A MONDÁK IRODALMI FELDOLGOZÁSAI.
A MONDÁK IRODALMI FELDOLGOZÁSAI.
A MAGYAR húnmondák és a magyar honfoglalás mondái az újkori magyar költőknek gazdag irodalmi anyagot nyujtottak. A XVI. században Csáti Demeter, Valkai András és Gosárvári Mátyás tettek kísérletet a már nyomtatásban megjelent krónikák latin szövegének magyar verses fordítására. A XVIII. században Bessenyei György tragédiában dolgozta fel Attila és Buda történetét, Dugonics András a vezérek korába helyezte meséinek egy részét. A XIX. század első felében Aranyrákosi Székely Sándor, Vörösmarty Mihály, Czuczor Gergely és Pázmándi Horvát Endre eposzai a költők. lelkes érdeklődését mutatja a pogánykori témák iránt. A verses elbeszélések és színművek egész sokasága kölcsönözte tárgyát a hún világból és a pogány magyar korból. Csak Szigligeti Ede, Gaál József és Garay János neveit említjük. A XIX. század második felében Arany János mélyedt a húnkorszakba, egy nagyszabású trilógián dolgozott s megírta ennek első részét. Utána az elbeszélő költeményeknek, drámáknak és regényeknek még mindig dús anyagot nyujtottak a krónikák tudósításai Debreczeni Mártontól és Szász Károlytól kezdve Jókai Mórig és Gárdonyi Gézáig. Nem csökkent az írók érdeklődése továbbra sem s valószínűleg a jövőben is vissza-vissza fognak térni erre a témakörre.
A mondák nevezetesebb feldolgozásai, idevéve a mondák korába helyezett elbeszélő és drámai munkákat is. – Csáti Demeter: Ének Pannonia megvételéről, 1526 után. Elbeszélő költemény. (Árpád honfoglalásának megverselése a magyarországi középkori latin krónikák elbeszélése szerint.) – Valkai András: A magyar királyoknak eredetekről és nemzetségekről való szép história. 1576. Elbeszélő költemény. (A húnok és magyarok verses története főképen Bonfinius nyomán.) – Gosárvári Mátyás: A régi magyaroknak első bejövésekről való história. 1579. Elbeszélő költemény. (A húnok verses története Hunortól Csabáig, elsősorban Turóczi János és Heltai Gáspár krónikái alapján.) – Bessenyei György: Buda tragédiája. 1773. Dráma. (Attila és Buda testvérharca.) – Dugonics András: Etelka. 1788. Regény. (Szerelmi történet Árpád és Zsolt korába helyezve.) – Perecsényi Nagy László: Léta magyar vitéz és Zamira pannoniai kisasszonynak viszontagságai. 1790. Elbeszélő költemény. (A húnmondákhoz kapcsolt verses mese.) – Dugonics András: Etelka Karjelben. 1794. Dráma. (Az Etelka folytatása érzékenyjáték alakjában.) – Etédi Sós Márton: Scytha király vagyis Záton hercegnek története. 1796. Elbeszélő költemény. (Ősmagyar történet.) – Perecsényi Nagy László: Szakadár esthonnyai fejedelem bujdosása. 1802. Elbeszélő költemény. (Ősmagyar történet.) – Dugonics András: Jolánka. Regény. 1803. (Az Etelka folytatása.) – Dugonics András: Cserei, egy honvári herceg. 1808. Regény. (Taksony vezér kora.) – Aranyrákosi Székely Sándor: A székelyek Erdélyben, 1823. Elbeszélő költemény. (Attila fiairól.) – Czuczor Gergely: Augsburgi ütközet. 