SYLVESTER JÁNOS.
SYLVESTER JÁNOS.
HITÚJÍTÓK vallásos kötelességüknek tartották, hogy a Szentírás fontosabb részeit magyarra fordítsák és híveik kezébe adják. Az 1530-as évektől kezdve számos bibliai részlet jelent meg magyar fordításban s így nemcsak a latinul értő papság forgathatta az Ószövetséget és Újszövetséget, hanem a latinul nem tudó vallásos emberek is belemélyedhettek a vigasztalást nyujtó szövegek olvasásába.
A nyomtatásban legelőször megjelent magyarnyelvű bibliafordítások szerzői nem voltak protestánsok. Erazmisták voltak, azaz Rotterdami Erazmus magyarázatait követték. Az erazmista fordítók sorát KOMJÁTI BENEDEK nyitotta meg hét évvel a mohácsi csata után. (A Szent Pál levelei magyar nyelven. Krakkó, 1533). Követte őt három év mulva PESTI GÁBOR. (Újtestamentum magyar nyelven. Bécs, 1536.) Egyik fordító sem volt Luther Márton híve, Rotterdami Erazmushoz igazodott mind a kettő.
A protestánsok első bibliafordítója: SYLVESTER JÁNOS. Míg az erazmista fordítók – Komjáti Benedek és Pesti Gábor – az Új szövetségnek csak egy-egy fontosabb részét ültették át, Sylvester János az egész Újtestamentumot magyarra fordította. Fordítása Buda elvesztésének évében jelent meg. (Újtestamentum magyar nyelven. Sárvár, 1541.) Bőbeszédűségre hajló, folyamatos stílusú, jó magyarságú munka. A fordító előtt a görög szöveg feküdt, de figyelembe vette a latin Vulgata szövegét és Rotterdami Erazmus magyarázatait is.
Sylvester János Újszövetség-fordítása más szempontból is nevezetes. A fordító kedvezően nyilatkozik benne a magyar népköltés szerelmi dalairól, a virágénekekről. Ezeket a szerelmi énekeket a katolikus és protestáns egyházi férfiak nemcsak a XVI. században üldözték, hanem egy századdal később is. Valláserkölcsi szempontból Sylvester János sem kel védelmükre, csak költőiségüket dícséri. Újszövetség-fordítása azért is emlékezetes, mert a magyarnyelvű rímtelen időmértékes verselésnek első sikerült példáit olvassuk lapjain. A fordító disztichonokba szedte könyve ajánlását és a négy evangélium tartalmi kivonatát. Már előtte is megkísérelték egyesek – így Pécsi Ferenc és Dévai Biró Mátyás – hogy az ősi nemzeti versformához hozzácsatolják a görög-latin ritmusrendszert, de vállalkozásuk sikertelen maradt. A kezdetlegesen próbálkozó elődökkel szemben Sylvester János olyan biztos szótagkezeléssel és olyan fejlett verstechnikával lépett fel, hogy az antik versformában Baróti Szabó Dávidig nem akadt nála ügyesebb verselő.
Csodálatos, milyen jól gördültek Sylvester János disztichonai. Számbavehető előzmények nélkül egyszerre megtalálta a helyes utat s nagy idő telt el, míg a későbbi nemzedékek nyomába léphettek a deákos mértékű verselésben. Nem hiába emlegették annyiszor Újtestamentuma élére helyezett verses előszavának első sorait:
Próféták által szólt rígen néked az Isten,
Az kit igírt, ímé vígre megadta fiát.
Buzgó lílekvel szól most es néked ez által,
Kit hagya, hogy hallgass, kit hagya, hogy te kövess.
Az kit igírt, ímé vígre megadta fiát.
Buzgó lílekvel szól most es néked ez által,
Kit hagya, hogy hallgass, kit hagya, hogy te kövess.
A négy evangélium verses tartalmi kivonatában az elbeszélő- és oktatórészek fordulatos ütemben gördülnek előre. Az Apostolok Cselekedeteiben így emlékezik meg a szerző Pál apostol üldöztetéséről:
Fogságot szenved, nyomorog Pál, végre halálra
Őt keresik titkonn a fene népek előtt.
Lásd, mit szenved az Istennek szolgája hamissan,
Melyet meg nem győz a hazug emberi nyelv.
Őt keresik titkonn a fene népek előtt.
Lásd, mit szenved az Istennek szolgája hamissan,
Melyet meg nem győz a hazug emberi nyelv.
SYLVESTER JÁNOS 1504 körül született a szatmármegyei Szinyérváralján. A mohácsi csata évében a krakkói egyetemen tanult, itt írta magyar értelmezéseit Hegendorf Krisztoforusz latin grammatikájához és Heyden Szebaldusz latin gyakorlókönyvéhez. Ezek a legrégibb magyarnyelvű nyomtatványok. (1527.) Utóbb a vittenbergai egyetemet látogatta. Itthon protestáns hitelvei miatt üldözőbe vették, de Nádasdy Tamás, a nemeslelkű evangélikus főúr, védelmébe fogadta. 1536-ban Újszigeten gyermekek tanításával foglalkozott; utóbb a sárvár-újszigeti nyomdában kinyomtatta latinul írt magyar Grammatikáját (1539) és magyarnyelvű Újtestamentumát. (1541.) Bár evangélikus hitelveit nem titkolta, sikerült bejutnia tanárnak a bécsi egyetemre. Később eltávozott Bécsből. (1552.)
