Ovidius hatása Gyöngyösire
Ovidius hatása Gyöngyösire
És hogy elég ügyesen, hűen és szépen fordít, mutatják például az ilyen részletek: Mikor Wesselényi Széchy Máriának ír, úgy tesz, mint Biblis, a ki
Dextra tenet ferrum, vacuam tenet altera ceram,
Incipt et dubitat: scribit damnatque tabellas;
Et notat et delet: mutat culpatque probatque.
Inque vicem sumptas ponit positasque resumit.
Quid velit, ignorat; quidquod factura videtur,
Displicet in vultu, est audacia mixta pudori. (Met. IX. 522–527.)
Incipt et dubitat: scribit damnatque tabellas;
Et notat et delet: mutat culpatque probatque.
Inque vicem sumptas ponit positasque resumit.
Quid velit, ignorat; quidquod factura videtur,
Displicet in vultu, est audacia mixta pudori. (Met. IX. 522–527.)
Wesselényi pedig:
Izzadott, pirult, félt, változott szinében,
De nem volt egyebet mit tenni szivében,
Pennát foga végre reszkető kezében,
Megíra szándékát titkos levelében.
De nem volt egyebet mit tenni szivében,
Pennát foga végre reszkető kezében,
Megíra szándékát titkos levelében.
A mennyit ir, annyit óhajt bús szivében,
Pennája hol megállt, hol jár a kezében,
Eltörli azt, a mit kezdett volt elsőben,
Mást ir. Az sem tetszik. Sokat szakaszt félben. (MV. II. 60–64.)
Pennája hol megállt, hol jár a kezében,
Eltörli azt, a mit kezdett volt elsőben,
Mást ir. Az sem tetszik. Sokat szakaszt félben. (MV. II. 60–64.)
A levél, melyet ír, a Heroidák XVI. levelének másolata, maga Wesselényi pedig a modern Páris, a ki Helenája kezével egy új birtok ura akar lenni, s a ki így ír:
Nem is gyönyörködöl, tudom, gyötrelmemben,
Mordul sem tekintesz, tudom, levelemben.
Csak azon is oh mint vidulok szivemben,
Levelemet veszed ha édes kezedben.
Mordul sem tekintesz, tudom, levelemben.
Csak azon is oh mint vidulok szivemben,
Levelemet veszed ha édes kezedben.
Melyből szívem olyan reménséget vészen,
Hogy ki irásomban becsületet tészen,
Annál személyem is megvetett nem lészen,
Jövendő dolgom is lesz nála jó részen. (MV. II. 71–72.)
Hogy ki irásomban becsületet tészen,
Annál személyem is megvetett nem lészen,
Jövendő dolgom is lesz nála jó részen. (MV. II. 71–72.)
Hamarabb vöttelek szivembe tégedet,
Hogysem szemlélhettem kegyes személyedet. (MV. II. 78.)
Parce, precor, fasso; nec vultu caetera duro
Perlege, sed formae convenienter tuae
Jamdudum gratum est, quod epistola nostra recepta
Spem facit, hoc recipi me quoque posse modo. (Her. XVI. 11–14.)
Perlege, sed formae convenienter tuae
Jamdudum gratum est, quod epistola nostra recepta
Spem facit, hoc recipi me quoque posse modo. (Her. XVI. 11–14.)
Ante tuos animo vidi, quam lumine, vultu
Prima fuit vultus nuntia fama tui. (U.o.37—38.)
Prima fuit vultus nuntia fama tui. (U.o.37—38.)
Vagy a Csalárd Cupido fordított részeiből:
Mint az elvert galamb az ölyvnek lábában,
vagy az elkapott juh a Farkas szájában
Úgy forog nyavalyás sógora markában
És hever lábánál a földnek porában. (III. 99.)
vagy az elkapott juh a Farkas szájában
Úgy forog nyavalyás sógora markában
És hever lábánál a földnek porában. (III. 99.)
Illa tremit, velut agua pavens, quae sancla cani
Ore excussa lupi nondum sibi tuta vietur;
Utque colubma suo madefactis sanguine plumis
Horret adhuc, avidosque timet, quibus haeserat, ungues. (Met. VI. 527–30.)
Ore excussa lupi nondum sibi tuta vietur;
Utque colubma suo madefactis sanguine plumis
Horret adhuc, avidosque timet, quibus haeserat, ungues. (Met. VI. 527–30.)
Gyöngyösi e részeket talán mivel tetszését kiválóan megnyerték, részben kedvtelésből fordította le, részben talán magyar Ovidius-fordítást tervezgetett. Ő a fabulás dolgoknak nagy kedvelője lévén, bizonyára foglalkozhatott is e gondolattal. Erre vall az is, hogy későbbi költészetén csak Ovidius hatása vehető észre.
Őt nem hatották meg a nemzet nagy eseményei, melyek Tinódit krónikássá, Zrinyit epikussá tették; a korát megelőző századok mozgalmai, Mátyás fényes udvara, a mohácsi vész gyászos következményei a XVI. század pártviszályai, a török uralom alatt véghez vitt vitézi tettek nem ihletik meg költői lelkét. Nem talál, de nem is keres költői tárgyat. Neki nem kell sem az egyetemes, sem a nemzeti történelem. Kora mozgalmas, nyugtalan, zaklatott napjaiban megmarad humanistáknak: Horatiust, Senecát, Chrysostomust olvassa, naiv lelke Ovidius metamorphosisaiban, szerelemre hajlandó természete annak erotikus műveiben talál gyönyörűséget.
Mikor mint Wesselényi komornyikja ura szerelmének történetét megírja, akkor sem a historiás énekek szerzőit követi, hanem a regényes vagy széphistóriák íróit, a kik Jason és Medea, Paris és görög Helena, Ajax és Ulysses történeteit közkedveltségűvé éppen ezek klasszikus volta által tették. E történeteket a régiség, a köznapi élettől elütő regényesség, a távolság, a felsőbb hatalmaknak, a földről már eltűnt olympusi isteneknek titokszerűsége, az emberek sorsával törödő beleavatkozása, a föld és az ég ma már megszűnt közvetlen érintkezése tette oly kedvesekké és mindenki előtt vonzókká.
