A POGÁNY MAGYAROK HONFOGLALÁSA.
A POGÁNY MAGYAROK HONFOGLALÁSA.
A HÚNOK előrontása Krisztus születése után 375-től kezdve az ismeretlen nemzetek egész seregét zúdította Európára. Öt évszázad leforgása alatt ellenállhatatlan erővel törtek elő kelet félelmes embertömegei. Az ókori világ műveltsége megsemmisült, a római birodalom területén barbár hódítók telepedtek le. Végre elérkezett a IX. század. A népvándorlás utolsó hullámgyűrűje, a magyar nemzet is megindult a Duna völgye felé.
A magyar nemzet Krisztus születése után 800 körül tűnt fel az Ural-hegység vidékén, a Perm, Jekaterinburg, Ufa és Kazán városok közé eső tájakon. Innen indult el, 830 táján, Lebediába: a Don és Dnjeper folyók között fekvő területre. Besenyő és bolgár szomszédai ellenséges szemmel néztek reá és sokszor küzdöttek ellene véres csatákban. Lebediából, 889 körül, Etelközbe vonult a magyarság: a Dnjeper és Szeret folyók között elterülő síkságon akart új hazát alapítani. De az Uraltól a Kárpátokig tartó hosszú vándorlásnak most sem szakadt vége. A besenyők és bolgárok ellenségeskedése tovább kényszerítette a magyarokat a Fekete-tenger mellékéről.
Így ereszkedtek le, 896 táján, a Duna-Tisza folyamvidékére, mai hazájuk földjére. A nyolc magyar törzs ekkor már egy vezér köré csoportosult. A vezér Árpád volt: bölcs gondolkodású, vitéz férfiú. Azon a földön, ahol addig egy nemzet sem tudott gyökeret verni, Árpád vezér erős államot szervezett s uralma alá hajtotta az elszórtan élő avar, bolgár, germán és szláv néptöredékeket.
Utódai alatt egyre gyakoribbak lettek a külföldi kalandozások. A vakmerő lovasok rohamainak és nyílzáporának alig állott ellen valaki. Hírük, külsejük, hadviselésük megremegtette Európa népeit. Megjelenésükben az Isten büntetését látták, támadásaik elhárításáért az Úr irgalmához esedeztek. Gyorsaságuk, vakmerőségük, sok sikerük bámulatos. Nemcsak Németországba, Olaszországba és Görögországba törtek be, hanem elszáguldoztak a franciaországi és svájci városokba is. De hadakozásuk sok áldozatba került; annyi győzelmes harc után kezdték észrevenni gyöngülésüket.
A legválságosabb időben ragadta kezébe a hatalmat Géza vezér. Géza a szomszédos országokkal békés viszonyba lépett, a kereszténységnek utat engedett, a törzsfőnökök hatalmát korlátozta. Fia, István vezér, méltó utóda lett: leverte az ősi szokások védelmére fellázadt pogány magyarokat, szervezte a magyarországi keresztény egyházat és megalapította a keresztény magyar királyságot.
Irodalom. – Szabó Károly: A magyar vezérek kora Árpádtól Szent Istvánig. Pest, 1869. – Szilágyi Sándor szerkesztésében A magyar nemzet története. Tíz kötet. Budapest, 1895–1898. – Pauler Gyula: A magyar nemzet története Szent Istvánig. Budapest, 1900. – Pauler Gyula és Szilágyi Sándor szerkesztésében: A magyar honfoglalás kútfői. Budapest, 1900. – Marczali Henrik, Angyal Dávid és Mika Sándor: A magyar történet kútfőinek kézikönyve. Budapest, 1901. – Csánki Dezső szerkesztésében: Árpád és az Árpádok. Budapest, 1908. – Marczali Henrik: Magyarország története. Budapest, 1911. – Erdélyi László: Magyar művelődéstörténet. Két kötet. Kolozsvár, 1915–1919. – Melich János, Gombocz Zoltán és Németh Gyula szerkesztésében: A magyar nyelvtudomány kézikönyve. Budapest, 1922-től. – Hóman Bálint szerkesztésében: A magyar történettudomány kézikönyve. Budapest, 1923-tól. – Karácsonyi János: A magyar nemzet története 896-ig. Nagyvárad, 1924. – U. az: A magyar nemzet honalapítása 896–997. Nagyvárad, 1925. – Hóman Bálint és Szekfü Gyula: Magyar történet. Hét kötet. Budapest, 1929-től.
