BALASSA BÁLINT ÉLETE.
BALASSA BÁLINT ÉLETE.
A MAGYAR irodalomban Balassa Bálint az első kimagaslóbb lírai egyéniség. A vallásos és szerelmi költészet nagytehetségű művelője és a vitézi élet hivatott énekese volt. Munkássága a következő évszázadban egész költői iskolát teremtett.
BÁRÓ BALASSA BÁLINT (1551–1594) előkelő, gazdag családból származott. Gyermekéveit a Felvidéken töltötte. Mivel atyja, Balassa János, a törökök ellen folytatott harcokban forgolódott, nevelésére anyja, Sulyok Anna, ügyelt fel. Protestáns vallású szüleinek udvari papjai tanították. Egyik nevelője Bornemisza Péter volt, korának híres prédikátora. Mikor a tehetséges ifjú felnőtt, atyjával együtt résztvett az 1572. évi pozsonyi országgyűlésen. Az udvar részéről a királyi étekfogói tisztséggel tüntették ki s az egyik udvari ünnepélyen őt bízták meg azzal, hogy a Habsburg-udvarban egybegyűlt külföldi előkelőségek előtt bemutassa a magyar táncot. Olyan juhásztáncot járt az udvar gyönyörűségére, hogy Istvánffy Miklós érdemesnek találta megörökíteni emlékét történeti munkájában. Azontúl néhány éven keresztül az egri vitézek között élt. Ekkor szeretett bele báró Ungnad Kristóf egri várparancsnok nejébe, Losonczy Annába, de szerelmének épen úgy nem kedvezett a szerencse, mint hadi pályájának. 1575 nyarán Báthory István erdélyi fejedelem fogságába esett. Az erdélyi fejedelem harcban állt Miksa királlyal, egyik vezére szétverte Balassa Bálint csapatát, a költő megsebesült és fogságba került. A törökök többízben sürgették kiadatását, de az erdélyi fejedelmi udvar elhárította fejéről a veszedelmet. Szabadságát 1577-ben nyerte vissza. Báthory István ekkor már lengyel király volt s a költő huzamos időt töltött mellette Lengyelországban. Szolgálataival gyanússá tette magát a Habsburg-ház előtt, úgyhogy hazatérése után, 1578-ban, kénytelen volt hűséget esküdni Rudolf magyar királynak. Eger környékén folytatta vitézi életét. Szüleinek elhunytával nagy vagyon szállt reá és öccsére, szívesen látták a legelőkelőbb házakban is. Miután elunta a vitézi életet, 1584-ben megnősült. Unokatestvérét, Dobó Krisztinát, Várday Mihály királyi főpohárnok özvegyét, vette feleségül s ezzel megkezdődtek életének nagy szenvedései.
Házasságkötése után sógora, Dobó Ferenc, főbenjáró perrel támadta meg. Dobó Ferenc azt állította, hogy sógorát unokanővérével kötött házassága a vérfertőzés bűnébe sodorta. A királyi hivatalok és egyházi hatóságok részéről megkezdődtek a zaklatások. Balassa Bálint, hogy meghurcoltatásának végét szakassza, 1586-ban áttért a katolikus vallásra, de célját nem érte el. Rudolf király a magyar tanácsurak kérésére megkegyelmezett ugyan neki, de az esztergomi szentszék érvénytelennek nyilvánította házasságát, sőt egyetlen fiát, mint vérfertőző viszonyból és törvénytelen ágyból származott szülöttet, megfosztotta örökösödési jogától. A költő helyzete egyre rosszabbodott. Ellenségei kárörvendve hallották az esztergomi papok ítéletét, pörösködő rokonai diadalmaskodtak, neje elhagyta. Mivel indulatos ember volt és nemestársaival szemben is többrendbeli erőszakosságot követett el, újabb és újabb perekbe bonyolódott. Nem lévén maradása hazájában, 1589 őszén elhagyta Magyarországot. Lengyelországba bujdosott, Krakkótól Danzigig sok földet bejárt s ismeretlen viszontagságok után 1593 őszén tért vissza hazájába, hogy résztvehessen a törökök ellen viselt háborúban. Felkereste az Esztergomot ostromló magyar vitézek táborát; itt esett el, Esztergom falai alatt, 1594. május 26-án. Negyvenhárom éves volt. Halálos ágyánál két barátja állott: hű tanítványa, Rimay János és egy vágsellyei jezsuita, Dobokay Sándor. Hibbei birtokán temették el, Liptó megyében. Hét év mulva meghalt egyetlen fia is.
