A Rákóczi-nóta
A Rákóczi-nóta
De nem volt irígylendőbb az itthon maradtak sorsa sem, főkép a béke megkötéseig. A győzők dölyfössége nem kímélte sem a bűnöst, sem az ártatlant. A régi idők minden nyomora felújúlni látszott. Ez a hangulat, ez a nemzeti fájdalom termtette e korszak leghíresebbé vált forradalmi énekét, mely Rákóczi-nóta, Rákóczi-siralma, Cantus Hungarorum, Luctus Hungariae stb. címek alatt a legkülönfélébb változatban, írva s énekelve, több mint egy századig élt s máig sem esett ki emlékezetünkből. Jaj régi szép magyar nép! sóhajtással kezdi, felidézi a szabadságharc legnépszerűbb hőseit, a dicsőséges napokat, hogy tőlük, belőlük merítsen erőt a rút ellenség pusztításainak, az ínségnek-nyomornak elviselésére. Éles jajkiáltása ez az elnyomatás rémeiről rettegő népnek. S a mennyiben »a sas körme között« még sokáig »fonnyadt« a régi szép magyar nép: ez volt vigasztalója, titkos fohászkodása egy teljes századon át. Hatását nagyban fokozta a tárogató-síp mellett énekelt bús dallama, mely hű kifejezője a tartalom reménytelen panaszának; »e kor legmeghatóbb, legszebb zenei terméke«, mely azért is nevezetes, »mert magyar népdalaink közt az egyedüli, melynek dallama minden ismétlés nékül 16 sorból álló strófára van végig komponálva«. (Káldy Gyula.) Ez és az Őszi harmat után melódiája nyomódott be legmélyebben a nép emlékezetébe, úgy hogy az 1790-iki nemzeti felbuzdulás idején Nagyváradon, Sárospatakon a tárogató hangjai mellett ezeket énekelték. Rég bemohosodott sírok hsőeiről idéztek fel kísérteties emlékeket, s ezek még ily későn is roppant lelkesedést keltettek. A Rákóczi-induló azonban nem közvetlenül ezen alapúlt, hanem egy külön fejlődött trombita-riadón, mely szintén többféle változatban terjedt el, de szöveg nélkül. Ennek dallamaiból készítette később 1809-ben Scholl Miklós katonai karmester a világhírűvé vált indulót, melyben a múlt dicsőségén merengő méla borongás kitünő jellemzetességgel olvad össze a harcias tűzzel, lelkesítő hévvel; a magyar hazafias érzelmeknek e hű kifejezése miatt az induló csakhamar háttérbe szorította, elfelejtette a régi Rákóczi-nótát is. A Rákóczi-nóta és iinduló hozták legmesszebb, szállították reánk, késő maradékra a régi szabadságharcok szellemét. De nem ez az egyedüli emlék. A béke megkötésével véget ért a harc, de dicsősége tovább munkált s messze beragyogta a következő évtizedeket. Nemcsak a bujdosók, az itthon maradtak sem menekűlhetnek hatása alól: megírják történetét, vagy legalább följegyzik egyes eseményeit.
A Neustadti harc első versszakai. (Palocsay Gy. kézirata.)
