FELVINCZI GYÖRGY COMICO TRAGOEDIÁJA.
FELVINCZI GYÖRGY COMICO TRAGOEDIÁJA.
FELVINCZI GYÖRGY Comico Tragoediáját alig lehet egyébnek tekinteni iskolai drámánál. (1693.) Görög-római mitológikus történet. Pluto, az alvilág ura, az istenek osztozkodása után rászedettnek hiszi magát s fájlalja, hogy kicsiny országot kapott. Alkudozni kezd Jupiterrel, hogy a pokol határait kibővítse, de a főisten elutasító választ ad. Pluto most azon iparkodik, hogy az égbe senki se jusson, hanem a pokol kínjaira kerüljön mindenki. Ezzel be is fejeződik a történet, éppen ott, ahol a bonyodalomnak voltaképen meg kellene kezdődnie.
A felvonást megjelenésnek, a jelenetet cselekedetnek nevezi a szerző. Az első megjelenés első cselekedetében mindössze annyi történik, hogy Pluto panaszkodik Jupiter és Neptunus ellen: «Örökségül nem kívántam én poklot, Mint kárhozott lelkekkel teljes aklot». Öcséim kijátszottak: «Minthogy Jupiter igen fenhéjázott, Az egeket kívánta s néki jutott, Neptunus a tengereken vött sorsot, Pokolban én nálam a királyi bot». Könnyű parancsolni a vizeknek, jó élni az egekben, de mit csináljon a pokol ura? A további cselekedetekben Pluto felesége, Proserpina is siránkozik; majd összegyűlnek a királyi udvar tanácsadói; hosszadalmasan tárgyalják, vajjon jó dolog-e a követküldés Jupiterhez; állandó panaszkodás hangzik mindenütt, míg végre az alvilág követsége megjelenik Jupiter előtt s előadja Pluto üzenetét: «Mi, felséged szolgái, Lucifernek hívei, Ki más néven Pluto, Nem mimagunktól jöttünk, de-másoktól küldettünk, Kit te is vagy tudó: Pluto király azon sír, hogy kicsiny országot bír S csak azon hánykódik, Haját megeresztette s fejét lefüggesztette, Oly igen bánkódik. Nyelvét keresztül falva, könyöklött az asztalra S feje kezén nyugszik, Mind két szeme könnybe ül, hogy sok lélek gyűltön gyűl S nagy sírást cselekszik». Jupiter unja a hosszas beszédet: «No, mit akarsz? Ne mulass, mert minékünk unalmas, Siess, hamar kezd el! Kell-é hát e királyság? Lássam, mi az kívánság, Szívem terhét vesd el». A követek még mondanak egyet-mást, de az ég ura megijeszti őket, így térnek vissza az alvilágba. Ott ugyancsak zsibong Pluto népe, maga Pluto is alig akar hinni fülének, mikor követei elmondják küldetésük történetét. Haragra lobban az alvilág ura, most már nem találja erőtlennek a poklok országát; ellenkezőleg, elhatározza, hogy rettenetes hadat indít az emberiség ellen. «Jóllehet most is sokféle népekkel, Teli országom kárhozott lelkekkel, Kiket kínozok tűzzel és férgekkel, Sok beretvákkal vagy tüzes szögekkel, Mindazonáltal, ha annak kell lenni, Bégyőzi számán ő is könnyen venni.»
E mitológiai színjáték érdeme verselésében kereshető: rímelése változatos formáival lep meg. Hogy Felvinczi György előadatta-e darabját vagy csak az olvasók mulattatására szánta könyvét: nem dönthető el. Vallomása szerint bölcs poéták írásaiból szedegette ki s a jókedvű emberek számára bocsátotta közre ritmusait.
Felvinczi György Comico Tragoediájáról általában nincs jó véleménye irodalomtörténetírásunknak. – Toldy Ferenc bonyolódás és kifejlődés nélkül való unalmas darabnak mondja. (A magyar költészet története. 2. kiad. Pest, 1867.) – Beöthy Zsolt verselésében látja fő érdemét. (A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. I. köt. 6. kiad. Budapest, 1890.) – Horváth Cyrill szerint népies ritmusán és magyaros nyelvén kívül egyetlen jobb tulajdonsága sincsen. (A régi magyar irodalom története. Budapest, 1899.) – Bayer József is kezdetleges kísérletnek mondja, de verstörténeti értékéről méltánylással szól. (A magyar drámairodalom története. I. köt. Budapest, 1897.) – Négyesy László szerint a változatos ritmikájú, mesterséges rímeléssel díszített, olykor klasszikai szkémákat utánzó verselés sajátságos dikciójával énekelve kellemesebb lehetett, mint szavalva; valószínű, hogy énekesjáték volt; az elevenebb drámaiság hiányát az éneklés pótolta benne. (A XVII. századi széppróza és színészet. Képes magyar irodalomtörténet. Szerk. Beöthy Zsolt és Badics Ferenc. I. köt. 3. kiad. Budapest, 1906.) – Kastner Jenő rámutatott arra, hogy a Bécsben előadott látványos zenedrámák között Cesti olasz szerző egyik operája, az II Pomo D’Oro (1666), hasonló témájú és feldolgozású, mint a Comico Tragoedia; ezt az olasz zenés játékot Felvinczi György Bécsben, mikor udvari tolmácsi szolgálatot teljesített, láthatta is, olvashatta is; az ilyen olasz dalművek hatása alatt ő is valami operafélét akart írni. Eredetileg nem olvasásra szánta tehát darabját, hanem éneklésre. Verselő ügyeskedése és rímhajhászó technikája ezzel a szándékával függ össze. (Az első magyar opera. Klebelsberg-emlékkönyv. Budapest, 1925.)