Balassa Bálint erőszakos ember volt, fékezhetetlen várúr, környezetének és alárendeltjeinek zsarnoka. Ha egyéniségét költeményeitől különválasztva nézzük, kevés rokonszenves vonást találunk életében. Olyan volt, mint a legtöbb törökkori Balassa: rakoncátlan vérű, féktelen indulatú, szenvedélyesen pörösködő, önzőn hatalmaskodó, kiszámíthatatlanul szeszélyes. Elbízott kíméletlenségével sok fájdalmat okozott másoknak. Nemestársait meg-megfenyegette, jobbágyait durván zsarolta, török foglyait kegyetlenül kínozta. Életét mohón és könnyelműen élte ki. Míg jobbérzésű kortársai nagy alapítványokkal és jótéteményekkel egyengették a magyar művelődés útját, ő hatalmas vagyont pazarolt el léha kedvteléseire.
Nemzete ügyéért való elszánt harcbaszállása szebbé teszi emlékét. Irodalmi műveltsége is enyhít emberi arcképének nyers vonásain.
Szerelmi viszonyai hirhedtté tették. A könnyelmű nőszemélyeknél szerencsés volt; a női becsületükre büszke leányok és asszonyok visszautasították. Házasságával balul járt.
Levelezésében és költeményeiben számos nő nevét említi. Egyik sem tett lelkére olyan nagy és állandó hatást, mint elérhetetlen eszményképe: Losonczy Anna. Az egri hős leányát, Losonczy István önfeláldozásának emlékére, a király fiúsította, a szép és gazdag hajadon Eger kapitányához, a későbbi horvátországi bánhoz, báró Ungnad Kristófhoz, ment nőül s Balassa Bálint akkor sem kellett neki, mikor özvegységre jutott. Ez a visszautasítás a mellőzött és megalázott szerelmes keserű fájdalmával gyötörte a költőt és sok fájdalmas dalának vált ihletőjévé.
Volt néhány lelkes barátja, ez talán némileg kárpótolta szerelmi csalódásaiért. Hogy ezzel a néhány barátjával jól bánt s hogy ezek lelkesedtek verseiért, legjobban talán Rimay János példája mutatja. Rimay János már az 1580-as években javítgatta Balassa verseit, maga is írt vallásos és szerelmi énekeket Balassa modorában, mikor pedig mestere 1589-ben elbujdosott az országból, leveleket váltottak egymással. Balassa egy alkalommal Landsberg helységből két könyvet küldött neki újévre s ajándékához hozzácsatolta három versét is. Halálos ágya mellett, Esztergom alatt, ott volt Rimay János is; őt bízta meg azzal, hogy hősi halálát megénekelje. Így jelent meg, halála után négy évvel, a hálás tanítvány verses megemlékezése: Az nagyságos Gyarmathi Balassa Bálintnak Esztergom alá való készületi. Dicsőítő költeményén kívül még egy másik munkát is adott ki a Balassa-testvérpár emlékére. Ez a könyve elveszett, de kéziratából kiderül, hogy előbeszédében lelkesen védelmezte a költőt. Rimay János egybegyüjtötte mestere vallásos és világi énekeit is, magasztaló előszót írt a kéziratoskönyv elé s bár gyüjteménye nem jelent meg nyomtatásban, előbeszéde a harcok mezején elesett költő ritka megbecsülése. Míg az idősebb kortársak Istentől-embertől elrugaszkodott, garázda embernek tartották a költőt, Rimay János figyelmébe ajánlotta a magyar nemzetnek, hogy szeretettel emlékezzék elhúnyt nagy fiáról: «Teneked azért, magyar nemzet, úgy ajánlom ez könyvet, hogy ítélettel olvasván minden részét, holta után is megbecsüld azt, aki – életében való kis becsületével – ily virágzó, éles és tudós elmét viselt előtted s aki nagy hasznodra is tudott volna lenni, ha elméjével te tudhattál volna élni».
Adatok Balassa Bálint életéhez:
1229. – II. Endre király idejében él Detre felvidéki nemesúr, a Balassa-család első ismert őse. (A család a honfoglalás korához csatolta eredetét. Hagyomány a szerint a XIII. századi oklevelekben említett Detre úr nádor és főispán volt.)
