A TÖRTÉNETIRÁS.
A TÖRTÉNETIRÁS.
RÉVAI PÉTER, a magyar szent korona őre, összegyüjtötte a magyar korona történetére vonatkozó adatokat s ennek kapcsán megírta Magyarország történetét a maga koráig. Számos ismeretlen oklevelet használt; Bocskai István és Bethlen Gábor koráról a jól értesült kortárs tájékozottságával szólt. – Erdély XVII. századi történetéről BETHLEN JÁNOS erdélyi kancellár históriája tájékoztat. Az előkelő történetíró nehéz helyzetben volt, mert kortársainak tetteiről kellett ítéletet mondania, mindamellett nem engedett részrehajlatlanságából. Kortörténete megbízható kútfő a Rákócziak korára nézve. – Erdély XVI. századi történetét BETHLEN FARKAS erdélyi kancellár írta meg a legjobb kiadott és kiadatlan forrásmunkák alapján. Forrásait lelkiismeretesen felhasználta, adatait az igazság őszinte keresésével csoportosította. – KOCSI CSERGŐ BÁLINT dunántúli református pap a gályarabságba hurcolt hetven protestáns prédikátor történetét örökítette meg. Hitében való állhatatosságáért ő is a nápolyi gályákra került, de a németalföldiek kiszabadították, egyideig Svájcban vonta meg magát, hazatérve több helyen viselt tanári és papi hivatalt.
Fordulatot jelent a hazai történetírásban HEVENESI GÁBOR jézustársasági atya munkássága. Míg a régebbi történetírók kisebb korszakokat dolgoztak fel s adataikat krónikákból állították egybe, a nagytudományú jezsuita tervbe vette az egész magyar politikai és egyháztörténet anyagának egybegyüjtését s elsősorban oklevelek után kutatott. Rendszeres forrásnyomozó munkájához nem elszigetelten fogott, hanem egész kis tudós kört szervezett maga körül. Rendtársai lelkesen támogatták, utánozva a belgiumi bollandistákat, Bolland János antverpeni jezsuita tudóst és barátait. Ebből az ismeretlen történeti forrásokat tartalmazó kéziratos gyüjteményből 127 vaskos kötet ma is megvan, sok szövegnek csak itt találhatjuk meg az egyetlen másolatát, azért is merítettek annyi haszonnal történetíróink két századon keresztül ebből a Collectio Hevenesianából.
Történetírók:
BETHLEN FARKAS (szül. 1639.; megh. 1679. december 10. Szentmiklós, Bereg megye), II. Rákóczi György fejedelem bizalmas híve, tevékeny részt vett Erdély politikai életében. Apafi Mihály fejedelemsége idején Alsófehér megye főispánja volt s követségben járt a török szultánnál. – Históriájának első használható kiadását Benkő József rendezte sajtó alá Historia de rebus Transsylvanicis. Hat kötet. Szeben, 1782 –1793.
BETHLEN JÁNOS (szül. 1613.; megh. 1678. február 28. Nagyszeben) már II. Rákóczi György fejedelemsége idején tekintélyes tanácsúr volt, 1659-ben Erdélyország kancellárja. Az erdélyi református iskolázás sokat köszön hitbuzgalmának. Ő alapította a székelyudvarhelyi kollégiumot s az ő tanácsára helyezték át a Bethlen-kollégiumot Gyulafehérvárról Nagyenyedre 1662-ben. – Kortörténete: Rerum Transsylvanicarum libri quatuor. Szeben, 1663. (Több kiadása jelent meg. Tröster János szász iskolaigazgató németre is lefordította: Das bedrängte Dacia. Nürnberg, 1666.)
HEVENESI GÁBOR jézustársasági atya életéről és munkáiról: a latinnyelvű vallásos és bölcselő irodalom művelői között. A hazai kéziratos történeti források rendszeres felkutatásának és egybeírásának munkáját az 1690-es években szervezte; ezzel megalapította a magyar jezsuiták történeti adatgyüjtő iskoláját s előkészítette a következő évszázad katolikus kritikai történetírásának megindulását. Munkájában különösen gróf Kollonich Lipót esztergomi érsek támogatta megértéssel. A nagyhatalmú bíbornok intézkedésére a jezsuita-kutatók előtt megnyiltak az egyházi levéltárak s Hevenesi Gábor útmutatása nyomán azonos módszerrel folyt mindenütt az oklevélmásolás. Egyik jezsuita még Rómába is elment a vatikáni levéltár kiaknázására. A hatalmas gyüjtemény utóbb a Pázmány Péter egyetem birtokába jutott.
