KÁROLYI GÁSPÁR.
KÁROLYI GÁSPÁR.
BIBLIAI szövegek fordítására egyre többen vállalkoztak. BENCZÉDI SZÉKELY ISTVÁN prózai zsoltárfordítása a homályos szövegű munkák közül való. (1548.) HELTAI GÁSPÁR és hitújító társai az egész Szentírást meg akarták szólaltatni magyar nyelven, de ez a fordítás nem készült el, bár számos része megjelent. (1551–1565.) MELIUS PÉTER is közrebocsátotta az Ószövetség néhány könyvét magyar nyelven. (1565.) FÉLEGYHÁZI TAMÁS lefordította az Újtestamentumot. (1586.) Lelkiismeretes munkára törekedtek valamennyien, de különösebb fordítói készsége nem volt egyik lelkipásztornak sem.
Az első teljes magyar bibliafordítás közrebocsátásának dicsősége KÁROLYI GÁSPÁR nevéhez fűződik: Szent Bibliája (1590) nemes írói munka. Szövege ódon, stílusa egyöntetű, magyarsága vonzó.
Bibliafordításának előszavában felvilágosítja az olvasót, hogy az Ószövetség és Újszövetség könyveiben Isten akarata nyilatkozik meg s ellenmondás nélkül kell követnünk a zsidó próféták és a keresztény apostolok írását. Ha valamelyik vallásos tanítás nem egyezik a Szentírás igéivel, habozás nélkül el kell vetnünk, legyen az a tanítás akár a római pápáé, akár az angyalé, akár az ördögé. A pápa hívei azért fosztják meg híveiket a biblia olvasásától, mert nem akarják megismertetni tanításaik hamisságát; soha azért a fejedelmek nagyobb jót nem cselekednek alattvalóikkal, mint mikor őket lelki rabságukból kiszabadítják azzal, hogy Isten igéjét közönséges nyelven prédikáltatják s a Szentírást mindenkinek a kezébe adják. Sajnos, a fejedelmek nálunk még arra sem viseltek gondot, hogy a magyar nemzet históriáját megírassák; ugyanígy nem gondoltak a biblia magyarra fordításával és közrebocsátásával. Heltai Gáspár és Melius Péter munkája bizonyságot tesz arról, hogy egyesek már eddig is szívesen dolgoztak, de fáradozásuk a fejedelmek közömbössége miatt nem nyerhetett befejezést. Most végre megvan országunkban és nyelvünkön az egész Szentírás. A kegyelmes Isten jó kedvéből néhány jámbor magyar úr költsége tette ezt lehetővé s ezek az istenfélő férfiak annyira nem igyekeztek ebben a dologban hírre és tisztességre, hogy még nevüket sem engedték megemlíttetni ebben a könyvben. «Az Isten nevét segítségül híván, jámbor tudós atyafiakkal, kik nekem a fordításban segítségül voltak, meg nem szüntem addig, mígnem véghezvittem a bibliának egészen való megfordítását, melyben munkálkodtam közel három esztendeig nagy fáradsággal, testi töredelemmel, de oly buzgóságos szeretettel, hogy én egy szempillanatig ezt a munkát el nem úntam, hanem nagy serénységgel és szeretettel munkálkodtam, míg el nem végeztem azt.»
Károlyi Gáspár latin szöveg nyomán dolgozott, de figyelemmel kísérte a görög és héber szövegeket is. Munkájában többen segítették, így különösen Pelei János református teológus. Az érdem oroszlánrésze mégis az agg prédikátoré. «Bizonnyal tudom – mondja az olvasóhoz intézett soraiban – és semmit sem kételkedem, hogy ezen mi munkánknak, minekutána emberek közé az kimegyen, sok irígye és sok rágalmazója lészen. Mert miképen a testet követi az árnyék, azonképen a virtust azaz a jóságos cselekedeteket követi az irígység. És akik a rágalmazásra születtek, mivelhogy a más ember munkájához vagy cselekedeteihez hasonlót nem cselekedhetnek, ha különben annak nem árthatnak, rágalmazzák azt. Mindazáltal senkinek sem irígységével, sem rágalmazásával nem gondolok, mert az Isten és az én jó lelkiismeretem nekem bizonyságom, hogy nem egyebet, hanem a nagy Istennek tisztességére, az ő házának épületére néztem a dologban.»