1526. – Balassa Ferenc horvátországi bán hősi halált halt a mohácsi csatában. (Nyolc fia volt; köztük Balassa János, a költő atyja, és Balassa Menyhért, a hírhedt kalandor.)
1549. – A költő atyja, Balassa János, feleségül veszi Sulyok Balázs felvidéki nagybirtokos leányát, nemes Sulyok Annát. (Házasságukból négy fiú és két leány születik. Két fiú korán elhal, Bálint és Ferenc életben marad. A szülők lelkes reformátusok.)
1551. – Balassa Bálint születésének éve. (A születés közelebbi dátuma ismeretlen; lehet, hogy már 1550-ben életben volt a költő. Nem tudjuk azt sem, hol született; bizonyára atyjának valamelyik felvidéki várában. Még neve írása sem egységes; egyesek Balassinak, mások Balassának írják. Helyesen: Balassa. A nevet a XVI. században még felváltva Balassinak és Balassának mondták, de a XVII. századtól kezdve állandósult a Balassa-családnév. Ez a név valószínűleg a család egyik ősének, Balázsnak, keresztnevéből származik. A költő sajátkezű névaláírásai: Balassi, Balassy, Balassa.)
1554. – A költő atyja 13.500 rajnai forintot kölcsönöz I. Ferdinánd királynak, ezért a király Liptóújvár birtokába helyezi. Itt tölti gyermekéveit a költő. (Gyermekkoráról csak néhány csekély jelentőségű adat maradt. Atyja egy alkalommal egyik tiszttartójának panasza miatt a nógrádmegyei Divény várában nagyon megverte s ezért a bosszúálló költő utóbb, huszonhét éves korában, összeverte az öreg tiszttartót, ráfogván, hogy nem akar elszámolni. Régi okiratokból és levelekből arra lehet következtetni, hogy egy időben Besztercebányán iskolázott. Tanult a Batthyányak udvarában is, sőt már igen fiatalon három lóval szolgált egy kipróbált kapitány kardja alatt. A fegyverforgatásban, lovaglásban, vadászatban, solymászatban, agarászatban jó mesterei lehettek. Mint felvidéki nemesúr németül, tótul, lengyelül korán megtanult, tudott törökül és latinul. Valószínű, hogy atyja menekülésének idején a krakkói egyetemet is látogatta.)
1561. – A gyarmati és kékkői Balassa-család Balassa Menyhért személyében bárói rangot nyer I. Ferdinánd királytól. (A rangemelést nem ennek a sokszoros árulónak, hanem inkább Balassa Jánosnak érdemeiért kaphatta volna a család. A költő atyja több helyen, így különösen Szolnok táján, szerencsésen harcolt a törökkel, megkapta a jász kapitányságot, birtokadományokban részesült s I. Ferdinánd király egy főnemesi küldöttség élén 1552-ben őt küldte Genuába, hogy üdvözölje és hazakísérje a Spanyolországból érkező Miksa főherceget.)
1562. – Bornemisza Péter protestáns prédikátor udvari pap és nevelő lesz Balassa János családjában. (Tíz esztendőnél tovább időzik itt, Balassa János magával viszi még az országgyűlésre is, bizalmát teljes mértékben bírja. A Balassák kitartóan védik a nagyhírű prédikátort. Ha Bornemisza Pétert a katolikusok valahonnan megszalasztják, többnyire valamelyik Balassa védelme alá menekül.)
1569. – Miksa király a pozsonyi országgyűlésen elfogatja Balassa Jánost és sógorát, Dobó Istvánt, az egri hőst. Azzal vádolják őket, hogy összeesküvést szőttek a Habsburg-ház ellen s János Zsigmond uralkodása alatt egyesíteni akarják Erdélyt és a királyi Magyarországot. Az országgyűlés nem tudja megmenteni a bebörtönözéstől a két előkelő urat, az eset nagy megdöbbenést kelt az egész országban, a hírt Bornemisza Péter viszi meg Pozsonyból Liptóújvárra Balassa Jánosné Sulyok Annának. (Ebben az évben jelenik meg a Balassa-nemzetség kárára a Balassi Menyhért árulásáról szóló komédia is.)
1570. – Balassa János, felesége segítségével, megszökik pozsonyi börtönéből s Zólyomon keresztül lengyelországi birtokaira menekül. (A közvélemény mellette foglal állást, ő maga tiltakozik a hamis vád ellen. Birtokait a bécsi udvar lefoglalja.)