Adatok Sylvester János életéhez:
1504 körül. – Sylvester János születésének ideje. Szülőhelye a szatmármegyei Szinyérváralja község. (Igazi neve valószínűleg Erdődi János volt. A szülőhelye közelében fekvő Erdőd a XVI. században nevezetes hely: a protestantizmust teljes erővel támogató Drágffy-család székhelye. Drágffy Gáspár főispán védelme alatt itt tartották meg 1545 szeptember havában az első magyarországi protestáns zsinatot. Erről a vidékről indult ki Sylvester János. Nevét az utókor, Kazinczy Ferenc korában, Erdősi Jánosra magyarosította, jóllehet Sylvester sohasem nevezte magát Erdősinek, hanem ragaszkodott humanista nevéhez. Az sem lehetetlen, hogy nem ellatinosított névről van szó, hanem a Szilveszter keresztnévnek családi név gyanánt való használatáról; ez a családnév a székely nyelvterületen ma is gyakori.)
1526 október 26. – Beiratkozik a krakkói egyetemre. (Kisebb-nagyobb megszakításokkal hat évet tölt a lengyel városban. Megismerkedik Vietor Jeromos nyomdásszal, a sziléziai származású krakkói könyvkiadóval és könyvkereskedővel.)
1527. – Első nyomtatásban megjelent munkái. (Vietor Jeromos kinyomtatja Hegendorphinus Kristóf lipcsei tanító latin grammatikáját s a német és lengyel értelmezések mellé magyar értelmezéseket irat Sylvestris János egyetemi tanulóval. Néhány héttel később ugyanilyen módon megjelenik Heyden Sebald nürnbergi tanító latin-német-lengyel-magyar beszélgetésgyüjteménye.)
1534. – Beiratkozik a vittenbergai egyetemre. (Ekkor már ismeri Nádasdy Tamást s valószínűleg az ő anyagi támogatásával megy ki Luther Márton és Melanchton Fülöp híres főiskolájába. Nádasdy Tamás nemcsak dúsgazdag zászlósúr, hanem tudományosan képzett elme és áldozatra kész mecénás is.)
1536. – Buzgó tevékenysége egy magyar nyomda felállítása ügyében. (Vittenbergából hazatérve, Nádasdy Tamás birtokainak középpontján, a vasmegyei Sárvár községben és a szomszédos Újszigeten, vállal tanítóságot. Az új iskolával kapcsolatban egy könyvnyomtatóműhely berendezését tervezik. Sárvárról azt írja távollevő főúri pártfogójának, hogy maga is szeretne ott lenni a tervezett nyomda berendezését és vezetését vállaló tipografus kiválasztásánál. Nádasdy Tamás egy Strutius nevű bécsi könyvnyomtatót fogad fel, erről később kiderül, hogy megbízhatatlan ember.)
1539. – Az újszigeti könyvnyomtatóműhelyben kinyomtatja Grammatikáját. (A betűszedés és nyomtatás nehezen indul meg, Strutius sok bajt okoz, húzza-halasztja a műhely berendezésének ügyét, bécsi bevásárlásai gyanúsan drágák, Németországból hozott munkásai rosszul dolgoznak. A Grammatikát is elég gyarló módon bocsátják ki a sajtó alól.)
1541. – Megjelenik Újtestamentuma. (Ez már nem Strutius nyomtatványa, hanem Abádi Benedeké. Az első magyar nyomdász már 1540-ben itt van, átveszi az újszigeti műhely vezetését s tovább folytatja és befejezi az Újtestamentum nyomtatását. A könyv utószava szerint: «Ha valahol az nyomásban való vítekre találsz, abból én tűled bocsánatot kírek. Mert hogy megértsed, ez könyvet nem én kezdettem el, hanem más, kit az jó úr sok ideig nagy költsíggel itt tartott. És mikoron elkísvén hozzáfogott volna s látták volna, hogy az nehezen írhetné vígít, ugy hívata engemet hozzája, hogy ez mennél hamarabb az keresztyéneknek kezekbe juthatna». Sylvester János nincs a legjobb barátságban Abádi Benedekkel, mert mindketten intézkedni akarnak a nyomdában. Irásos panaszokat és följelentéseket küldenek egymás ellen Nádasdy Tamáshoz.)
1544. – A bécsi egyetemen a héber nyelv tanára lesz. (Anyanyelvén kívül jól tud latinul, görögül, zsidóul, németül és csehül. Nyolc évig tanít az egyetemen. Közben más tárgyakat is ad elő.)
