Kuruc tábori dal
Kuruc tábori dal
Az elkeseredés nemsokára nyiltan kitör, már hangzik a kurucok tábori dala: Te vagy a legény Tyukody pajtás! melynek tűzzel teli sorai, harcias dallama egyszerre születnek s méltók is egymáshoz. A költemény kitünően találó kifejezése a közhangulatnak, az elkeseredett német-gyűlöletének; Rákóczi fölkelése idején újra föltámad, különféle változatban végig hangzik az egész szabadságharcon s utóbb mint betyárdal vegyűl el a népköltészetben. Panaszszal kezdődik; a tábori tanyán borozgató kurucok egyike kifakad, hogy
Szegénylegénynek olcsó az vére –
Két pogány közt egy hazáért omlik ki vére.
Két pogány közt egy hazáért omlik ki vére.
Mert »rajtunk német dúl, rajtunk török jár«, s főkép amaz annyi kárt tett már, hogy »hozzáképest mit sem tett török sem tatár«. Szemökre veti a nagyuraknak, hogy »mézes szókért« hozzá hódúlnak s eladják hazájokat, pedig a németek szavában nem lehet bízni:
Mindent ígér, de csak szorúltában,
Semmit bé nem vált, ha szabadjában.
Semmit bé nem vált, ha szabadjában.
Csak pusztítani jött, nem segítségünkre, s »álnoksággal nemzetünknek esküdt vesztére«. Az elkeseredés csak fokozza harci tüzét, buzdítja pajtását, hogy ne kímélje, vágja csak e pogányt, vágja még »az magyart is társaságában«. Tölt puskáját, éles szabályáját készen tartva, vérszomjazó kedvvel előre megüli a németek torát:
Bort kupámba, bort! embert a gátra!
Tyúkody pajtás, indúljunk rája!
Verjük által az labanczot a másvilága,
Úgy ad isten békességet édes hazánkra!
Tyúkody pajtás, indúljunk rája!
Verjük által az labanczot a másvilága,
Úgy ad isten békességet édes hazánkra!