A hatalmas munkát hitbuzgó protestáns nemesurak nyomtatták ki a maguk költségén. Ecsedi Báthory István országbíró, több vármegye főispánja, az erdélyi fejedelmi család vérrokona, nemcsak pénzzel segítette a munka megjelenését, hanem egész nyomdát szerelt fel kinyomtatására Vizsoly községben, Gönc mellett. Rákóczi Zsigmond, a törökverő hős, Eger kapitánya, később erdélyi fejedelem, szintén sokat áldozott a kiadás költségeire. Nem hiányoztak egyéb buzgó mecénások sem. A papirost és betűket Németországból hozatták, a nyomdai munkák elvégzésére Mantskovit Bálint galgóci könyvnyomtatót hívták meg. A másfél évig tartó nyomdai munka 1590 nyarán ért véget. Ekkor került ki a sajtó alól a protestáns országrészekben nagy örömmel fogadott teljes fordítás: a vizsolyi biblia.
Az első teljes magyar bibliafordítás nagy hatást tett a magyar protestáns vallásos írók stílusára és a magyar nép nyelvére. A katolikus írók nem olvasták, de hatása alól ők sem vonhatták ki magukat, mert közvetve reájuk is hatott a protestáns vallásos irodalom stílusa. A hatást nem szabad túlozni sem a protestáns, sem a katolikus próza fejlődésében, bizonyos azonban, hogy egyrészt a bibliás kifejező mód, másrészt a deákos magyarság e nagytekintélyű munka forgatása nyomán fel-feltűnik a vallásos könyvek lapjain s a kálvinista magyar nép beszédében is. A fordítás szövegén háromszáz év leforgása alatt többször javítottak, ezek a kiigazítások azonban nagyon kevéssé módosították a nagy munka kegyelettel őrzött nyelvét. Az idegenszerűségek a millennium idejében itt-ott már erősen kiütköztek a szövegből, de az ódonzamatú és igazi bibliás szellemű fordítás modern átdolgozása visszatetsző gondolat volt a hívők legnagyobb része előtt. Amint Szenczi Molnár Albert zsoltárainak ritka nagy értéke az archaikus stílus, Károlyi Gáspár bibliafordításának is megvan a varázsa a maga szokatlan régiességében.
«Csuda – írja Bod Péter – mint megszentelte és megáldotta az Isten ezt a Károlyi fordítását! Attól az időtől fogva, noha egynéhány rendbéli fordítások találtatnának, mégis ez oly közönségessé lett, hogy ezzel a fordítással élnek mindenféle vallású magyarok, a római katolikusokon kívül, akik nagyobbára a Káldi fordításához tartják magokat köteleseknek. Sokszor is nyomtattatott ez ki az időtől fogva mindenféle formában. Vagyon is ez értelmes, szép magyarsággal, amelyet annak utána is pallérozgattak a tudós emberek, mikor újólag kinyomtatták. Maga pedig ennek kijövetele után két esztendőkkel megholt 1592-dik eszt. Kinek is koporsó-kövére ilyen verset metszettek:
Patria Karolium, Hospitium Vitenberga, Cathedra
Et tumulus magno Göncia terra viro est.»
Et tumulus magno Göncia terra viro est.»
| (Magyar Athenas. 1766.) |
KÁROLYI GÁSPÁR néhány évvel a mohácsi csata után Nagykárolyban született. Iskoláit Németországban fejezte be. A vittenbergai egyetemről hazatérve, 1560-ban az abaújmegyei Gönc község református magyarjai választották lelkipásztorukká. Itt élt haláláig, 1592-ig. A református zsinatoknak tekintélyes tagja volt, erősen küzdött az unitáriusok ellen, a gönci iskolát a reformátusok megbecsült tanulóhelyévé tette.