1552. – Bécsből máshova megy. Életének további adatai ismeretlenek. (Egyesek szerint talán ő az a Johannes Sylvanus natione Pannonius, aki cseh nyelven is írt verseket, mikor az 1560-as években Csehországban telepedett le. Ez az állítás nincs bebizonyítva, csak az bizonyos, hogy a nagy humanista tudós az 1550-es években eltűnik szem elől. Némelyek szerint a debreceni reformátusok alkalmazták: ez is lehetséges; mások szerint Debrecenből Lőcsére került segédlelkésznek: ezt a feltevést már végleg megcáfolták.)
Kiadások. – Rudimenta grammatices Donati. Krakkó, 1527. (Magyar szövegfordítások Hegendorf Kristóf latin grammatikájában.) – Puerilium colloquiorum formulae. Krakkó, 1527. (Magyar szövegfordítások Heyden Sebald latin nyelvgyakorló könyvében. Ugyanennek az iskolakönyvnek új kiadása: Krakkó, 1531.) – Grammatica Hungaro Latina in usum puerorum recens scripta Ioanne Sylvestro Pannonio autore. Neanesi, 1539. (Magyar nyelvtan latin nyelven. Neanesi: a Sárvár mellett fekvő Újsziget.) – Újtestamentum magyar nyelven, mellyet az görög és diák nyelvből újonnan fordítánk az magyar népnek keresztyén hütben való ípülísíre. Újsziget, 1541. («Újszigetben Abádi Benedek nyomtatta vala 1541. esztendőben.») – Grammatikáját Kazinczy Ferenc adta ki újból: Magyar régiségek és ritkaságok. Pest, 1808. – Megjelent Toldy Ferenc nyelvtani gyüjteményében is: Corpus grammaticorum linguae Hungaricae veterum. Pest, 1866. – Magyar verseinek gyüjteménye Szilády Áron szövegkiadásában: Régi magyar költők tára. II. köt. Budapest, 1880. – Dézsi Lajos szövegkiadása: Heyden Sebald gyermeki beszélgetéseinek latin-magyar szövege 1531-ből. Budapest, 1897. – Melich János szövegkiadása: A két legrégibb magyarnyelvű nyomtatvány. Budapest, 1912.
Irodalom. – Révész Imre: Erdősi János magyar protestáns reformátor. Debrecen, 1859. – Dankó József: Joannes Sylvester Pannonius Erdősi Leben, Schriften und Bekenntniss. Bécs, 1871. – Toldy Ferenc: A magyar nemzeti irodalom története rövid előadásban. I. köt. 3. kiad. Pest, 1872. – Szilády Áron: Régi magyar költők tára. II. köt. Budapest, 1880. – Jancsó Benedek: Magyar nyelvtudománytörténeti tanulmányok. Budapest, 1881. – Imre Sándor: Erdősi Sylvester János nyelvészete. Hunfalvy-album. Budapest, 1891. – Bodnár Zsigmond: A magyar irodalom története. I. köt. Budapest, 1891. – Négyesy László: A mértékes magyar verselés története. Budapest, 1892. – Horváth Cyrill: A régi magyar irodalom története. Budapest, 1899. – Szegedy Rezső: Sylvester nyelvtana. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1899. évf. – Payr Sándor: Erdősi Sylvester János sárvári tanító és magyar bibliafordító. Budapest, 1905. – Erdős József: Az újszövetségi kánon fordításairól. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1906. évf. – Trócsányi Zoltán: A XVI. századbeli nyomtatványok e-jelölései. Nyelvtudományi Közlemények. 1908. évf. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. XIII. köt. Budapest, 1909. – Hegedüs István: Sylvester János latin versei. Irodalomtörténeti Közlemények. 1910. évf. – Ujvárossy Szabó Gyula: A magyar verses oktatóköltészet története. Budapest, 1910. – Erdős József: Újszövetségi bevezetés. Pápa, 1911. – Melich János: Erdősy Sylvester nevéről. Magyar Nyelv. 1912. évf. – Tolnai Vilmos: Erdősi Sylvester nevéről. U. o. 1912. évf. – Simonyi Zsigmond: Ady és Erdődi. Magyar Nyelvőr. 1912. évf. – Hajnóczy Iván: Sylvester János életéhez. Irodalomtörténet. 1913. évf. – Rubinyi Mózes Sylvester és Donatus. U. o. 1913. évf. – Trócsányi Zoltán: Irodalmi nyelvünk fejlődéstörténetéből. Magyar Nyelv. 1918. évf. – Bruckner Győző: Volt-e Sylvester János lőcsei prédikátor? Irodalomtörténeti Közlemények. 1919–1921. évf. – Melich János: Abádi Benedek nyelvéről. Magyar Nyelv. 1921. évf. – Kerecsényi Dezső: Elvi kérdések a régi magyar irodalomban. Minerva. 1923. évf. – Payr Sándor: A dunántúli evangélikus egyházkerület története. I. köt. Sopron, 1924. – Trócsányi Zoltán: Sylvester-problémák. Magyar Nyelv. 1928. évf. – Viski Károly: Sylvester. U. o. 1929. évf. – Gulyás Pál: A könyvnyomtatás Magyarországon a XV. és XVI. században. Budapest, 1929.