1824. Elbeszélő költemény. (A pogány magyarok egyik győzelméről.) – Vörösmarty Mihály: Zalán futása, 1825. Elbeszélő költemény. (Árpád honfoglalása.) – Pázmándi Horvát Endre: Árpád. 1831. Elbeszélő költemény. (A magyarok vándorlásai és honfoglalása.) – Czuczor Gergely: Botond. 1833. Elbeszélő költemény. (A pogány hős görögországi kalandjai.) – Vörösmarty Mihály: Árpád ébredése. 1837. Előjáték a Nemzeti Színház megnyitására. (Árpád vezér alakjához fűzött alkalmi darab.) – Szigligeti Ede: Gyászvitézek. 1838. Dráma. (A kalandozások kora.) – Gaál József: Szvatopluk. 1839. Dráma. (A honfoglalás mondáiból.) – Vörösmarty Mihály: Az áldozat. 1840. Dráma. (A honfoglalás kora.) – Tompa Mihály: Népregék, népmondák. 1846. Elbeszélő költemények. (Utóbb még számos mondaszerű verses elbeszélés.) – Garay János: Az Árpádok. 1847. Balladák és mondák. (Álmos vezérről és utódairól.) – Arany János: Keveháza. 1853. Elbeszélő költemény. (A tárnokvölgyi és cezumori csata.) – Arany János: Csaba királyfi. 1853–1856. Elbeszélő költemény. (Két nagyobb töredék egy tervezett hún-trilógiából.) – Debreczeni Márton: A kióvi csata. 1854. Elbeszélő költemény. (Árpád oroszországi harcai.) – Jókai Mór: Dekameron. 1858–1860. Novellák. (A pogány magyarok világát ismételten bemutatja elbeszélő munkáiban.) – Szigligeti Ede Álmos. 1859. Dráma. (Hőse a honfoglaló magyarokat vezérlő fejedelem.) – Arany János: Buda halála. 1864. Elbeszélő költemény. (Attila és Buda testvérharca.) – Arany János: Rege a csodaszarvasról. 1864. Elbeszélő költemény. (Hunor és Magyar története.) – Szász Károly: Álmos. 1870. Elbeszélő költemény. (Az Álmos-monda feldolgozása.) – Fülöp Áron: Attila fiai. 1884–1908. Elbeszélő költemény. (Trilógia Ellákról, Aladárról és Csabáról.) – Szász Károly Attila halála. 1888. Dráma. (A hún király tragédiája.) – Váradi Antal: A hún utódok. 1890. Dráma. (A hún birodalom vége.) – Somló Sándor: Zsolt vezér ifjúsága. 1896. Vígjáték. (Árpád fiának házassága Marót vezér leányával.) – Jókai Mór: Levente. 1896. Dráma. (Árpád vezér fiáról.) – Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember. 1902. Regény. (Egy görög ifjú élete Attila országában.) – Somló Sándor: Rege. 1906. Dráma. (Hunor és Magyar története.) – Pekár Gyula: Vitézi románcok. 1907. Novellák. (Több novella a pogány húnok és magyarok világából.) – Márkus László: Attila. 1912. Dráma. (Hőse a hún király.) – Bánffy Miklós: Nagy úr. 1913. Dráma. (Hőse a hún király.) – Fáy András: Attila. 1913. Regény. (Hőse a hún király.) – Kozma Andor: Turán. 1922. Elbeszélő költemény. (A húnok és magyarok őstörténete.) – Harsányi Kálmán: Ellák. 1923. Dráma. (Attiláról és fiáról.) – Kozma Andor; Honfoglalás. 1925. Elbeszélő költemény. (A mondák feldolgozása Álmostól Szent Istvánig.) – Sebestyén Gyula: Gesta Hungarorum. 1925. Elbeszélő költemény. (A magyar hősmondák feldolgozása az ősidőktől kezdve.)
