A NYELVTUDOMÁNY.
A NYELVTUDOMÁNY.
A REFORMÁCIÓ kora megvetette a nyelvtudomány alapjait is. Az első magyar nyelvtant SYLVESTER JÁNOS adta ki 1539-ben. Latinnyelvű munkájában a latin grammatika általánosan ismert szabályaihoz hozzácsatolta a magyar nyelv feltűnőbb grammatikai eltéréseit. Megfigyelései gondolkodó fejre vallottak. Rámutatott arra, hogy az idegen nyelvet csakis az anyanyelv alapján lehet sikerrel tanítani; kikelt azok ellen, akik kevésre becsülték a magyar nyelvet; óvta magyar olvasóit a latin szók fölösleges használatától. Az olyan fogalmak kifejezésére, amelyekre addig hiányzott a megfelelő magyar szó, új szók alkotását javasolta. Így ő az első névszerint ismert magyar nyelvújító, valamint ő a megkezdője a magyar nyelvhasonlításnak is. A magyar nyelvet a héber nyelv rokonának vallotta, a két nyelv szavait alkalomadtán egybe is vetette.
A szótárírók sorát az a névtelen szóértelmező nyitotta meg, aki MURMELIUS JÁNOS németalföldi nyelvtudós népszerű latin-német szótárának egyik kiadásába beledolgozta a latin és német szók magyar fordítását. (1533.) – Hatnyelvű szótár volt PESTI GÁBORÉ. A magyar szerző egy régibb szógyüjteménynek latin, olasz, francia, cseh és német szavaihoz toldotta hozzá a magyar értelmezéseket. A szókat nem betűrendben sorakoztatta egymás mellé, hanem fogalomkörök szerint, úgy, mint Murmelius magyar értelmezője. (1538.) – Nagyobb szókincset gyüjtött össze SZIKSZAI FABRICIUS BALÁZS sárospataki református kollégiumi tanár. Latin-magyar szójegyzékében szintén fogalomkörök szerint csoportosította anyagát. (1590.) – Még nevezetesebb CALEPINUS AMBRUS olasz ágostonrendi szerzetes szógyüjteményének 1585. évi lyoni kiadása. Ez a híres Dictionarium a latin, héber, görög, francia, olasz, német, spanyol, lengyel és angol szók mellé fölvette a magyar szókat is. A későbbi szótárírók hosszú időn keresztül ebből a nagy deák szótárból írták ki a magyar szókat; a régi magyar szókincs legnagyobb részét megtalálták benne. Ez a tíznyelvű Calepinus már betűrendes szótár volt. Régebben azt hitték, hogy magyar értelmezéseit Szántó István jezsuita végezte erdélyi rendtársaival, de újabban kiderült, hogy a magyar rész megírása Laskai Csókás Péter református pap buzgóságának köszönhető.
A közmondások gyüjtésének úttörője BARANYAI DECSI JÁNOS marosvásárhelyi református kollégiumi igazgató volt. Görög-latin-magyar közmondásgyüjteményét Rotterdami Erazmus óklasszikai szólásgyüjteményének alapján állította össze. Nem szószerint fordította a közkeletű görög és latin mondásokat, hanem értelmük szerint s ebben a munkájában bőven merített a magyar nép példaszóiból. (1598.)
A szövegkiadók és szövegmagyarázók között ZSÁMBOKI JÁNOS bécsi orvos volt a legkiválóbb. Ez a nevezetes humanista számos ritka kódexet gyüjtött, megállapította több ókori görög és latin író munkáinak leghitelesebb szövegét s filológiai munkásságának eredményeit kritikai kiadásokban bocsátotta közre. Némelyik szövegkiadása több kiadást is ért. Főként Plautus húsz vígjátékának szövegjavításával és sajtó alá rendezésével vívta ki kortársai elismerését.
A legkedveltebb latin nyelvtant MOLNÁR GERGELY kolozsvári református kollégiumi igazgató írta. «Volt híres tudós ember – mondja róla Bod Péter – követte a helvéciai tudósoknak értelmeket az Úr-vacsorája matériájában, de kevés ideig világoskodott az Isten-házában, megholt 1558. eszt. Adott volt világra egy deák grammatikát. Ezzel a grammatikával éltenek csaknem minden vallású emberek szintén a jelenvaló időig Erdélyben és Magyarországon.» (Magyar Athenas. 1766.) A könyvnek számos kiadása jelent meg; még a XIX. században is kinyomtatták és tanultak belőle.