Adatok Károlyi Gáspár életéhez:
1529 körül. – Károlyi Gáspár születésének ideje. Nagykárolyban születik. (Nevét szülőhelyéről kapta. Nevének kiejtése Károlyi és nem Károli, bár ő maga régiesen Caroli-nak, Carolj-nak és Károlinak írta nevét. Teljes neve: Károlyi Radics Gáspár.)
1556. – A vittenbergai egyetem tanulója. (Neve az egyetem anyakönyvében: Caspar Carolus Pannonius.)
1559. – Az abaújmegyei Gönc község református papja lesz. (Gönc ebben az időben néhányezer lakójú mezőváros, földesura a Dobó-család. A vármegyei nemesség gyakran gyűlésezik a városkában. Károlyi Gáspár előtt Benczédi Székely István viselte itt a lelkipásztori tisztet.)
1563. – Debrecenben kinyomatja Két Könyvét. (Ajánlja Dobó Domokos gönci földesúrnak, az egri hős testvérének. Hálából teszi ezt. «Az te nagyságod hozzám való jótéteményi – írja könyvében – nagyok, melyeket sokan tudnak és csodálnak. Mikor az pogány törökök Szatmárba szorítottak, ott is nagyságod engem kegyelmesen táplált. Azután is nagyságod szárnya alá fogott és minden jóval meglátogatott. Ha ennyi jótéteményről elfeledkezném, méltán mondhatnának hálátlannak.» Ebből a nyilatkozatból kiderül, hogy Károlyi Gáspár előzőleg valami módon beszorult Szatmár várába s az ott vitézkedő Dobó Domokos szeretettel bánt vele.)
1564. – A kassavölgyi református egyházmegye szeniorává választják. (Az Abauj, Torna és Sáros megyékre kiterjedő traktus száznál több anyaegyházat foglal magában. Esperesei lelkészeket avatnak, zsinatokat tartanak, egyházközségeket látogatnak.)
1566. – Egyházmegyéje papjaival zsinatot tart Göncön. Megvizsgálják és kárhoztatják a Szentháromság tagadása felé hajló Egri Lukács prédikátor hitelveit. (Ebben az esztendőben, Szigetvár elfoglalásának évében, lép fel Erdély reformátusai között is az unitarizmus; itt azonban győzelmes az ereje, míg az Egerből való Lukács pap elszigetelve küzd antitrinitárius hitelvei mellett. Egri Lukács a vittenbergai egyetemen végezte tanulmányait, szülővárosában evangélikus prédikátor volt, Kolozsvárt református pappá lett, ugyaninnen hozta, Dávid Ferenc oldala mellől, az «ariánus» tanításokat.)
1568. – Míg Melius Péter Erdélyben harcol Dávid Ferenc ellen, Károlyi Gáspár zsinatot hirdet Kassára, hogy elintézze Egri Lukács ügyét. A felvidéki unitárius reformátort tanításainak visszavonására kötelezik s mikor ezt megtagadja és nem írja alá a zsinat református hitvallását, átadják Schwendi Lázárnak, a János Zsigmond ellen harcoló császári hadak fővezérének. Ez börtönbe veti a hitújítót. (Évekig szenved rabságában, míg végül kicsikarják tőle a hitét megtagadó nyilatkozatot.)
1569. – Károlyi Gáspár megjelenik a János Zsigmondtól összehívott nagyváradi zsinaton: Melius Péter és Dávid Ferenc híveinek nyilvános vitatkozásán. Szívvel-lélekkel a református dogmákat vallja. (Már az előző években is buzgón támogatta Melius Pétert s aláírta a helvét hitvallás megtartásáért síkra szálló zsinati cikkeket.)
