Az első harcok hatása
Az első harcok hatása
A Fölséges nagy isten kezdetű, 55 verspárból álló költeményt a hagyomány egyenesen Rákóczinak tulajdonítja, de a más nevében szólás ekkor igen divatos módja volt a költésnek. A szerző azonban mindenesetre jól ismeri Rákóczi szellemét. Erős vallásos bizalommal fordúl a magyarok istenéhez, hogy ne engedjen bennünket elpusztúlni; majd felsorolván az ország nyomorát (»Németnek, papoknak jobbágyai vagytok«), megátkozza Bécset, a gonosz tanácsadókat, s egyetértésre, kitartó hűségre inti az igaz hazafiakat. – Megkezdődik a háború. A fölkelt magyarság élethalál-harcot vív engesztelhetetlenül gyűlölt ellenségével. Sorsa javulását, az ország felvirágzását csak úgy remélheti, ha csekély erőnket összetartva küzdünk. Ez az érzés hatja át az egész tábort. Ezért oly nagy az öröm a legkisebb siker fölött, mely közelebb juttatja a küzdőket a célhoz, s még inkább ezért oly nagy, szinte a kétségbeesésig fokozódó a siralom csak egy-egy ütközet elvesztén is, melyen a kishitűség hajlandó mindjárt az országos romlás kezdetét látni. Ilyen mindjárt a Holdvilági s feketehalmi harcról szóló gyászének, mely jól folyó versekben az udvarhelyszéki kurucok veszedelmét siratja, s ilyen a Szomolnyái diadal emléke. Ez egyik legszebb fegyverténye volt kurucságunknak, Bercsényi tervei szerint ugyanis Károlyi és Ocskai bekrítették s nagyrészt kardélra hányták az egész német hadat, a többit pedig elfogták, köztük Ritschan tábornokot is. A költemény, mely UJVÁRY TAMÁS nyitrakövesdi kántor szerzeménye, nem írja le az ütközetet, hanem mint »Ricsány német főgenerális töredelmes gyónása« – ennek szájába adott monolog, melyben felsorolván a magyarság ellen hosszú idő óta elkövetett temérdek méltatlanságot, úgy tekinti a vereséget mint isten megérdemlett bütnetését. Megint gyászének szól A koroncai harcról (1704.), melyet Forgách Simon nagyrészt gyakorlatlan s rosszul fegyverzett néphaddal vívott Heister fegyelmezett seregével szemben. MISZLAI ANDRÁS szerzé »holttetemek között való lételében«. S ez a közvetlenség erőt s élénkséget ad leírásának, fájdalmának. Szomorúsága annál nagyobb, mert mindenfelől csak rossz hírek érkeznek:
Beborúlt országunk sok keserű gyászszal!
Mert egyfelől német rontja országunkat,
Másfelől pogány rácz pusztítja hazánkat,
Jószágunkat,
Elhordja marhánkat …
Uram, szánd meg ily nagy romlásunkat!
Mert egyfelől német rontja országunkat,
Másfelől pogány rácz pusztítja hazánkat,
Jószágunkat,
Elhordja marhánkat …
Uram, szánd meg ily nagy romlásunkat!
Így halad könnyen gördülő sorokban a 25 versszakból álló költemény. Miszlai gyakorlott tollából eredt a hasonló versmértékű s Mindenkoron romol kezdetű bujdosó-ének is, melyben idegen földön hányatása keserveit zengi el érzelmes borongással.
