KÉZIRATOS ÉNEKESKÖNYVEK.
KÉZIRATOS ÉNEKESKÖNYVEK.
A XVII. SZÁZADI költeményeknek jelentékeny része nem jelent meg nyomtatásban. A kéziratos szövegek különböző másolatokban terjedtek országszerte s a gyüjtő kedvű emberek kötetekbe írták a tetszetősebb verseket. Ezek a kéziratos verseskönyvek gazdag forrásai a régi magyar vallásos és világi költészet ismeretének. Igaz, hogy a költők már ekkor is serényen törekedtek a nyilvánosság elé s aki érezte magában a poétai tehetséget, rajta volt, hogy kinyomassa verses munkáit, de ehhez pénz kellett s így a költemények legnagyobb része kéziratban maradt.
Az énekeskönyvek verses szövegeinek egybeírói egyben az akkori közönség közvéleményének tolmácsolói is, mert kódexeikben csak annak a költeménynek adtak helyet, amelyet értékesnek ítéltek a megörökítésre. A kéziratos énekeskönyvekben a kor költői termésének java foglal helyet, a selejtesebb versekkel nem törődtek. Hogy a kor ízlésének eléggé megvolt a maga egyformasága, ezt a különféle kódexek ugyanazon verses szövegei mutatják: az ország délkeleti határszélén másolgatott énekeskönyvekben több olyan költemény bukkan fel, amelyek a tőlük távoleső felvidéki vagy dunántúli kódexekbe is bekerültek. Az országban szájról-szájra és kézről-kézre járó versek közül a tetszetősebbeket írták bele könyveikbe a poéta hajlamú gyüjtők.
A nem vallásos tartalmú verses kódexek közül nevezetesebbek a következő énekeskönyvek:
Csoma-kódex. – A M. T. Akadémiáé. 124 levél. 1636-ban másolta Csoma István. Históriás énekek, bibliai históriák, széphistóriák, vallásos és oktató énekek vannak benne. Megőrizte több XVI. századi költemény között Szilágyi és Hajmási Históriájának szövegét is. Lapjain maradt fenn a Drávai Névtelen széphistóriája Rustan császárról.
Decsi-kódex. – A M. T. Akadémiáé. 196 levél. Igen szépen kiállított énekesgyüjtemény. Énekeit 1610 körül írták össze a tolnamegyei Decs községben. Másolói közül csak Decsi István nevét ismerjük. Vallásos költemények, zsoltárfordítások, elmélkedő versek és históriás énekek vannak benne. Ez a kódex őrizte meg Tinódi Sebestyén verses krónikáját János Zsigmond erdélyi fejedelemről.
Gosztonyi-kódex. – A Nógrádmegyei Múzeumé. Kötetbe foglalt kéziratok gyüjteménye a XVII. század utolsó negyedéből. A kéziratok legtöbbjét Gosztonyi István pozsonyi kamarai harmincados tiszt másolta. A kódex legbecsesebb része Gyöngyösi István néhány ifjúkori munkája.
Komáromi-kódex. – A M. N. Múzeumé. 93 levél. Dunántúli eredetű kézirat. Darabjait a XVII. század végén írta össze egy szorgalmas énekgyüjtő. Világi énekei közt számos szerelmi költemény található. Más neve: Komáromi énekeskönyv.
Körmendi-kódex. – A M. T. Akadémiáé. 105 levél. Baksai György vasmegyei körmendi református iskolamester másolta 1684-ben. A « körmöndi orthodoxa és reformata scholának méltatlan directora» több helyről szedegette össze énekeit s írott könyve elején vallásos szellemű verses ajánlólevélben fordult jóakarójához, nemes és nemzetes Thaba János földesúrhoz. Kódexében az egyházi énekek és oktató versek mellett világi költemények is vannak; a magyarok krónikája is megvan benne versben.
Kuun-kódex. – A M. T. Akadémiáé. 101 levél. Gróf Kuun Géza ajándékozta a M. T. Akadémiának. Több kéz másolása a XVII. század első feléből. Másolói közül Nagy Miklós és Csatári Péter nevét ismerjük. Elsősorban vallásos énekek gyüjteménye, de vannak figyelmet érdemlő világi versei is.
