A Murányi Vénus
A Murányi Vénus
Ezeknek a széphistóriáknak, meg Ovidiusnak hatása alatt készűlt Gyöngyösi első eredeti munkája, az 1664-ben kiadott Márssal társalkodó Murányi Vénus cimű széphistória, a mely egy házasságnak abban az időben mindenki által ismert s magának Wesselényinek ajkáról hallott története.
GYÖNGYÖSI ISTVÁN »MURÁNYI VENUS«-ÁNAK CÍMLAPJA.
Mindenki tudta, hogy a királypárti Wesselényi csak úgy volt képes elfoglalni a Rákóczi hűségére esküdött Murányvárat, hogy annak egyik urnője, Széchi Mária szivét meghódította. Az a költő, a ki a Wesselényi udvarban tartózkodott s ezt az eseményt költeményben meg akarta örökíteni, nem tehetett máskép, mint hogy e regényes történetből széphistóriát írjon. Munkája abban különbözik az eddigi széphistóriáktól, hogy e költemény a szereplők életében látott napvilágot, a valóság a klasszikus regényesség csillogásaival volt bevonva s az egész történet mint a mithologiai istenek műve volt feltüntetve.
A murányi vár megvételét az olympusi istenek határozzák el. A vár elfoglalása Wesselényire van bízva, ki az erős falak alá vezeti seregét, de tehetetlenül kénytelen vesztegelni, mig az olympusi istenek pártfogásukba nem veszik s tanácskozásukban az »özvegy kenyérrel élő« Wesselényi s a »hasonlóképen árva özvegységben« élő Széchy Mária sorsának elintézését Venusra bízzák, a ki Cupidónak meghagyja, hogy az »aranyas« nyilakkal sebezze meg mindkettő szivét. A nyilak által szerelemre gyullasztott Wesselényi levelet ír Máriának, találkát kér tőle, mire a szintén »szerelemre gerjesztett« Mária Kádas által kedvező választ küldvén, a találkozás Murány alatt megtörténik s Mária megigéri, hogy Murányt Wesselényi kezére fogja játszani. Wesselényi az éj csendjében belopódzik a várba s azt katonáival elfoglalja. Mindent hosszadalmasan, három énekben részletezve mondja el a költő, sokszor kitér, elmélkedik a hírről, a szerelemről, vitézségről, leírja Cupido nyilait és háza tájékát, áradozó szavakat ad a levelet iró Wesselényi tolla alá s a találkán lirai ömlengéseket a szerelmes vezér ajakára. Az esemény nehezen indúl, a sok kitérés zavarja menetét, de annál gyorsabban pereg le később a kifejlet felé.
Gyöngyösi itt már mint kész költő áll előttünk. Nincs ugyan benne semmi inventio, a történeti tények megirásához nincs is rá nagy szüksége, de meglep biztossága, könnyed verselése, a mozaikszerű részleteknek eddigi költészetünkből hiányzó szépsége. Feltünik benne, az epikusban az, a mi elődeiből hiányzik: lirikus volta. Az esemény, melyet megír, csak háttér, melyből, mint virágról a harmat, csak úgy peregnek a dalok, melyek egyike-másika kerekded, önálló egésznek is beillik. Ehhez járul a mesteri nyelv, a tökéletes alexandrinek, a legtöbbször igen jó rimek és a melyekkel az összes eddigi költőket, Balassit is beleértve, magasan túlszárnyalja.
Murány vára a XVII. században.
Mellette hatástalan marad Zrinyi, alig jön számba Listius, unottakká lesznek a krónikások, leszáll a régi széphistóriák értéke, több kiadást ér a Murányi Vénus s ünnepelt költővé lesz az alig ismert komornyik.