1578. – Ettől kezdve nyolc éven keresztül a zemplénmegyei Tállya község református papja. (Hogy miért ment át Göncről Tállyára, bizonytalan. Új állomáshelyén valószínűleg nagyobb jövedelme volt s erre népes családja rászorult; lehet, hogy valamelyik odavaló tekintélyes nemesúr is közremunkált parókia-változtatása dolgában. Tállyai lelkipásztorsága idején is szuperintendensi hatáskörrel gondozta a kassavölgyi református egyházközségek lelki ügyeit.)
1586. – A pestis elragadja második nejét, két leányát és tízéves fiát. Visszamegy a gönci papságba. Hozzáfog a Szentírás teljes szövegének magyarra fordításához. (Főúri pártfogói, elsősorban Ecsedi Báthory István és Rákóczi Zsigmond, megígérik a munka kiadását.)
1587. – Harmadik házassága. (Már öreg ember. Kassán akar esküdni s az ottani magyar és német evangélikus lelkészek útján azt kéri a városi tanácstól, hogy engedjék el a háromszoros templomi kihirdetést. A tanács ingerült hangon utasítja el a kérelmet, meginti a közbenjáró lelkészeket s kimondja, hogy a papok a tanács ellenére ne merészeljenek új szokásokat behozni az eklézsiába, hanem keresztyéni módon három egymásután következő vasárnap a templom szószékéről hirdessenek ki minden esküvőt.)
1589. – Ernő osztrák főherceg, Rudolf király testvére és magyarországi helytartója, megparancsolja, hogy a magyar Szentírás kinyomtatására felállított vizsolyi nyomda betűit és nyomtatványait kobozzák el. Rákóczi Zsigmond, a nagytekintélyű református nemesúr, megírja a főhercegnek, hogy a nyomda semmiféle kifogásolható nyomtatványon nem dolgozik, egyedül a Szentírást nyomja. (A főherceg leirata kifogást emel az ellen is, hogy «bizonyos Károlyi Gáspár nevű pap» szuperintendensi tekintélyt és jogokat tulajdonít magának, holott ilyen jogok csak a katolikus püspököket illetik meg.)
1590. – Megjelenik Szent Bibliája. (Szenczi Molnár Albert mint kis diák a gönci iskolában tanult s később leírta, hogyan buzgólkodott az «istenes vén ember» a nyomtatás körül. Gyakran küldte őt is Göncről Vizsolyra üzenettel, cédulákkal. A kézirat szövegének kiszedését 1589 február 18-án kezdték meg s 1590 július 20-án készült el a munka. Szenczi Molnár Albert többízben hallotta, mikor a jámbor fordító így fohászkodott: «Csak Isten addig éltessen, míg ez Bibliát kibocsáthassam, kész leszek meghalni és Krisztushoz költözni».)
1592. – Ez év legelején: Károlyi Gáspár halálának napja. Hívei a gönci templom mellé temetik el. (Gönc később a jezsuiták birtoka lesz, Károlyi Gáspárnak még a sírját is elfelejtik.)