1572. – Balassa Bálint, szüleinek vigasztalására, kinyomatja Bock Mihály német munkájának magyar fordítását. Atyjának megpróbáltatása véget ér. Miksa király újból kegyeibe fogadja s az 1572. évi pozsonyi országgyűlésen kitűntetésekkel halmozza el Balassa Jánost. Balassa Bálint királyi étekfogó lesz s abban a kegyben részesül, hogy a királyi udvar egyik ünnepségén magyar táncot lejt. (Istvánffy Miklós történeti munkája szerint: «Miután az asztalokat kihordták, a vitézlő fiatalság és a nemesifjak táncra állottak fel a palota nagytermében. Közülük az imént kegyelmet nyert Balassa János huszonegy esztendős fia, Bálint, nyerte el a pálmát oly tánccal, melyet a külföldiek magyar táncnak, mi magunk pedig a juhászok sajátos és külön táncának ismerünk. A császár és király s a fejedelmi vendégek nagy gyönyörűséggel nézték őt, amint Pánt és a Szatirokat utánozta: leguggolt, majd táncolás közben a magasba szökkent, majd megint szétdobott lábbal a földre dobbant».)
1574. – Ez év táján kerül Balassa Bálint Eger várába. Itt éli vitézi életét több más főrangú ifjúval együtt. (A vár parancsnoka Losonczy Anna férje: báró Ungnad Kristóf.)
1575. – Június havában Balassa Bálint Eger várából Erdély felé vonul, hogy csatlakozzék a Báthory István erdélyi fejedelemmel hadban álló Békes Gáspár seregéhez. Huszárait a huszti kapitány szétveri, őt magát fogságba ejti s előbb Kőváron őrzi, majd az erdélyi fejedelem udvarába küldi. A súlyosan sebesült leventével jól bánnak, de Murád szultán a temesvári basa útján a maga számára követeli a foglyot. Báthory István könyörög a nagyságos basának és a felséges szultánnak, hogy hagyja nála Balassa Bálintot, mert ha kiadja foglyát, nem lesz becsülete a magyarság előtt. («Könyörgök azért te nagyságodnak – írja a temesvári basához az erdélyi fejedelem – tekintsen kegyelmesen az én könyörgésemre és mentsen meg engem ez nagy gyalázattul, mindazonáltal mindenekben az hatalmas császár és te nagyságod jó akaratja légyen. Mikor egy szolgánk az Balassa János fiát megfogta, egy bottal ütötte volt agyon, kibe megsiketült és az kórság is gyakorlatossággal üti el, úgy annyira vagyon, hogy sem élhet, sem halhat, elvajudt.» A költőt eszerint a harc hevében félholtra verték, úgy hogy egy ideig süketté és nehézkórossá lett. A Balassa-családot ez időben más csapás is érte. A budai basa és a székesfehérvári bég július havában elfoglalta Balassa János két régi várát, Kékkőt és Divényt, s ezzel ismét tovább terjesztette a hódoltság határait. A török nagyon haragudott a Balassákra, mert az öreg Balassa kegyetlenül kínoztatta török rabjait még fia elfogatása után is. «Törekedjetek az én fiam szabadításáért és én nem kínozlak titöket.»)
1576. – A törökök újból követelik Balassa Bálint kiadását, de Báthory Istvánt lengyel királlyá választják s ő foglyát Gyulafehérvárról Lengyelországba szökteti. (Balassa János annyira félti fiát, hogy előzőleg már hűséget igér a török portának, ha visszaadják Bálint szabadságát. Ez a hír nagy megbotránkozást támaszt a bécsi udvar hívei között. Bálint vígan él a krakkói, varsói, danzigi lengyel társaságokban, szeptember havában Báthory István kegyességéből visszanyeri szabadságát, de egyáltalában nem siet haza. (Egyik levelében elmondja, miért nem maradt továbbra is Lengyelországban, ahol István király olyan jól bánt vele s a lengyelek annyira kényeztették. Nem a pénz szűke, nem valami nő szerelme indította hazájába, hanem az, hogy hűtlenséggel gyanusított familiájáról elhárítsa az árulás rágalmát.)
1577. – Balassa Bálint hazatér. Sok mulatozása miatt későn érkezik; atyját már nem találja életben. Özvegy édesanyja fogadja Liptóújváron. Innen és Zólyomból több levelet ír a maga ügyében. Még rokonsága is fél a vele való érintkezéstől, mert nem tudják, hogy a bécsi udvar hogyan ítéli meg lengyelországi dolgait. (Lengyelországban hűséget esküdött Báthory Istvánnak, a német Habsburgok gyűlölt ellenfelének.)