Kiadások. – Lexikon Joannis Murmelii seu Latina rerum vocabula cum Germanica et Hungarica interpetatione. Krakkó, 1533. – Pesti Gábor: Nomenclatura sex linguarum, Latinae, Italicae, Gallicae, Bohemicae, Hungaricae et Germanicae. Bécs, 1538. – Sylvester János Grammatica Hungaro-Latina in usum puerorum recens scripta Joanne Sylvestro Pannonio autore. Újsziget, 1539. – Zsámboki János: Dioscoridis libri octo Graece et Latine. Páris, 1549. – U. az: Luciani Samosatensis opera Graece et Latine. Basel, 1563. – U. az: Petronii Arbitri Massiliensis satyrici fragmenta. Antwerpen, 1565. – U. az: Plauti comoediae viginti. Antwerpen, 1566. – Molnár Gergely: Elementa grammaticae Latinae. Kolozsvár, 1556. – Calepinus: Dictionarium. Lyon, 1585. – Szikszai Fabricius Balázs: Nomenclatura seu dictionarium Latino-Ungaricum. Debrecen, 1590. – Baranyai Decsi János: Adagiorum Graeco-Latino-Ungaricorum Chiliades quinque. Bártfa, 1598. – Toldy Ferenc szövegkiadása: Corpus grammaticorum linguae Hung. veterum. A régi magyar nyelvészek Erdősitől Tsétsiig. Pest, 1866. – Szamota István szövegkiadása: A Murmelius-féle latin-magyar szójegyzék 1533-ból. Budapest, 1896. – Melich János szövegkiadása: Szikszai Fabricius Balázs latin-magyar szójegyzéke 1590-ből. Budapest, 1906. – Melich János szövegkiadása: Calepinus latin-magyar szótára 1585-ből. Budapest, 1912.
Irodalom. – Simonyi Zsigmond: Pesti Gábor szótára. Magyar Nyelvőr. 1873. évf. – Jancsó Benedek: Magyar nyelvtudomány-történeti tanulmányok a XVI–XVII. századból. Budapest, 1880. – Ballagi Mór: Baranyai Décsi János és Kisviczay Péter közmondásai. Budapest, 1882. – Szabó Károly: Régi magyar könyvtár. II. köt. Budapest, 1885. – Imre Sándor: Erdősi Sylvester János nyelvészete. Hunfalvy-album. Budapest, 1891. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Tizennégy kötet. Budapest, 1891–1914. – Szabó Károly és Hellebrant Árpád: Régi magyar könyvtár. Két kötet. Budapest, 1896–1898. – Szily Kálmán: Adalékok a magyar nyelv és irodalom történetéhez. Budapest, 1898. – Szegedy Rezső: Sylvester nyelvtana. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1899. évf. – Apponyi Sándor: Hungarica. Három kötet. Budapest és München, 1900–1925. – Melich János: A magyar szótárirodalom. Nyelvtudományi Közlemények. 1905–1906. évf. – Vári Rezső: A classica philologia encyclopediája. Budapest, 1906. – Tolnai Vilmos: A szólásokról. Magyar Nyelv. 1909. évf. – Trócsányi Zoltán: A Murmelius-féle Lexikon magyar tolmácsolásáról. U. o. 1911. évf. – Gragger Róbert: Pesti Gábor németországi hatásához. U. o. 1911. évf. – Rubinyi Mózes: Sylvester és Donatus. Irodalomtörténet. 1913. évf. – Szily Kálmán: Elnöki megnyitó beszéd. Magyar Nyelv. 1913. évf. – Orbán János: Sámboky Jánosról. Szeged, 1916. – Sági István: A magyar szótárak és nyelvtanok könyvészete. Budapest, 1922. – Pukánszky Béla: A magyarországi német irodalom története. Budapest, 1926. – Bálint Nagy István: Sámboky János orvosi működéséről. Budapest, 1929. – Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek. Két kötet. Budapest, 1929. – Kerecsényi Dezső: Régi magyar nyelvtanok. Protestáns Szemle. 1929. évf.
