MÁRIA-LEGENDÁK FORDÍTÁSAI.
MÁRIA-LEGENDÁK FORDÍTÁSAI.
A LEGENDÁK közül különösen sok a melegség az Isten anyjáról szóló legendákban. A fordítók ezeket az érzelmes történeteket nagy gonddal fordították s arra törekedtek, hogy elbeszélésüket kellemes hangzásúvá tegyék. Míg sok szent férfiú és szent nő élettörténete tele van stiláris zökkenőkkel, a Boldogságos Szűzről írt emlékezésekből a mondatok nehézkessége jobbára hiányzik. A Mária-legendák szembetűnően mutatják, milyen bensőséges szeretettel fordultak a középkori vallásos írók Szűz Mária alakja felé. Mivel a négy evangélium aránylag keveset foglalkozott az Isten anyjával, a jámbor képzelet idővel egyre sűrűbben költötte a Mária-legendákat. Az újszövetségi Szentírás ismert történeteit a vallásos buzgóság újabb és újabb elbeszélésekkel bővítette. Lassankint kialakult a Mária-legendák hármas csoportja: Mária származása, gyermekkora és eljegyzése; azután az angyali üdvözlettől a Jézus mennybemeneteléig terjedő időszak; végül Mária halálának és megdicsőülésének története. Mivel a Mária-kultusz Magyarországon is mélyen meggyökerezett, nálunk is megkedvelték a latin Szűzanyalegendákat. A szerzetesek gondoskodtak a szebb elbeszélések magyar fordításáról s a kódexek másolói örömmel adtak helyet a Szüz Mária alakjával kapcsolatos történeteknek.
Legjellemzőbbek a Mária haláláról és mennybemeneteléről szóló részletek. Elközelgett az az áldott nap – olvassuk az Érdy-kódexben és a Teleki-kódexben – mikor a Szűz Anyának lelke megérzé, hogy földi életének immár vége. S az ő dicsőséges szent fia elküldé hozzá Szent Gábriel arkangyalt, aki őt üdvözlé, vigasztalá s ezt mondá neki: «Én tisztelendő jó áldomást hoztam a te dicsőséges szent fiadtól, mert meghallgatta minden könyörgésedet és kívánságodat és hamar kivészen e gyarló halandóságból az örök halhatatlanságra. Annak jegyére hoztam e pálmafának ágát paradicsomnak kertjéből, kinek ága-boga fénylik vala, mint a szép fényes ezüst, levelei olyanok, mint az égi szikrázó csillagok». Szüz Mária térdre esék, nagy hálákat ada Istennek, megköszönte a szent angyal szolgálatát s több kérelmet intézett hozzá, elsősorban, hogy a szent apostolok jöjjenek hozzá halála órájában. Igy is történt a dolog. Szent János evangélista épen Efezusban prédikált, mikor hirtelen felemelte egy fényes köd s letette Szűz Mária cellája előtt; megjelentek a többi apostolok is, üdvözölték a Boldogságos Szűzet, jámbor beszédekkel vigasztalták egymást, Mária pedig isteni fiának ajánlotta lelkét. Fia megjelent előtte: «Éjnek harmadik óráján eljöve hozzá az áldott kegyelmes Úr Jézus, mennynek, földnek és minden teremtett állatoknak hatalmas királya, isteni fényes dicsőséggel és mind a mennyei szent országnak polgárival, dícséretes szép éneklésekkel. És nagy édes beszéddel monda Úr Jézus ő szerelmes szülőjének: Jöjj el én szeretőm, én választottam, jöjj el én szépségem és én galambom». Szent Mihály arkangyal nagy tisztességgel a szeplőtelen Szűz Mária elé járult, szent lelkét elválasztotta boldog testétől s az áldott Úr Jézus ölébe helyezte. Látván ezt a szent apostolok, erősen kezdének sírni, azután a holttestet koporsóba tették s megindultak Jeruzsálemből Jozafát völgyébe. Útközben a zsidók megtámadták őket, főpapjuk földre akarta dobni a szent testet, de keze rögtön elszáradt, környezete megvakult. Az apostolok Jozafát völgyében a szent test mellett három napig virrasztottak, azután megjött angyalaival Jézus, egyesítette szent anyjának testét és lelkét s felvitte őt a mennyei dicsőségbe.
Kiadások. – A Mária-legendák több kódexünket ékesítik, így különösen az Érdy-kódexet, a Teleki-kódexet és a Tihanyi-kódexet. – Volf György: Nyelvemléktár. IV–V. köt. Budapest, 1876. (Érdy-kódex.) VI. köt. Budapest, 1877. (Tihanyi-kódex.) XII. köt. Budapest, 1884. (Teleki-kódex.)
Irodalom. – Horváth Cyrill: A régi magyar irodalom története. Budapest, 1899. – Nyilasi Rajmund: Kódexeink Mária-legendái. Budapest, 1902. – Holik Flóris: Index miraculorum Marianorum. Budapest, 1920.