1578. – Anyja halála. A pozsonyi országgyűlésen hűséget esküszik Rudolf királynak. Huszonhét éves. Különböző erőszakosságokat követ el: Pozsonyban megveri elhunyt atyja egyik tiszttartóját; Liptóújváron bebörtönözi egyik adósát; a vihnyei fürdőben összeveri az egyik gazdag felvidéki polgár unokaöccsét. Selmecbánya városa panaszt emel ellene a királyi hatóságoknál. Pöre van több nemesúrral is. Pénzt akar szerezni, ezért embertelenül kínoztatja török foglyait. (Egyik levelében meghagyja, hogy mivel a törökök Haszán agáért nem adnak megfelelő váltságdíjat, a kezes török rabok fogait húzzák ki s mindegyikre hetvenöt botot vágjanak «három újjnyi temérdek pálcával».)
1579. – Szeretne visszatérni Lengyelországba, utóbb beáll az egri vitézek közé. A bécsi haditanács ötven lóra való havi járandóságot utal ki számára azaz ötven huszár hadnagya lesz. (Családja ez időtájt szeretné összeházasítani Krusith Ilonával, egy előkelő és gazdag felvidéki úr gyermekével, de a leány nem fogadja szívesen közeledését.)
1580. – Ott van a Hatvant elfoglaló magyar vitézek között, török foglyokat ejt, kirabolja a házakat és boltokat. (Viselt dolgainak emléke megvan Salánki Györgynek a nádudvari csatáról szóló históriás énekében: «Lovaggal, gyaloggal, vitéz Balassa házakat, pénzes boltokat tör vala».)
1581. – Alsóbb rangú tiszti helyzetéből szeretne előlépni s kéri a bécsi haditanácsot, nevezze ki újvári, veszprémi, palotai vagy zólyomi kapitánynak. Kérelmeit nem teljesítik. (Nagyobb tekintélye van vármegyéjében: Liptó vármegye közgyűlése őt kívánja főispánnak s minden nemesi kúria és jobbágytelek után pénzt szavaz meg számára, hogy liptóújvári vára köré új kőfalat vonathasson.)
1582. – Mivel hiába folyamodik jobb katonai állásokért, távozni akar Egerből. Összetűz a zólyomi kapitánnyal, ez feljelenti. Bajtársaival is többször összezördül. Egy alkalommal bírság fizetésére ítélik. Sok baja van adósságaival és kölcsönügyeivel. (Ideje jórészét nem is Egerben tölti, hanem Liptóban, Zólyomban, Trencsénben. Májusban egyszerre két nőtestvére megy férjhez, a meghívókat ő bocsátja ki Liptóújvárról.)
1583. – Odahagyja egri szolgálatát, bár azontúl is résztvesz kisebb hadi vállalatokban és vitézi rablásokban. Hasztalan folyamodik a tokaji kapitányságért. A hadi tanács száz lóra való kapitányságot szán neki Léva várában, de ezt nem fogadja el, mert nem akar Dobó Ferenc parancsnoksága alatt szolgálni. Viszálykodása és pörös ügyei több nemesúrral. Merénylete egy özvegyasszony ellen. (Ez év május havában egy felvidéki mészárosmester özvegye Besztercebányáról Zólyom felé gyalogol; Zólyom közelében meglátja őt Balassa és csatlósa; Balassa leszáll a lóról, ostromolni kezdi az asszonyt, letépi róla fejkendőjét, pruszlikját, kötényét, már-már leteperi, mikor utasok érkeznek s a sikoltozó asszony segítségére rohannak. Balassa lóra pattan, elvágtat. Zólyom város tanácsa a bécsi udvarnál feljelentést tesz a «lovag» ellen. Ezt megtudja Balassa s otromba hangú szitkozódó levelet ír a tanácsnak.)