FELVINCZI GYÖRGY a XVII. század közepe táján született, az unitáriusok kolozsvári főiskolájában tanult s mint végzett teológus 1672-ben szénior azaz iskolai felügyelő volt. Elöljárói csalódtak benne, mert igen rosszul viselkedett. Kicsapongásai következtében iskolai börtönnel sujtották, innen két ízben is megszökött, de mind a kétszer bilincsbe verve vitték vissza börtönébe. Miután keresztényi életet fogadott, a torockói iskola rektorává tették. Iskolamesterségéből hamar tovább állt. Egyideig mint latin tolmács kereste kenyerét I. Lipót német császár és magyar király udvarában, majd Kolozsváron nyert hivatalt, végül a színészkedéshez folyamodott. 1696-ban feleségével együtt Bécsbe gyalogolt, hogy I. Lipóttól színjátszó engedélyt eszközöljön ki. A király teljesítette kérelmét s megadta neki a jogot arra, hogy «költeményeket és rímes verseket mind latin, mind magyar nyelven készíthessen, szerkeszthessen, elrendezhessen, fölszerelhessen és elintézhessen és hogy ezen fölvonásokra és jelenetekre osztott tisztességes és dialogizált comico-tragoediákat és comoediákat Erdélyben és kapcsolt részeiben alkalmazhassa, felhasználhassa és gyakorolhassa oly célból, hogy némi kis remény kecsegtethesse, nemcsak adósságait kifizethetni, hanem magát a szegénység hínárából némileg is kisegíteni». Felvinczi György az 1696 október 23-án kiállított királyi oklevél szerint előadásokat tarthatott Erdély bármely helyén. Hogy csakugyan tartott-e előadásokat, bizonytalan. Világi színtársulat szervezéséről abban az időben szó sem lehetett, legfeljebb egy-egy vándor énekes tengődhetett el ideig-óráig a vásárok és vendéglátó nemesi udvarok népe között. Felvinczi György 1706-ban még élt, azontúl nyoma vesz. – Drámája: Comico Tragoedia azaz valamely dolognak szomorú kimenetelinek nyájas versekkel való kifejezése. E munkában pedig leíratik, miképen Pluto, Neptunus és Jupiter megosztozván az atyjoktól, Saturnustól, maradott országokkal és az osztozás egyenesen nem esvén, Pluto és Jupiter egymás között villonganak. Mely a bölcs poeták írásiból kiszedegettetvén, tragoediai játék rendiben és magyar ritmusokban alkalmaztattatott volt Felvintzi György által. Hely nélkül, 1693. (A dráma szövege előtt megvan a személyek felsorolása: «E munkában egybeszólalkozó személyeknek nevek»; megvan prózában a dráma tartalmának rövid vázlata: «E dolognak rövid summája»; végül van egy distichonokban írt vers is: «Az olvasóhoz». Minden jelenet élére oda van tűzve a szöveg nótája: A Trója Históriájának nótájára, Menj el édes szolgám nótájára, Ad notam Integer vitae és így tovább.) – Még több más munkát is írt, de ezeknek egy része elveszett. Versbe foglalta az irgalmas szamaritánus történetét, az erdélyi kancellária működésének ismertetését, a jó egészség szabályait, a jó gazdasszonyok teendőit, a pokolról való tudnivalókat, az árusok és nyergesek dícséretét. Éneket írt ezzel a címmel: Ritkán kellő hűvös szellő. – Drámáját újból Váli Béla adta ki: Felvinczi György Comico Tragoediája. Egyetemes Philologiai Közlöny. I. pótkötet. Budapest, 1889. – Alszeghy Zsolt szövegkiadása Magyar drámai emlékek a középkortól Bessenyeiig. Budapest, 1924.
Irodalom. – Toldy Ferenc: A magyar költészet története. 2. kiad. Pest, 1867. – Szivák Iván: A magyar dráma kezdete. Budapest, 1883. – Bayer József: A nemzeti játékszín története. II. köt. Budapest, 1887. – Váli Béla: A magyar színészet története. Budapest, 1887. – U. az: Felvinczi György Comico Tragoediája. Egyetemes Philologiai Közlöny. I. pótkötet. Budapest, 1889. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. III. köt. Budapest, 1894. – Ferenczi Zoltán: Adatok az iskolai színjáték és Felvinczi György életéhez. Irodalomtörténeti Közlemények. 1897. évf. – Bayer József: A magyar drámairodalom története. I. köt. Budapest, 1897. – Négyesy László: A XVII. századi széppróza és színészet. Képes magyar irodalomtörténet. I. köt. Szerk. Beöthy Zsolt és Badics Ferenc. 3. kiad. Budapest, 1906. – Alszeghy Zsolt: Magyar drámai emlékek a középkortól Bessenyeiig. Budapest, 1914. – Kastner Jenő: Az első magyar opera. Klebelsberg-emlékkönyv. Budapest, 1925.
