APÁTI FERENC ÉNEKE.
APÁTI FERENC ÉNEKE.
A MOHÁCSI VÉSZ korából való az első magyar szatira: Apáti Ferenc éneke. A költő néhány talpraesett strófában rávilágít a Szolimán szultán által fenyegetett ország nyomorúságos állapotára. Szívének keserűségét csúfolódásba önti, felháborodását iróniába fojtja, a haza sorsáért érzett rettegését szatirikus rajzzal takarja.
Haragjának éle a pogányokkal nem harcoló főurak, az elbizakodott parasztok és a csalfaszavú papok ellen irányul elsősorban. Fejér, szép ezüstös, ékes a nagyurak szablyája: kérlek, ne vágjátok vele a pogány népet: Papokkal akarod vinni az ügyedet: vigyáznod kell, mert ha valamelyik nyájassággal beférkőzött bizalmadba, vigadni kezd leányoddal s megcsalnak szavukkal. A lányok serényen futnak a táncba: el is hull pártájuk. A paraszt is Sámsonnak gondolta magát, dühös haraggal fordult ura ellen: meg kell fogni szakállát, el kell vinni jószágát, majd megalázza magát. Régente volt a papoknak tisztességük, mikor még nem cicomázták magukat, hanem szűrbe öltöztek és futottak a pénztől: ma, ha szépen beszélnek, nem teszik kevés pénzért, forintokat kérnek, ládába gyüjtik a pénzt s nem építenek vele. A régi jó királyok is igazak voltak a szegény országhoz s híven szolgálták a szent koronát. És ismét a papok:
Ighen kewes hayok zantalan yozagok
erös regulayok kewes zolozmayok
barsonyos zolgayok fekete kapayok
az apath vraknak
erös regulayok kewes zolozmayok
barsonyos zolgayok fekete kapayok
az apath vraknak
Mai nyelven:
Igen kevés hajuk, számtalan jószáguk,
Erős regulájuk, kevés zsolozsmájuk,
Bársonyos szolgájuk, fekete kápájuk
Az apát uraknak.
Erős regulájuk, kevés zsolozsmájuk,
Bársonyos szolgájuk, fekete kápájuk
Az apát uraknak.
Kiadások. – Apáti Ferenc feddő énekének 56 sorát a Peer-kódes őrizte meg. – Szövegét már Révai Miklós kiadta: Elegyes versei. Pozsony, 1787. – Toldy Ferenc: Handbuch der ungrischen Poesie. Pest és Bécs, 1828. – Volf György: Nyelvemléktár. II. köt. Budapest, 1874. – Szilády Áron: Régi magyar költők tára. I. köt. Budapest, 1877. – Horváth Cyrill: Régi magyar költők tára. I. köt. 2. kiad. Budapest, 1921.
Irodalom. – Az említett szövegkiadásokkal kapcsolatos magyarázatokon kivül Toldy Ferenc: A magyar költészet története. 2. kiad. Pest, 1867. – Beöthy Zsolt: A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. I. köt. 5. kiad. Budapest, 1888. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. I. köt. Budapest, 1891. – Bodnár Zsigmond: A magyar irodalom története. I. köt. Budapest, 1891. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Horváth Cyrill: A régi magyar irodalom története. Budapest, 1899. – Gálos Rezső: Apáti szatirájának kora. Irodalomtörténeti Közlemények. 1906. évf. – Beöthy Zsolt és Badics Ferenc szerkesztésében: Képes magyar irodalomtörténet. I. köt. 3. kiad. Budapest, 1906. – Ujvárossy Szabó Gyula: A magyar verses oktató költészet története 1772-ig. Budapest, 1910. – Horváth János: A középkori magyar vers ritmusa. Berlin, 1928. Császár Elemér: A középkori magyar vers ritmusa. Irodalomtörténeti Közlemények. 1929. évf.