1584. – A törökök feljelentik a bécsi udvarnál, hogy a békeszerződés ellenére hadat visel és fegyveres társaival együtt fosztogatja a vásárokat. A hatvani országos vásár kirablása nem sikerül ugyan, mert a török katonaság megvédi a vásárosokat; meghiúsul a szécsényi rajtaütés is; a gyarmati sokadalom megtámadását szintén elhárítja a török; de a dömsödi vásárról már elhurcolják a portékát, rabul ejtenek hét gazdag kereskedőt, ekkor rájuk ront egy török csapat, kiszabadítja a foglyokat s ötven magyart fog el a Balassa vezérlete alatt fosztogató martalócok közül. Ez év decemberében Balassa Sárospatakra megy s karácsonykor feleségül veszi unokatestvérét, Várday Mihály özvegyét, Dobó Krisztinát. (A költő ekkor harminchárom éves, neje huszonöt. Az esküvő váratlanul történik. Balassa csekély kísérettel megérkezik Sárospatakra, a református istentisztelet után előáll Dobó Krisztinával s a magával hozott pap előtt megköti a házasságot. Utána felmennek a várba, lefegyverzik az őrséget, az ellenállókat kikergetik, a többit hűségükre esketik. Igy akarják megfosztani Dobó Ferencet a maga várrészétől. Az őrség azonban csakhamar magához tér meglepetéséből, a várat visszafoglalja s Balassát nejével és szolgáival együtt kiutasítja Patakról. A menyegzőt Szikszón tartják meg egy szatócs feleségénél.)
1585. – Dobó Ferenc barsmegyei főispán és kerületi generális – az egri hős fia, Dobó Krisztina testvére – elégtételt követel a királyi udvartól a sárospataki vár megtámadásáért: Balassa Bálint a vár elfoglalásával hűtlenséget, házasságával vérfertőzést követett el, mindkettőért külön-külön fejvesztés és jószágvesztés jár, az elkobzandó birtokra bejelenti igényét. A vizsgálatot elrendelik, a törvénykezési eljárás megindul, az egész ország álmélkodva hallja a történteket. A meghurcolt párnak az év végén gyermeke születik: Balassa János. (Azt híresztelik róla, hogy atyja töröknek akarja nevelni, mohamedán módra kereszteltette, Musztafa nevet adott neki. Ez az otromba ráfogás legjobban mutatja, mennyi elkeseredett ellensége volt a rossz természetű költőnek.)
1586. – Balassát egyre súlyosabb gondok gyötrik. Érzi a közvélemény megvetését, neje elhidegülését; pénze nincs, birtokainak elzálogosításával szerez pénzt; egész falukat köt le kisebb-nagyobb kölcsönökért. Hogy szorongatott helyzetén könnyítsen, augusztus 24-ikén az esztergomi káptalan előtt áttér a katolikus vallásra. Ügyében most már az esztergomi szentszék ítélkezik s – törvénytelennek nyilvánítja fiát! (Katolizálásával egyelőre nem ért el semmit, sőt súlyosabbá tette helyzetét, mert a katolikus egyházjog még szigorúbban ítélkezett az elsőfokú unokatestvérek házasságában, mint a protestáns, azonkívül a magyar jog szerint is súlyosan törvénybe ütköző dolgot művelt. Homály fedi, hogy nejével együtt ki vette rá erre az elhatározásra. Hitehagyásáért a reformátusok is felbőszültek ellene, elsősorban a Balassa-nemzetség tagjai.)
1587. – Öccsével együtt erősen sanyargatják liptóújvári jobbágyaikat. Erőszakosságaik ellen a liptómegyei Lehoczkyak protestálnak. A törvénytelennek nyilvánított házasságkötés ügyében Dobó Krisztina egyedül jelenik meg a pozsonyi országgyűlésen. (A rendek megkezdik, de nem fejezik be a kínos ügy tárgyalását.)
1588. – Becsületsértési ügyek, birtokperek, elzálogosítások. Öccsével együtt újból sanyargatja a liptói parasztokat. Ismételten kéri katonai alkalmazását a hadi tanácstól. Rudolf király a magyar urak kérésére amnesztiát ad és pertörlést rendel el házassága ügyében. Főbenjáró pöre megszűnik. A szentszék is törvényesíti házasságát. (Feleségétől elvált s engedelmet nyert új házasság kötésére.)
1589. – Családi viszályok, pörösködések, anyagi bajok. Szeptember táján Lengyelországba bujdosik. (Lóra ülve egyedül távozott. Nagy elkeseredéssel mondta barátainak, hogy bujdosását jószágaira leselkedő nagybátyjának, Balassa Andrásnak, és Losonczy Annának köszöni, aki Ungnad Kristóf halála után nem hozzá, hanem Forgách Zsigmondhoz ment feleségül.)
1590. – Néha egy-egy levelet ír haza bujdosásából. (Ez év februárjában meghal Dobó Krisztina. A megelőző évben ment férjhez Petheő Gáspárhoz.)
