Német-gyűlölet és kuruc büszkeség
Német-gyűlölet és kuruc büszkeség
A kuruc-világ jó napjaiból (1705.) valók a Csinom Palkó s az Erdélyi hajdútánc című kedvelt költemények. Mindkettő táncdal, melyben a szöveg és dallam úgy szólván egybeolvad. Rendkivül jellemző a tartalmuk is. A deli külsejére, diadalmas harcaira büszke nemes kuruc vitéz lenézi, kigúnyolja a »daru-lábú, szarka-orrú, görbe hátú nyomorúlt németség«-et, rendetlen öltözetét, fegyvereit; gyűlölete annál nagyobb, hogy ilyen nép mer vesztünkre törni; majd a vele szövetkezett »fekete csizmás«, rossz lovú horvát népet gúnyolja. Mig ellenben:
Az vitéz kurucnak van
Szabott dolománya,
Sarkantyús csizmája,
Futó paripája…
Szabott dolománya,
Sarkantyús csizmája,
Futó paripája…
Vitéz kardja; lábaiban
Karmazsin csizmája,
Gyöngygyel fűzött az bocskora,
Ezüstös kapcája.
Karmazsin csizmája,
Gyöngygyel fűzött az bocskora,
Ezüstös kapcája.
Hitván cifra farkasbőre,
Kurta kis dolmánya,
Nyakában függ gyöngygyel fűzött
Csontos kalabéra.
Kurta kis dolmánya,
Nyakában függ gyöngygyel fűzött
Csontos kalabéra.
Fényességgel mind berakva
Aranyos szablyája,
Nyuszttal béllett az süvege,
Csillagos forgója…
Aranyos szablyája,
Nyuszttal béllett az süvege,
Csillagos forgója…
Ez önelégűlt büszkeség végül szilaj harci tűzben ég, s dúlásra, pusztításra hívja fel a kurucságot. A hajdútánc (Nossza hajdú, firge varjú stb.) az egykorú eseményekről való célzásokban többször homályos, s általában lazább szerkezetű, de tartalomban, versben, dallamban egyaránt élénk folyású.
