PÁRBESZÉDES MUNKÁK.
PÁRBESZÉDES MUNKÁK.
A XVII. SZÁZAD két legérdemesebb költője is vonzódott a párbeszédes formához. Zrínyi Miklós kisebb költeményei között a Tityrus és Viola párbeszédes pásztori idill; Gyöngyösi István verses drámája, az Igaz barátságnak tüköre, szerelmi színjáték. Az utóbbi számottevő emlék a magyar dráma fejlődésében.
A régi stílusú hitvitázó dráma sem veszett ki. Veresmarti Mihály pozsonyi kanonok a bátai jobbágyokhoz írt Intő és tanító levelében úgy lépteti fel a katolikus plébánost és a hitújító prédikátort, mint ahogyan a XVI. században Sztrárai Mihály szerepeltette a maga hitvitázó papjait és bíráit. Veresmarti Mihály munkájában is megvan a bíró alakja, elmondja véleményét az iskolamester is; a papok és a világiak népies magyarsággal vitatkoznak a dogmákról, szertartásokról, szokásokról. A disputa természetesen a katolikusok igazságát mutatja.
Szerelmi tárgyú dráma: Constantinusnak és Victoriának egymáshoz való igaz szerelmükről írott comoedia. (1648.) Constantinus, a nemesifjú, szerelmes Victoriába, a thessaliai hercegkisasszonyba, ez szívesen fogadja szerelmét; mivel azonban a leányt szülei máshoz akarják feleségül adni, a szerelmesek megszöknek, elbujdosnak Icaria szigetére, ott várják meg a szülők haragjának lecsillapodását; a szenvedések vége boldog házasság. A drámai kísérlet szerzője ismeretlen. Párbeszédeiben tősgyökeres magyar mondások és tréfás szójátékok találhatók; azonkívül megismerhetjük prózájából a régi magyar finomabb társalgási nyelvet is.
Maradt néhány történeti és politikai vonatkozású dialógus is. A Komédia Erdély siralmas állapotjáról (1668) az erdélyi erkölcsök megromlását iparkodik bemutatni II. Rákóczi György szerencsétlen lengyelországi hadjárata után. Az Igazság, az Exul és a Peregrinus szerepelnek benne: beszélgetésükből megtudjuk Erdély szomorú helyzetét. Megjelennek a komédiában a gonosz görög kereskedők, ezeknek visszaélései nagyban hozzájárultak a régi jó világ pusztulásához. A korrajzi és nyelvi tanulságon kívül más érték nincs ebben a paszkvillusszerű drámai próbálkozásban.
Az Actio Curiosa (1678) Thököly Imre fölkelésének kezdetén készült. Cselekvény nélkül való párbeszédgyüjtemény, közvetlen módon örökíti meg az akkori magyar nemesek társalgó módját, ebben ki is merül érdeme. Politizáló személyei között Gaude uram viszi a szót, egy durvamókájú, élesnyelvű, protestáns kurtanemes. Mindenre akad valami vaskos tréfája, foghegyről odavetett epés ötlete, póriasan szellemeskedő megjegyzése. A vele beszédbe elegyedő személyeket sorra letorkolja, az egy Achastes kivételével. Ezt nagyságos úrnak szólítja s elég szelíden leckézteti, mert ez a gazdag mágnás az ő pártfogója. Achastes kastélyában, a vasmegyei Sárvár táján, folyik a feleselgetés. Valószínű, hogy Gaude uram élő alak volt s álneve éppen olyan közismert dunántúli szóvivőt takart, mint Achastesé. A szabadszájú nemesúr jól el tudta szórakoztatni főúri pártfogóját és környezetét, aranymondásainak följegyzése mulattató dolognak igérkezett. A magyaros szólásokban és népies humorizálásban bővelkedő párbeszédsorozat a Salamon És Markalf-féle ponyvatermékek stílusára emlékeztet.
Párbeszédes munkák:
A bor és víz dícsérete. – Kéziratban maradt párbeszédes tréfálkozás. Bacchus gárdájának jótorkú tagjai – a katona, a kántor, a poéta, a pap, az asszony, a nemesúr és a vincellér – vetekedve magasztalják a borivás gyönyörűségeit, míg Neptun hívei – a filozófus, a kereskedő, az orvos és mások – a víz jósága mellett emelnek szót. Nem ügyetlen munka. Népies humora és találó megjegyzései bizonyára megnevettették az olvasókat. A katona reszket az ellenség előtt, de ha borhoz jut, egyszerre bátor lesz; a poéta csak akkor tud verset írni, amikor bort iszik; az asszony ezt vallja: «Édes komámuram, míg én leány voltam, Az bor szagátul is majd csak meg nem holtam, De minekutána aztán férjhez mentem, Ez nagy irtózástól csak könnyen megmentem, Addig kóstolgattam a bort lassan-lassan: Megtanultam végre inni hatalmassan». – A verses dialógus szövegének jellemzőbb részeit Thaly Kálmán közölte: Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok. Pest, 1864.
A bor és víz vetélkedése. – Dunántúli eredetű kézirat 1658-ból. Európaszerte elterjedt latin eredetijének szerzője Mapes Valter XII. századi angol pap. Magyar fordítója ismeretlen. A dialógusban a megszemélyesített Víz az elsőségért perbe száll a Borral, feleselésük közben egyik jobban dicsekszik, mint a másik, kölcsönösen gyalázzák egymást; az elkeseredett vita azzal végződik, hogy a Bor marad felül: «Végre így kiáltának minden rendek erre: Tegyünk aranykoronát a Bornak fejére». A bor magasztalása nagyon beleillett a dorbézolást fölötte kedvelő régi magyar világba, a közvélemény a víz ellenségeinek adott igazat. – A verses dialógus szövegét Badics Ferenc közölte: XVII. századi vers a bor és víz vetélkedéséről. Irodalomtörténeti Közlemények. 1929. évf.