1591. – Bujdosásában eljut a Keleti-tenger mellé. Feljelentik a hadi tanácsnál, hogy magyar katonákat hívogat Lengyelországba. Foglalkozik bor szállításával is. (Öccséhez Krakkóból azt írja, hogy ha valami méltó tiszttel bíznák meg, szívesebben szolgálna otthon, mintsem verset faragjon idegenben, de mit tegyen, ha nem juttatnak neki tisztességes szolgálatot; csak nem lehet bíró falujában, Hibbén; inkább marad Lengyelországban, ahol hercegekkel mulathat, míg otthon csak háborgatják; ha megkapná Palota vagy Tata kapitányságát, búcsút mondana haszontalan időtöltéseinek s hazajönne vitézi életre.)
1592. – Lengyelországból visszatér Liptóújvárra. Az eperjesi törvényszék előtt nyilvánosan bocsánatot kér, mert Ernő főherceget megsértette két folyamodványában. A nagyszombati szentszék előtt anyagi dolgok miatt pört indít Losonczy Anna ellen. (Egykori ideálja ügyvédje útján megvetően nyilatkozik róla: az ilyen vérfertőző ember nem indíthat ellene pört.)
1593. – A bécsi udvar nem ad neki megfelelő alkalmazást, mert megbízhatatlan embernek tartja. Vagyonának már csak romjai vannak meg. Csekély jövedelmét lengyelországi borszállítással s lovak eladásával szaporítja. Nagyobbára Liptó megyében tartózkodik, de megfordul egyebütt is. Július 1-én Pozsonyból keltezett levelében a vagyonából kiforgatott ember keserűségével írja: «Mint sehonnai vagyok és az egy lakóhelyem is elkelvén tőlem, csigává kell lennem: hátamon lészen házam». November havában ott van a török elleni harcon Kékkő, Divény és más várak ostrománál. (A szerencsés hadjáratban családjának legféltettebb várai felszabadulnak a török megszállás alól.)
1594. – Esztergom ostromakor, május 19-én, ágyúgolyó találja. Mikor a tábori seborvos hozzáfog lábai levágásához, Vergilius sorait idézi: «Nunc animis opus est, Aenea, nunc pectore firmo». (Most van szükség, Aeneas, bátorságra és erős kebelre.) Utolsó szavai: «Krisztus meghalt énérettem és én hogy kételkedjem? Te katonád voltam, Uram, a te seregedben jártam». Halálos ágyán levelet ír Mátyás főhercegnek, fiát az ő kegyébe ajánlja. Május 26-án meggyónik Dobokay Sándor jezsuita atyának s ezen a napon, vagy május 27-én, meghal. Negyvenhárom éves. Július 31-én a tatárok ellen vívott csatában hősi halált hal öccse, Balassa Ferenc is. (A költő holttestét szülei mellé, a liptómegyei Hibbe község templomába, viszik. Ugyanide temetik öccsét is.)
1595. – Megjelenik a Balassa-testvérpár halálára írt latin versek gyüjteménye. (Epitaphia. Bártfa, 1595.)
1598. – Rimay János kinyomatja a Balassa-testvérpárt magasztaló magyar verses füzetét. (Az nagyságos Gyarmathi Balassa Bálintnak Esztergam alá való készületi. Bártfa, 1598.)
1601. – Boroszlóban, december 18-án, meghal a költő egyetlen gyermeke, Balassa János. A tizenhat éves ifjú a boroszlói jezsuitakollégiumban tanult. (A Balassa-nemzetség többi ága azontúl is virágzott. A nemesi és bárói ág egyes familiáit a Habsburgok bárói és grófi rangra emelték. A grófi ág 1807-ben, a bárói ág 1899-ben halt ki. A népes nemzetségnek egyik neves tagja volt az a báró Balassa Bálint hontmegyei főispán és magyar költő, akit az uralkodóház 1664-ben tüntetett ki a grófi ranggal.)
1633. – Ezidőtájt nyomatják ki először Balassa Bálint költeményeit, még pedig az istenes énekeket, Rimay János énekeivel egy kötetben. (A bártfai első kiadás után számos új kiadás.)
1874. – A Magyar Történelmi Társulat zólyommegyei kirándulásakor Deák Farkas a báró Radvánszky-család radványi kastélyában megtalálja Balassa Bálint világi énekeinek kéziratos gyüjteményét. (Ennek alapján jelenik meg Szilády Áron első teljes Balassa-kiadása 1879-ben.)
