebb és legegységesebb. Hatalmas kifejezése a keresztyén áhitatnak, megadásnak és töredelemnek, melyre int, mert hiszen érdemünk mint a kövön a hangyanyom, bűnünk pedig mint levél a fákon, örvény a tengeren, fövény a parton, madár a levegőben. De az úrnak irgalma nagyobb, az ő kegyelme végtelen: azért bízhatunk benne, nem magunkért, hanem szent fiáért, a keresztfán halt Krisztusért, a ki méltó, hogy múzsája köny-zuhatagokat áraszszon érte!
Az ő múzsája nem a játszi és dallamos húrokat kezeli voltakép: örömestebb énekel nagy okért hangosabb verseket.
A Szigeti veszedelem, mely Bécsben 1651 őszén elegyes költeményeivel együtt jelent meg, az ő legsajátosabb és legérdemesebb műve. Nagy okért, a nemzeti megváltásért fogant, hangosabb versekkel, mert harci küzdelemről, hősi halálról beszél: ez az első magyar epopeia, melylyel a nemzeti géniusz a világirodalom remekeinek magaslatára emelkedett; ez az első költői alkotás, mely eszme, szerkezet, jellemzés, lelemény- és feldiszítés tekintetében ma is teljes elismeréssel tölt el. Mert bár nem választ oly korszakos vállalatot, melyre az isteni küldetéssel biró hős vezetése alatt az egész nemzet egyesűlne, szándékban és érzésben összeforrna: a maga magasztos felfogásával és öntudatos művészetének erejével mégis a közeli történeti eseményt, a részleges szigeti történelmet az isteni beavatkozás körébe, az egész nemzet sorsára kiható változás jelentőségére bírja emelni.
