Apor Péter munkái
Apor Péter munkái
Volt a mi Csereinknek egy fiatalabb rokona, ki nevét szintén mint történetíró tette emléklezetessé. Ez ALTORJAI APOR PÉTER volt, ki 1676-ban született s mint az udvar híve s mint buzgó katholikus báróságot nyert és többféle kitüntetésben részesűlt. A nagyszombati jezsuiták voltak tanárai s Timonnal levelezett történeti kérdésekről. Latin munkái, mint a Lusus mundi és a Synopsis Mutationum csak adataik miatt értékesek, de a magyar nyelven írt Metamorphosis- Transylvaniae általánosabb érdekű s a maga nemében megbecsűlhetetlen munka. Cserei jegyzeteket írt a munkához s a jegyzetek némelyike fel van véve a Kazinczy Gábortól kiadott szövegbe. Valszínű, hogy még Apor vette át azokat munkájába, Cserei mindenesetre segítette Aport tollával és szóbeli közléseivel, s nagyon tanúlságos pótlékokkal egészítette ki rokona művét. Apor 1736-ban alsótorjai udvarházánál fejezte be a Metamorphosist. A hatvan éves úr sajnálattal látta, hogy 1687 óta, vagyis a német idők kezdetétől fogva, a régi szép erdélyi szokások közül mennyit elsöprött az új mód, azaz a Náj módi. Úgy gondolta, hogy újabb negyvenkilenc év múlva a »maradvák« még az 1736-ban megmaradt szokásokat sem fogják már életben látni. Azért leírja számokra a már eltűnt, vagy még tünedező régi szokásokat, hogy legalább hírből ismerjék azokat. Megemlékezik a régi lakomákról és táncokról, a fejedelmi udvar életmódjáról, az öltözetekről, utazásokról, lakodalmakról, temetésekről, hajdani tisztességekről és végre az ő katholikus vallásának egykori viszonyairól. Et haec meminisse juvabunt! Persze, hogy minden jobb és szebb volt akkor, mikor az embereknek még nem volt »paszomántos gyomrok«, mikor »az fenesi bor ón kannából is jó volt«, s mikor nem kötötték hátúl a nagy hajat zsinórral vagy pántlikával, mint a lófarkát. Azokban az üstökös időkben vidámabb és gazdagabb volt Erdély, lakói egyszerűbb s szívesebb emberek voltak, virágzott még a női hűség, sőt a vallási türelmetlenség sem volt oly éles, mint a copf korában. Hazája a német világban »régi együgyű alázatos ideiben való gazdagságából kevély, cifra, felfordúlt állapotjában koldússágra változott«. Szóval Apor a múlt idők dicsérője, hanem nagyon kedves, bő szavú, jó szemű, sokfélére figyelmes leíró és e tulajdonságainak köszönhetjük azt a munkát, mely történetünknek oly nevezetes fordulópontján megtartotta számunkra a régi s már-már veszendő társadalmi szokások képét.
A német világ már hamarább is gyökeret ver Erdélyben, ha II. Rákóczi Ferenc fölkelése még nem próbálta volna a régi mederbe visszasodorni az idők árját. E nevezetes mozgalom elmaradása válasz nélkül hagyta volna azokat a törekvéseket, melyek a királyválasztás s a fegyveres ellenállás eltörlésével indúltak meg s mind merészebben irányúltak az alkotmányos önállóság teljes elfojtására. A fölkelés legelőkelőbb vezetői a tollat is jelesül forgatták, úgy hogy az irodalomtörténetnek már ezért is foglalkoznia kell velök. Itt nincs arra terünk, hogy érdemök szerint méltányolhassuk őket; de nem jutunk ellentétbe e vállalat céljával, ha röviden utalni kivánunk néhány pontra, melyeket bővebben kellene kifejtenünk, ha főfeladatunk az lett volna, hogy II. Rákóczi Ferenc korának történeti prózáját ismertessük.
Károlyi Sándor arczképe.
