Bercsényi Miklós
Bercsényi Miklós
Mindkét költemény tele van német-gyűlölettel, égő harcvágygyal és szabadságszeretettel. Ez az alaphangja a Nagy Bercsényi Miklós (1708.) címűnek is, melyet egyik vitéze a Vág-vize partján, a soóki táborban pihenve írt »nemzetünk oszlopá«-nak dicséretére, ki már sok diadalra vezette a »szabadságkereső szegény magyarokat«. Bercsényi már kuruc fővezérré léte előtt kimagasló alakja volt a magyar főúri világnak, ki titkárjában: a derék KŐSZEGHY PÁLban megtalálta epikusát is, mint korábban Wesselényi Gyöngyösiben. Nyiltan ennek példája buzdította őt is a versírásra. Egész trilógiát ír uráról: az első részben Bercsényinek »ifjúságában tett vitézi magaviselésérül«, a másodikban Homonnai Drugeth Krisztinával kötött boldog házaséletérül szól, a harmadikban Ungvár megszerzését és Csáky Krisztinával való egybekelését beszéli el. A két első már a szerző életében elveszett, mint erről maga panaszkodik; a harmadikat Rómer Flóris fedezte föl Varsóban s csak nem rég közölte Thaly a Történelmi Tárban. (1894.) Kőszeghynek önálló alakító ereje még annyi sincs mint Gyöngyösinek: krónikás sorrendben, helyenkint némi elmélkedéssel és leirással vegyítve, beszéli el az eseményeket. Az előadásnak, nyelvnek, verselésnek azt a báját is hiába keressük nála, mely Gyöngyösi munkáit oly soká pártatlanokká tette. Kőszeghy Harmadik könyvének mindamellett megvan korfestő érdeke, a mennyiben hű képét adja a XVII. század végén a főúri világ házi életének, mulatságainak (vadászat, halászat, vendégeskedés, lakodalom) s a szerzőnek van annyi verselő ügyessége is, hogy e tulajdonokkal Bercsényinek kuruc vezérségéről is érdekes elbeszélő költeményt alkothatott volna; de ennek semmi nyoma.
Balogh Ádám nótája (1709.) magát a híres dandártábornokot szólaltatja meg (Török-bársony süvegem, Most élem gyöngyéletem stb.), arra a nevezetes portyázására célozván, midőn Bécs alatt magát József császárt is megugratta s kiséretéből többeket elfogott. Ugyancsak az ő dicsőségét zengi a Kölesdi harcrul (1708.) szóló töredék, melyben a német-rác hadak teljes megsemmisítése van elbeszélve.
A rác hadak kegyetlen dúlásainak, embertelen öldökléseinek szintén több emléke van a kuruc költészetben. Ilyen a Kecskemét pusztulásáról (1707.) szóló s 144 versszakra terjedő krónikás vers, melyben SZÉKUDVARI JÁNOS siratja el a város és népe romlását. Költői feldolgozás teknitetében sokkal becsesebb a Kerekes Izsák című ó-székely balada. Apja-anyja hiába költik a mámoros vitézt a szebeni rácok közeledtének hírével, de gyűrűs mátkájának szavára fölkel, egyedül szembeszáll a sereggel s hősi halált hal. Előadása, nyelve, verselése mind az ősrégi magyar költészet modorában.