Kiadások. – Két könyv minden országoknak és királyoknak jó és gonosz szerencséjeknek okairól, melyből megérthetni, mi az oka az Magyarországnak is romlásának és fejedelmeknek szerencsétlenségeknek és micsoda jelenségekből esmerhetjük meg, hogy az Istennek ítéleti közel vagyon. Debrecen, 1563. (Fejtegetései szerint a magyar nemzetnek a pogány törököktől való megrontása nem a véletlen munkája, hanem Isten büntetése. «Mint a zsidók ellen, azonképen mi ellenünk az Isten fegyverkezett fel és vonta reánk az ő kézívét, ő eresztette reánk az ő fegyverét, ő támasztotta reánk a konstantinápolybeli török császárt.» A törökök elvették országunkat, elrontották várainkat, szabadon rabolják népünket. Nincs szabadságunk, mindig félünk, még a falevél zörgése elől is futunk. Mind ennek a nagy nyomorúságnak az oka a bálványimádás. Isten adott ugyan közénk bölcs igehirdetőket, de miként a zsidók között kevés becsületük volt a prófétáknak, azonképen Magyarországban is kevés becsülete van Isten szolgáinak.) – Szent Biblia. Azaz úr Istennek ó és új Testamentomának Próféták és Apostolok által megiratott szent könyvei. Magyar nyelvre fordíttatott egészen és újonnan Károli Gáspár által. Nyomtattatott Mantskovit Bálint által. Három rész. Vizsoly, 1590. (Az első és második rész az Ószövetséget, a harmadik rész az Újszövetséget foglalja magában. Kétezernégyszáz lapos ívrétű munka. Három évszázad alatt hetvennél több kiadása jelent meg. Első kiadásának háromszázéves évfordulóját 1890-ben lelkes kegyelettel ünnepelte meg a magyar protestantizmus. Ugyanakkor Göncön szobrot emeltek Károlyi Gáspár emlékének. A magyar nyelv mai fejlődési fokán természetesen egész külön tanulmány tárgya lehet a latin, görög és héber szövegekhez tapadó fordítás szövege a maga régtől fogva nem használatos hangtani, alaktani, mondattani sajátságaival. Néhány példa régiességeiből és idegenszerűségeiből: Roboam király siete menni az ő szekerére, Minek utána elvégezte volna szólni, Hogy ha valaki nem akar munkálkodni ne egyék is, Mit akarnak ezek itt az zsidók, Miért én lelkem ilyen igen magadat elhattad?) – Index Biblicus azaz az egész Szentírás könyveinek lajstroma. Vizsoly, 1593. (A vizsolyi biblia név- és tárgymutatója. «Németből magyarrá fordíttatott és nyomtattatott Mantskovit Bálint által.» Ajánlva Rákóczi Zsigmond főispánnak. A szentírási helyek kikeresését és idézését megkönnyítő mutató valamelyik német bibliai index alapján készült.)
Irodalom. – Toldy Ferenc: A magyar nemzeti irodalom története rövid előadásban. I. köt. 3. kiad. Pest, 1872. – Szabó Károly: Régi magyar könyvtár. I. köt. Budapest, 1879. – Beöthy Zsolt: A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. I. köt. 6. kiad. Budapest, 1890. – Károlyi-emlékkönyv. Szerk. Kenessey Béla. Budapest, 1890. (H. Kiss Kálmán: Károlyi Gáspár életrajza, Kiss Áron Károlyi Gáspár küzdelme a Szentháromság tana védelmében Egri Lukács ellen, Csontos József: A vizsolyi biblia nyelve.) – S. Szabó József: Károlyi Gáspár élet- és jellemrajza. Sárospatak, 1890. – Novák Lajos: Károlyi Radics Gáspár életrajza. Protestáns Szemle. 1891. évf. – Radácsi György: A Károlyi-biblia háromszázados örömünnepének emlékkönyve. Sárospatak, 1891. – Rácz Kálmán: A Károlyi Gáspár és Káldi György bibliafordításai és a Károlyi-biblia védelme. Sárospatak, 1892. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. V. köt. Budapest, 1897. – Radácsi György: Az átdolgozott Károlyi-bibliáról. Protestáns Szemle. 1898. évf. – S. Szabó József: Károlyi Gáspár a bibliafordító. Debrecen, 1913. – Iványi Béla: Gönc szabadalmas mezőváros története. Debrecen, 1926. – Krompecher Bertalan: A vizsolyi biblia ismeretlen kiadásának újabb töredéke. Magyar Könyvszemle. 1927. évf. – Harsányi István és Gulyás József: Új adatok Károlyi Gáspárról. Sárospatak, 1927. – Hegyaljai Kiss Géza: Károlyi Gáspár új életrajzához. Protestáns Szemle. 1929. évf. – Németh László: A vizsolyi biblia. U. o. 1929. évf. – Gulyás Pál: Mantskovit Bálint, a vizsolyi biblia könyvnyomtatója. U. o. 1929. évf. – U. az: A könyvnyomtatás Magyarországon a XV. és XVI. században. Budapest, 1929. – Kristóf György: Károlyi vagy Károli? Protestáns Szemle. 1930. évf.
