LATIN IRODALOM: A GESTA UNGARORUM.
LATIN IRODALOM: A GESTA UNGARORUM.
A LEGENDÁKON kívül a XI. századból nem maradt fenn egyéb elbeszélő kútfő. Mégis ebben a században kellett megkezdődnie – évkönyvi feljegyzésekkel és krónikás részletekkel – a magyarországi latinnyelvű történetírásnak.
A történetírók általában ebbe a korba helyezik a magyar nemzet történetének első megírását. A korunkra maradt későbbi magyarországi latin krónikáknak volt ugyanis egy elveszett forrása, a XI. és XII. századi Gesta Ungarorum: ebből merítettek a XIII. és XIV. század krónikásai. A magyar történelemnek ezt az első összefüggő feldolgozását vagy Szent László király korában vagy II. Géza király uralkodása idején állították egybe. Némelyek szerint Szent László udvarának egyik tudós egyházi embere a szerző, mások szerint II. Géza valamelyik papja. Mindkét feltevés a későbbi latin krónikák szövegére támaszkodik. Hogy közelebbről ki lehetett ennek az elveszett Gesta Ungarorumnak a szerzője, azt még csak nem is sejthetjük. Mindenesetre erős magyarérzésű, a németeket hevesen gyűlölő, a királyok kegyességét és a nemzet hősiességét elevenen magasztaló és írói lendülettel fogalmazó papnak kellett lennie. Elbeszélését később többen folytatták és kivonatolták: így kerültek át fontosabb részletei a következő évszázadok történeti kézirataiba.
Az ismeretlen személyiségű első magyar történetíró egyrészt felkutatta és összefoglalta a magyarok történetére vonatkozó feljegyzéseket, másrészt leírta az élőszóbeli magyar hagyományt. Az évkönyvek adatainak és a mondák elbeszéléseinek anyagát eleven képzelettel öntötte irodalmi formába. Történeti feldolgozását a XIV. századi Bécsi Képes Krónika őrizte meg legszebben.
A magyarországi középkori latinnyelvű krónikáknak ezzel az elveszett ősforrásával sokat foglalkoztak a XIX. és XX. század történetírói. Az elveszett ősforrás megírásának korára és tartalmára nézve, amint említettük, eltérők a vélemények. Egyesek a XI. század különböző időpontjaira teszik keletkezését, mások a XII. századhoz kapcsolják. Erről a kérdésről beható tanulmányt írt Hóman Bálint. Szerinte a magyarországi XIII. és XIV. századi krónikák a Szent László korában írt és 1091-ig terjedő Gesta Ungarorumot használják ősforrás gyanánt. Ezt az elveszett alapszöveget egy Szent László-kori író – talán Koppány püspök, korábban Szent László király udvari káplánja – 1091 táján állította egybe. Kéziratát a XII. században többen folytatták és kivonatolták. Ilyen folytató volt az a II. Géza-kori ismeretlen egyházi férfiú, aki gyűlölettel írt Kálmán királyról. A folytatók a Szent László-kori író művét általában változatlanul másolták s szövegét a saját koruk eseményeinek felsorolásával folytatták. Csak Anonymus dolgozta fel egészen másként a honfoglalás korát a XII. és XIII. század fordulóján. (A Szent László-kori Gesta Ungarorum és XII–XIII. századi leszármazói. Budapest, 1925.) – Ezekkel a fejtegetésekkel szemben az Árpád-kor történeti kútfőinek másik kiváló ismerője, Madzsar Imre, kétségbe vonta, hogy a Gesta Ungarorum Szent László király korában keletkezett. Ő a magyar történelem elveszett ősforrásának feldolgozását II. Géza király történetírójának tulajdonította. (A II. Géza korabeli névtelen. Budapest, 1926.) – Ez a kérdés is olyan, hogy puszta szövegkritika és históriai kikövetkeztetés alapján bajos eldönteni s így az eredmény időről időre változik, a történetíróknak többé-kevésbbé egyéni felfogású vélekedése szerint.
Irodalom. – Marczali Henrik: A magyar történet kútfői az Árpádok korában. Budapest, 1880. – Pauler Gyula: A magyar nemzet története az árpádházi királyok alatt. Két kötet. Budapest, 1893. – Erdélyi László: Magyar művelődéstörténet. Két kötet. Kolozsvár, 1915–1919. – Hóman Bálint: A magyar történetírás első korszaka. Minerva. 1923. évf. – U. az: A Szent László-kori Gesta Ungarorum és XII–XIII. századi leszármazói. Budapest, 1925. – Madzsar Imre: A II. Géza korabeli névtelen. Budapest, 1926. – Hóman Bálint: Magyar történet. I. köt. Budapest, 1929.