Actio Curiosa. – Szövegét báró Palocsay György, a későbbi kuruc tábornok, másolta le. Az egykorú kézirat a Palocsay-levéltárból került elő. – Jellemzőbb részeit Thaly Kálmán közölte: Adalékok a Thököly- és Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez. Pest, 1872. – Ugyanő később, Kőszeghy Pál verses munkájának kiadásában, közzétette az egész szöveget: Bercsényi Házassága. Budapest, 1894. – Újabb kiadása Alszeghy Zsolt gyüjteményében: Magyar drámai emlékek a középkortól Bessenyeiig. Budapest, 1914. (A Kisfaludy Társaság Nemzeti Könyvtára.) – U. az: Az Actio Curiosa ismeretlen kézirata. Irodalomtörténeti Közlemények. 1915. évf.
Constantinus és Victoria. – Kéziratát a M. T. Akadémia kézirattára őrzi. – Az ismeretlenül lappangó kéziratra Mészöly Gedeon hívta fel a figyelmet. Szerinte a dráma nem fordítás, hanem valamelyik drávavidéki műveltebb magyar úrnak idegen hatások alatt írt munkája; Egy ismeretlen régi magyar dráma. Magyar Nyelv. 1920. évf.
Kara Musztafa. – Ez a kéziratos töredék a Bécset ostromló török nagyvezér bukásáról szól. (1684.) Mondataiban nincs semmi lendület, kifejezéseiben nincs magyar zamat, párbeszédei színtelenek. A Radvánszky-levéltár őrizte meg. – Szövegét Dézsi Lajos adta közre Egy magyarnyelvű történeti iskoladráma töredéke. Irodalomtörténeti Közlemények. 1906. évf. (Dézsi Lajos gyanítása szerint a darab latin eredetijének szerzője valószínűleg Schwartz János. A neves eperjesi tanár latin iskolai drámáit többször előadták a felvidéki diákok.) – Gragger Róbert rámutatott arra, hogy a töredék nem dráma, hanem párbeszédes formában elmondott ponyvahistória: A Kara Musztafa. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1922. évf. (A magyar töredék szövegének megfelelő egykorú német dialógus közlése. A német párbeszéd címe: Wie die Arbeit, so der Lohn. Abbildung, welcher gestalt der Türkische Gross-Vizir Cara Mustapha Bassa stranguliret und neben 36 Vornehmen Bassen hingerichtet worden in Februario 1684.)
Komédia Erdély siralmas állapotjáról. – Kéziratát a brassói evangélikus gimnázium őrizte meg. – Szövegét Gyárfás Tihamér adta közre: Comoedia Erdély siralmas állapotjáról. Gyoma, 1909. – A közzétevő szerint ez az első magyar jezsuita iskolai dráma, mert a kézirat végén az 1668-as évjelzés mellé oda van írva egy jézus-társasági tanár neve: «Ex societate Jesu Johannes Vilhelmus doctor poeseos». A komédia szövege ellentmond ennek a föltevésnek. Az ismeretlen szerző protestáns ember volt. (Szigetvári Iván bírálata: Irodalomtörténeti Közlemények. 1911. évf.)
Irodalom. – Thaly Kálmán: Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok. Két kötet. Pest, 1864. – U. az: Adalékok a Thököly- és Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez. Két kötet. Pest, 1872. – Toldy Ferenc: A magyar nemzeti irodalom története rövid előadásban. I. köt. 3. kiad. Pest, 1872. – Beöthy Zsolt: A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. I. köt. 6. kiad. Budapest, 1890. – Bodnár Zsigmond: A magyar irodalom története. II. köt. Budapest, 1891. – Bayer József: A magyar drámairodalom története. I. köt. Budapest, 1897. – Bernáth Lajos: A protestáns iskoladrámákról. Budapest, 1902. – Dézsi Lajos: Egy magyarnyelvű történeti iskoladráma töredéke. Irodalomtörténeti Közlemények. 1906. évf. – Gyárfás Tihamér: Comoedia Erdély siralmas állapotjáról. Gyoma, 1909. – Négyesy László: Gróf Zrínyi Miklós művei. I. köt. Budapest, 1914. – Badics Ferenc: Gyöngyösi István összes költeményei. I. köt. Budapest, 1914. – Alszeghy Zsolt: Magyar drámai emlékek a középkortól Bessenyeiig. Budapest, 1914. – U. az: Az Actio Curiosa ismeretlen kézirata. Irodalomtörténeti Közlemények. 1915. évf. – Mészöly Gedeon: Egy ismeretlen régi magyar dráma. Magyar Nyelv. 1920. évf. – Gragger Róbert: A Kara Musztafa. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1922. évf. – Thienemann Tivadar: XVI. és XVII. századi irodalmunk német eredetű művei. Irodalomtörténeti Közlemények. 1922–1923. évf. – Dézsi Lajos: Magyar történeti tárgyú szépirodalom. Budapest, 1927. – Badics Ferenc: XVII. századi vers a bor és víz vetélkedéséről. Irodalomtörténeti Közlemények. 1929. évf. – Waldapfel József: A bor és víz pántolódása és rokonai. U. o. 1929. évf.
