VÁSÁRHELYI ANDRÁS ÉNEKE.
VÁSÁRHELYI ANDRÁS ÉNEKE.
A KÖZÉPKORI magyar lírában a vallásos érzelem és gondolat háttérbe szorít minden más érzelmet és gondolatot. De az erős vallásosság mellett felbukkan a hazafias érzelem is, egyik-másik egyházi énekben a keresztény buzgóság egybefonódik a nemzeti szellemmel, a katolikus hit egybeolvad a magyar öntudattal. Az énekszerzők a magyar szentekhez és Szűz Máriához a búsongó hazafiság fohászaival fordulnak. A Boldogasszonyban nemcsak Isten anyját tisztelik, hanem Magyarország védőasszonyát is.
A magyarok oltalmazójának és a törökök megnyomorítójának dicsőségére készült Vásárhelyi András éneke Szűz Máriához. Az áhitatos ferencrendi szerzetes II. Ulászló király uralkodása idején, 1508-ban, Pest városában írta himnuszát. Pest városának Szent Péter-utcájában, a mai Kossuth Lajos-utcában, a ferencrendi szerzeteseknek népes kolostoruk volt. Vásárhelyi András később Pest városából a veszprémmegyei Várpalota község ferencrendi kolostorába került, itt élt akkor is, mikor János király 1533-ban el akarta venni Palota várát a lázadó Moré Lászlótól. A várat bevették, de a török segédcsapatok Vásárhelyi Andrást két más szerzetestársával együtt megölték. A öreg miséspap Szent Ferenc rendjének salvatoriánuságához tartozott azaz cseri barát volt. A mariánus ferencesekkel szemben a salvatoriánus ferencesek a még nagyobb szegénységet és még szigorúbb szabályokat vallották életelvüknek. Közéjük tartozott András pap is: frater Andreas de Vásárhely sacerdos.
A bánatoshangú magyar költő énekéből a hanyatlásnak indult magyarság fájdalma és esengése hangzik ki. Az ének a litániákra emlékeztető végtelen ismétlésekkel dicsőítő Szűz Máriát. Ő az angyaloknak nagyságos asszonya, Úr Jézusnak boldogságos anyja, mennyországnak szépséges ajtója, paradicsomnak széles kapuja, szűzeknek virága, szentek vigassága, angyalok tisztessége, pátriárkák dicsősége. «Reád néznek szenteknek szemei és véneknek keserves szívei és árváknak nyomorult ihai, bűnösöknek óhajtó lelkei.» Áldott légy, Jézus dajkája, szent atyjának kincstartója, Szentléleknek megnyugtatója, igazságnak megvilágosítója. Segítsd meg a benned bízókat, engeszteld meg az apostolokat, fordítsd hozzánk a mártírokat, térítsd hozzánk a hitvallókat. «Siradalmas nekünk mi életünk és minekünk mi sok vétkezetünk, rettenetes nekünk vétkezetünk, ha te nem lész nekünk mi nagy segedelmünk.» Árvák táplálója, özvegyek oltalmazója, szegények gazdagítója, számkivetettek boldogítója: siradalmas nekünk születésünk, rettenetes nekünk bajvívásunk. Asszonyoknak szépséges tüköre, férfiaknak tisztes győzedelme, halottaknak nagy hiedelme, ördögöknek ő nagy töredelme, törököknek megnyomorítója, királyoknak jó tanácsadója, magyaroknak megoltalmazója: rólad szólnak szenteknek mondási, Szentháromságnak nagy titkos tanácsi, apostoloknak szent prédikálási, mártíromoknak diadalmassági.
Ezt zerzetek pestnek varosaban
vgyan ottan zent peter vcayaban
zwleteth vtan el mwlth ydöben
ezer öth zaz ees nyolch estendöben.
vgyan ottan zent peter vcayaban
zwleteth vtan el mwlth ydöben
ezer öth zaz ees nyolch estendöben.
Mai nyelven:
Ezt szerzették Pestnek városában,
Ugyanottan Szent Péter utcájában,
Születet után elmult időben
Ezerötszáz és nyolc esztendőben.
Ugyanottan Szent Péter utcájában,
Születet után elmult időben
Ezerötszáz és nyolc esztendőben.
Kiadások. – A 72 sorból álló ének szövegét a Peer-kódex és a Thewrewk-kódex őrizte meg. A katolikus hívőknek századokon keresztül kedves éneke volt. Szerzője nevéről a versfejek tájékoztatnak. – Volf György: Nyelvemléktár. II. köt. Budapest, 1874. – Szilády Áron: Régi magyar költők tára. I. köt. Budapest, 1877. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Horváth Cyrill: Régi magyar költők tára. I. köt. 2. kiad. Budapest, 1921.
Irodalom. – Az említett szövegkiadásokkal kapcsolatos magyarázatokon kívül Toldy Ferenc: Az ó- s középkori magyar nemzeti irodalom története. II. köt. 3. kiad. Pest, 1862. – U. az: A magyar költészet története. 2. kiad. Pest, 1867. – Beöthy Zsolt: A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. I. köt. 5. kiad. Budapest, 1888. – Rupp Kornél: A magyar Mária-himnuszok. Keszthelyi kat, gimnázium értesítője. 1889. – Bodnár Zsigmond: A magyar irodalom története. I. köt. Budapest, 1891. – Horváth Cyrill: A régi magyar irodalom története. Budapest, 1899. – Beöthy Zsolt és Badics Ferenc szerkesztésében: Képes magyar irodalomtörténet. I. köt. 3. kiad. Budapest, 1906. – Frick József: A középkori magyar himnuszköltészet. Kolozsvár, 1910. – Beöthy Zsolt: Romemlékek. I. köt. Budapest, 1923. – Karácsonyi János: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig. II. köt. Budapest, 1924. – Horváth János: A középkori magyar vers ritmusa. Budapest, 1928. – Császár Elemér: A középkori magyar vers ritmusa. Irodalomtörténeti Közlemények. 1929. évf.