KOCSI CSERGŐ BÁLINT (szül. 1647. Kocs, Komárom megye) református lelkipásztor, a pápai kollégium tanára. A pozsonyi vértörvényszék 1674-ben prédikátortársaival együtt a nápolyi hajókra hurcoltatta s gályarabságából csak hosszas szenvedés és bujdosás után jutott haza. A magyar történelem e szörnyű fejezetének történetét a szenvedő ember búsongó hangján írta meg: Narratio brevis de opressione libertatis eccl. Hung. (Megjelent a Lampe-féle Historia Ecclesiae Reformatae in Hungaria et Transsylvania lapjain. Utrecht, 1728.) – Munkáját Bod Péter 1738-ban magyarra fordította, de ez a fordítás csak a XIX. században jelenhetett meg: Kősziklán épült vár ostroma. Lipcse, 1866. (Szilágyi Sándor jegyzetes kiadása.) – Balog Elemér Kocsi Csergő Bálint Narratio c. művének X–XII. fejezete. Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattár. 1902. évf.
RÉVAI PÉTER báró (szül. 1568. február 2.; megh. 1622. június 4. Trencsén) mint előkelő család gyermeke már harminc éves korában turócmegyei főispán, 1608-ban koronaőr. Mikor Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 1619-ben birtokába vette a magyar szent koronát, az evangélikus zászlósúr nem távozott a féltve őrzött kincs mellől, hanem még Ecsed várába is elment a szent koronával s a békekötéskor nagy lelki örömmel hozta vissza II. Ferdinánd királynak az őrizetére bízott ősi hagyatékot. – A koronáról szóló munkájának első kiadása: De Sacrae Coronae Regni Hungariae ortu, virtute, victoria, fortuna. Augsburg, 1613. (Ezenkívül még öt kiadása a XVII század közepéig.)
Kortörténeti munkák szerzői: Bojti Gáspár erdélyi fejedelmi udvari ember (Bethlen Gábor uralkodásának története); Esterházy Pál római szentbirodalmi herceg, Magyarország nádora (az 1663–1664. évi magyar török háború története); Kéry János gróf pálosrendi szerzetes, váci püspök (a költő Zrínyi Miklós téli hadjáratáról és a vele kapcsolatos hadi eseményekről); Nadányi János nagyenyedi református kollégiumi tanár (a magyarok históriája a XVII. század közepéig).
Irodalom. – Szilágyi Sándor: Erdély irodalomtörténete. Budapesti Szemle. 1858. évf. – U. az: Révai Péter és a szent korona. Budapest, 1875. – Flegler Sándor: A magyar történetírás történelme. Ford, ifj. Szinnyei József. Budapest, 1877. – Balogh Ferenc A magyar protestáns egyháztörténet irodalma. Debrecen, 1879. – Révész Kálmán; Kocsi Csergő Bálint életéhez. Irodalomtörténeti Közlemények. 1891. évf. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Tizennégy kötet. Budapest, 1891–1914. – Marczali Henrik, Angyal Dávid és Mika Sándor: A magyar történet kútfőinek kézikönyve. Budapest, 1901. – Angyal Dávid: A XVII. század történetirodalma. Képes magyar irodalomtörténet. Szerk. Beöthy Zsolt és Badics Ferenc. I. köt. 3. kiad. Budapest, 1906. – Zoltvány Irén: A magyarországi bencés irodalom. Szerk. Erdélyi László. IV. köt. Budapest, 1906. – Bathó István: Kéry János élete és művei. Budapest, 1911. – Hóman Bálint: Kishevesi Hevenesi Gábor. Klebelsberg-emlékkönyv. Budapest, 1925. – Pukánszky Béla: A magyarországi német irodalom története. Budapest, 1926. – Lukinich Imre: A gróf Bethlen-család története. Budapest, 1927.