1894. – A Balassa-nemzetség családi levéltárából előkerül Balassa Bálint olajfestésű arcképe. (Erdélyi Pál hívja fel rá a figyelmet, midőn a férfiágon kihalt nemzetség levéltárát átveszi a Magyar Nemzeti Múzeum számára.)
1898. – A Magyar Tudományos Akadémia és Liptó vármegye emléktáblával jelöli meg Balassa Bálint hibbei sírját. (Földi maradványai ma is ott nyugosznak.)
1923. – Dézsi Lajos közrebocsátja Balassa Bálint minden munkáit. (A költő verseinek teljes gyüjteménye nagyértékű magyarázatokkal.)
A költő regényes életpályája megragadta a későbbi évszázadok szépíróinak képzeletét. Balassa Bálint alakja Kisfaludy Sándortól és Kölcsey Ferenctől kezdve számos verses elbeszélésben, regényben és drámában feltűnik. – Kisfaludy Sándor: Balassa Bálint. Verses elbeszélés három énekben. (Kisfaludy Sándor munkái. VIII. köt. Pest, 1838.) – Kölcsey Ferenc: Balassa. Epigrammaszerű verses jellemkép. (Kölcsey Ferenc minden munkái. I. köt. Pest, 1840.) – Jósika Miklós: Jósika István. Regény. Pest, 1847. (Egyik részében szerepel a költő.) – Gaál József verses elbeszélése Balassa Bálintról három énekben. (Országgyűlési Almanach. 1847.) – Lisznyai Kálmán: Balassa Bálint börtöndalai török fogságában. Lírai helyzetdalok. (Új palócdalok. Pest, 1859.) – Tóth Kálmán: Dobó Katica. Színmű. (Nemzeti Színház. 1861.) – P. Szathmáry Károly: Balassa Bálint. Regény. Budapest, 1887. (Egyik novellájának hőse is Balassa Bálint: Egy magyar költő a XVI. században. Koszorú. 1865. évf.) – Rákosi Jenő: Az ezredév ünnepe. Vizió. Budapest, 1896. (Alkalmi egyfelvonásos.) – Farkas Ödön: Balassa Bálint. Dalmű. 1896. (Tóth Kálmán színműve nyomán.) – Martos Ferenc: Balassa Bálint. Színmű. Budapest, 1902. (Előadták a Nemzeti Színházban.) – Emőd Tamás: Históriás ének Bús Bálint deákról. Verses elbeszélés. (A Holnap. Nagyvárad, 1908.) – Hangay Sándor: Ének Balassa Bálintról. (Fekete haj árnyékában. Versek. Budapest, 1914.) – Vándor Iván: Balassa Bálint szerelmei. Regény. Budapest, 1917. – Pekár Gyula: Magyar költők szerelmei. Regényes életképek. Budapest, 1920. – Herczeg Ferenc: A fogyó hold. Regény. Budapest, 1922. – Dormándi László: Sólyommadár. Regény. Budapest, 1927. – Somfay Margit: Vénusz jegyében. Regény. Budapest, 1928.
Irodalom. – Balassa Bálint rövid életrajza Toldy Ferenctől: Magyar költők élete. I. köt. Pest, 1870. – Bővebb életrajza Szilády Árontól: Gyarmathi Balassa Bálint költeményei. Budapest, 1879. – Életrajzi adalékokat többen adtak közre, így Toldy Ferenc, Szalay László, Thaly Kálmán, Ipolyi Arnold, Károlyi Árpád, Szilády Áron, Tagányi Károly s különösen Illéssy János. Valamennyi adalék felhasználása és megjelölése Erdélyi Pál részletes Balassa-életrajzában: Balassa Bálint. Budapest, 1899. (Magyar Történeti Életrajzok.) – Ferenczi Zoltán rövidebb Balassa-életrajza: A régi magyar költészet. Budapest, 1904. (Remekírók Képes Könyvtára.) – Széchy Károly: Báró Balassa Bálint és gróf Zrínyi Miklós. Budapest. 1905. (A Franklin-Társulat Magyar Remekíróinak Balassa-kiadása.) – Kardos Albert: Balassa Bálint. Képes magyar irodalomtörténet. Szerk. Beöthy Zsolt és Badics Ferenc. I. köt. 3. kiad. Budapest, 1906. – Dézsi Lajos: Balassa Bálint minden munkái. Két kötet. Budapest, 1923.