A magyar népköltési gyüjtemények közül a régebbiekben nincsenek sem húnmondák, sem magyar pogánykori vonatkozású történeti elbeszélések; csak a későbbiekben bukkan fel számos kisebb jelentőségű mondatörmelék; ez utóbbiak azonban nem az ősi szájhagyomány leszármazottai, hanem kalendáriumokból és ponyvafüzetekből kerültek a nép közé. A XVIII. és XIX. században bekövetkezett az a nem érdektelen jelenség, hogy a húnokról és a pogány magyarokról egyik-másik vidéken mesélgetni kezdett a falusi nép s a vásári nyomtatványokban olvasott vagy az iskolában tanult, esetleg papjaitól hallott dolgokat némileg át is alakította. Az ilyen mondai benyomású meserészleteken kapva-kaptak a népköltési szövegek gyüjtői, feljegyzéseiknek azonban a középkori magyar mondavilág szempontjából nincs jelentősége. Tekintetbe kell vennünk azonkívül azt is, hogy a népköltési gyüjtemények szövegei mindig erős kritikát kívánnak, mert a gyüjtők nagyon hajlamosak a nép ajkáról lejegyzett szövegek módosítására.
A XIX. században a mondaképzésnek szinte erőszakos folyamata is megindult. Történeti munkák egybeállítói, földrajzi és néprajzi monografiák szerzői számos pogánykori mondát és anekdotát szedtek össze és adtak ki olvasóik mulattatására. Ezek az Attila korához és Árpád honfoglalásához fűződő apró történetek nagyobbára tudákos eredetű helynévmagyarázatok, mondvacsinált családi emlékek s olyan históriai színezetű, sokszor igen együgyű mesék, melyeknek újabb eredete vagy irodalmi származása nyilvánvaló. Kálmány Lajos például a maga alföldi néphagyománygyüjtésében közreadott olyan magyar népmondát is, mely nem egyéb, mint Jókai Mór Varchonitáinak még a nevekben is megegyező kivonata. A XIX. században valóságos képzelgő történeti iskola keletkezett a helyi történetírók, családtörténeti kutatók és néphagyománygyüjtők között. Már Budai Ferenc sok új dolgot közölt régi történet gyanánt a maga históriai lexikonában, de messze túlszárnyalták őt a mindenhívő s részben költői fantáziájú történeti monografusok és néprajzi mesélők: Szirmay Antal, Kővári László, Ipolyi Arnold, Orbán Balázs, Gyárfás István, Kálmány Lajos, Pesty Frigyes, Kandra Kabos. – Budai Ferenc Magyarország polgári históriájára való lexikon. Három kötet. Nagyvárad, 1804–1805. – Szirmay Antal: Hungaria in parabolis. Buda, 1804. – Kővári László: Erdély régiségei. Pest, 1852. – U. az: Erdély földe ritkaságai. Kolozsvár, 1853. – Ipolyi Arnold: Magyar mythologia. Pest, 1854. – Orbán Balázs: A székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból. Hat kötet. Pest, 1868–1873. – Gyárfás István: A jász-kúnok története. Négy kötet. Kecskemét és Budapest, 1870–1885. – Kálmány Lajos: Szeged népe. Három kötet. Arad, 1881. – Pesty Frigyes: Magyarország helynevei. Budapest, 1888. – Kandra Kabos: Magyar mythologia. Eger, 1897. – Kálmány Lajos: Hagyományok, mesék és rokonneműek. Vác, 1914. – Ide tartoznak végül a Kisfaludy-Társaság kiadásában s egyebütt megjelent népköltési gyüjtemények kötetei s a Magyar Nyelvőr, a Magyar Nyelv és az Ethnographia évfolyamaiban közreadott népies szövegek.
Irodalom. – Sebestyén Gyula: A magyar honfoglalás mondái. Két kötet. Budapest, 1905. (A pogánykori mondák szépirodalmi feldolgozásainak ismertetése.) – Szendrey Zsigmond: Történeti népmondáink. Népélet. 1924. évf. (A népköltési gyüjteményekben és történeti monografiákban található Attila-mondák, székely mondák és honfoglalási mondák egybeállítása: csupa újkori eredetű helyi anekdota.) – Dézsi Lajos: Magyar történeti tárgyú szépirodalom. Budapest, 1927. (A magyar verses elbeszélések, regények és színművek közül a történeti tárgyúaknak ismertetése és elemzése.)
