Bujdosás
Bujdosás
Ismét megkezdődik a bujdosás. A szétzüllött csapatok a Bakony sárguló ereiben kerestek menedéket, s a régi bús énekek mellett vigasztalják egymást; az épségben maradt hadak Ung és Bereg felé huzódnak s onnét sóhajtoznak vissza a »Bakony aljára, Ság mezejére« s erősen hiszik, hogy »Urak leszünk még Dunántúl!« Ez a remény azonban mindinkább fogyott; a német seregek mindenütt nyomukban jártak s már a felvidéki határszélekre szorították a földkelőket. Az üldözés elől csak a kibujdosásban volt menekvés. Kiment már Rákóczi is, távoztát két ének is kesergi: a Rákóczi kesergője és a Kibujdosó Rákóczi imája, amaz politikai vonatkozások, emez az istenbe vetett hit nyugalmának nem erőtlen kifejezése; de mindkettőnél költőibb: a Keserves bujdosás című s az Édes hazám, szánjad válásom kezdetű, melyben a bizonytalan sorsra, idegen országba induló kuruc vitéz a bujdosás keserveiért csak egy enyhítő könnyet kér a hazától.
