Cserei előadása
Cserei előadása
Van bizonyos népies egyoldalúság abban a módban is, melylyel Cserei a szereplőket jellemzi. Vannak héroszai s vannak fekete emberei. Teleki Mihály a fő ördög, a ki veszedelembe ejtette Erdélyt s istentelen dolgaival valódi isten büntető ostora volt második hazájában, mely a vertumnusi természetű jövevényt elég bolondul gazdagította s úrrá tette. Cserei oly alaposan befeketítette az erdélyi ügyek nagy vezetőjét, s ezzel annyira kielégítette az általános történeti felfogás szükségleteit, hogy történetírásunkban, még ma is szenved a Teleki alakja Cserei naiv gyanakodása és személyes természetű gyűlölködése miatt. Másrészt Béldi Pál, kit természetesen csakis Teleki pokoli cselei sodortak az örvénybe, valóságos fehér liliom. De mind a mellett nagy hiba volna egészen elvetnünk Cserei jellemrajzait. Fantaziája nem mindig mozog a végletekben, s mivel nagyon szereti az érdekes történeteket, sok szereplőjéről, néha még Telekiről is, igen jól használható vonásokat jegyez fel.
Általában Cserei igen jó elbeszélő. Határozottan nyilatkozó novellisztikus tehetsége teszi oly vonzó olvasmánynyá Históriáját. Emlékezzünk csak Bánfi és Béldi történetére. Különösen az első valódi kerek történeti novella s történeti hitelesség szempontjából nem is igen tekinthető egyébnek. De később, kivált a XVII. század nyolcvanas éveitől kezdve, már hitelesebbé válik Cserei elbeszélése, mi különben érdekességének sem árt. E második részből a zernyesti csata elbeszélését emeljük ki, az érdekesség és a becses történeti tanúlság kettős szempontjából és csak általában utalunk a II. Rákóczi Ferenc korabeli harcok számos jeleneteire. Cserei érdekességét nem csekély mértékben emeli az, hogy személyes élményeivel is élénkíti elbeszélését. Különösen gyermekkori emlékei közt igen szép az a részlet, mely Béldi Pálra vonatkozik. Cserei atyja fogarasi várkapitány volt s a mi történetírónk, mint gyermek, minden este hallotta, hogy Béldi hangosan imádkozott és e zsoltárt énekelte: »Kegyelmezz meg, uram, nekem, mert az ember igen kerget engem.« Béldi ősszel gyümölcsöt küldött Csereiéknek s a kis Mihály megtépte hugát, mert az ajándék szőllőből neki keveset hagyott. Béldi újra küldött néhány gerezdet s megizente, hogy ne veszekedjenek, mert többször nem küld szőllőt. Így játszott az élet a komor börtön körül s a büszke főúr örömmel fogott fel egy-egy hozzá tévedt vidám sugarat. Régi emlékirataink közül mindenesetre Csereinek Kazinczy Gábor által kiadott históriája az, mely történeti tárgyakat kereső költőink, de a nagy közönség körében is legelterjedtebb és legkedveltebb.
