A JEZSUITA ISKOLAI DRÁMÁK.
A JEZSUITA ISKOLAI DRÁMÁK.
A XVII. SZÁZAD vallási küzdelmei közben megkezdődött a jezsuita iskolai dráma és iskolai színjátszás divata. A jézustársasági tanárok számos latinnyelvű színdarabot írtak s drámáikat nagy közönség előtt játszatták el tanítványaikkal. Céljuk az volt, hogy a latin nyelvet gyakoroltassák, a vallásos érzelmeket erősítsék, a tanulók előadó képességét növeljék. Meg akarták mutatni a szülőknek, hogy gyermekeik milyen jó kezekben vannak és milyen sokoldalú képzést nyernek. Egyik-másik gimnáziumban több darabot is eljátszottak esztendőnkint s az előadások színpadi pompáját különös gonddal készítették elő.
Az ilyen előadás egész látványosság volt; megtekintésére összesereglett a vidék úri közönsége. Maguk a drámák meseszövés és jellemrajzolás tekintetében meglehetősen gyönge szinvonalúak voltak, igazi gyermekeknek való darabok. Nőszemélyt nem hozhatott színre a jezsuita drámaíró; a szerelemről sem tehetett említést; a szerelmet a barátság pótolta. Legkedveltebb hőseik voltak a keresztény mártirok, szentéletű hitvallók, jámbor királyok, istenes vezérek, megtérő bűnösök. A bibliai és legendás történeteken kívül görög-latin tárgyú darabokat is írtak, a középkor és újkor nevezetesebb eseményeit szintén feldolgozták. A történeti szomorújátékok mellett farsang táján a társadalmi vígjátékok is sorra kerültek. Ezekben egy-egy nevetséges alak történetét foglalták párbeszédekbe; az együgyűség, irigység, kapzsiság, torkosság és egyéb vétkek tragikomikus következményeit példázták.
Néhány egykorú följegyzés megőrizte annak emlékét, hogy a jezsuita iskolákban kivételesen magyarnyelvű darabokat is játszottak. Ezek valószínűleg a népszerűbb külföldi drámák fordításai voltak. A nagyszombati jezsuiták 1633-ban magyar színdarabbal mulattatták közönségüket, más helyen népies verseket szőttek a latin szövegbe, néhány darabjuknak magyarnyelvű színlapja is fennmaradt.
Irodalom. – Nagy Sándor: Hazai tanodai drámák. Budapest, 1884. – Rupp Kornél: Némajáték 1695-ből. Irodalomtörténeti Közlemények. 1892. évf. – Melich János: A legrégibb magyar jezsuita-dráma. U. o. 1895. évf. – Bayer József: A magyar drámairodalom története. I. köt. Budapest, 1897. – Ferenczi Zoltán: A kolozsvári színészet és színház története. Kolozsvár, 1897. – Naményi Lajos: A nagyváradi jezsuita-drámák. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1897. évf. – Fináczy Ernő: A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában. Két kötet. Budapest, 1899–1902. – Alszeghy Zsolt: Magyar drámai emlékek a középkortól Bessenyeiig. Budapest, 1914. (A Kisfaludy-Társaság Nemzeti Könyvtára.) – Pukánszky Béla: A magyarországi német irodalom története. Budapest, 1926. – Jablonkay Gábor: Az iskoladrámák a jezsuiták iskoláiban. Kalocsai érseki gimnázium értesítője. 1928. – Timár Kálmán: Heigl Ambrus, a jezsuita dráma művelője. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1929. évf.
