Labanc gúnydal
Labanc gúnydal
Az újvári kurucok dicsősége azonban már nem sokáig tartott. A Dunántúl 1709-ben – mint egyik bujdosó-ének kezdi – Német sas vert fészket, a régi jó vezérek közül Bottyán elhúnyt, Balogh Ádám, továbbá Fodor László, Hellepront, Fekete István s más főtisztek rabságba estek, egymás után hódoltak meg a várak, az 1710-ik év őszén elveszett Érsek-Újvár is s ezzel végkép hanyatlásnak indúl a kurucok ügye. A Kurucokrul való labanc gúnydal nagy kárörömmel gyönyörködik e pusztulásban. Felidézi a Kőszegen, Szombathelyen, Sümegen átélt víg napokat, elsorolja a nyalka kurucság minden díszét: szép fegyvereit, csinos öltözetét, hogy annál szembeszökőbbé tegye a bujdosók nyomorát, melyet sok garázdaságaikért mért rájok az isten. A gúny érzékeny tűszúrásaival írt költemény, refrainjéről, Nyalka kuruc cím alatt vált ismertté; elterjedtségét eléggé bizonyítja sokféle változata.