Lipcsei-kódex. – A lipcsei városi könyvtár őrzi. 123 levél. Nagy Tamás másolta 1620 körül. Vallásos énekek, hazafias kesergések, bibliai históriák és históriás énekek vannak benne.
Lugossy-kódex. – A debreceni református kollégium könyvtáráé. 198 levél. Nevét Lugossy József debreceni tanár emlékére kapta. A XVII. század első harmadában másolták. Másolói közül ismeretes Somogyi Pál neve. Históriás énekek, bibliai históriák, széphistóriák, oktató versek és vallásos énekek vannak benne.
Mátray-kódex. – A M. N. Múzeumé. 94 levél. Neve Mátray Gábor múzeumi tisztviselő emlékét őrzi. A XVII. század második feléből való. Hatvannégy ének van benne. Az énekek összeírója ismeretlen. E kéziratos antológia igen értékes forrása a kuruckor világi lírájának.
Mihály deák kódexe. – A M. N. Múzeumé. 286 levél. Nagyobb részét Mihály deák írta össze 1679 táján. Verses szövegei közül említhetők többek között Farkas András, Batizi András, Szkárosi Horvát András, Dézsi András, Istvánfi Pál, Tinódi Sebestyén, Ilosvai Selymes Péter és más XVI. századi írók verses elbeszéléseinek másolatai. Legnevezetesebb prózai darabja: Szécsi János látomása 1645-ből.
Petrovay-kódex. – A kolozsvári református kollégium könyvtáráé. 212 levél. Összeírója, Petrovay Miklós máramarosmegyei nemes, 1671-ben és 1672-ben másolta. Vallásos énekek, alkalmi versek, bibliai históriák, históriás énekek és széphistóriák vannak benne. A kódex a magyar-román költői hatások ismeretére nézve is jó forrás. Egy magyar szerelmi dalnak megvan benne a román fordítása: ez a legrégibb ismert románnyelvű szerelmi dal. A kódex más neve: Petrovay Miklós énekeskönyve.
Szencsey-kódex. – A M. N. Múzeumé. 163 levél. Énekeit Szencsey György írta össze a XVII. század végén. A dunántúli eredetű daloskönyv egyike a régi magyar világi líra legértékesebb forrásainak. Más neve: Szencsey-daloskönyv vagy Szencsey György daloskönyve.
Széll-kódex. – Első ismertetőjének és egykori tulajdonosának, Széll Farkas történettudósnak, emlékét őrzi. A kézirat Széll Farkas hagyatékából Kubelik János birtokába jutott: a cseh hegedűművész nőül vette a magyar tudós leányát s a kódexet csehországi kastélyába vitte. 76 levél. A kódex XVII. századi kéz írása, de verses elbeszélései a XVI. századból valók. Megvan benne többek között Griseldis, Francisco, Telamon és Gismunda verses históriája. Ez az írott könyv őrizte meg a Bankó Leányának szövegét.
Tatrosy-kódex. – Báró Apor István kisküküllőmegyei abosfalvi levéltára őrizte meg. 56 levél. Verses szövegeit Tatrosy György deák írta össze 1618-ban. Nevezetes darabja Gyergyai Albert Árgirus Históriájának másolata: nem teljes szöveg, de így is értékes, mert a sárospataki töredék mellett ez az egyik legrégibb ismert szövege a híres széphistóriának. A kódex más neve: Tatrosy György verseskönyve.
Vasady-kódex. – A sepsiszentgyörgyi Székely Múzeum tulajdona. Vasady Gyula ajándékozta a Székely Múzeumnak. 124 levél. Ismeretlen másolói a XVII. század első felében készítették. Nagyobbára vallásos énekek vannak benne. Világi énekei közül figyelmet érdemel a Szilágyi és Hajmási variánsa.
Vásárhelyi-kódex. – Az Erdélyi Múzeum könyvtáráé. 334 levél E kéziratos daloskönyvet a székelyföldi Vásárhelyi-család őrizte kétszáz éven keresztül. Kilenctizedrészében szerelmi énekeket tartalmaz; ezeket 1675 táján írták össze ismeretlen másolók. Egyes énekek évszámjelzése szerint a daloskönyvben itt-ott XVI. századi költemények is vannak; mivel azonban a régi lírai maradványok emberöltőről emberöltőre sokat változtak, ezek a szövegek nem tekinthetők hiteles szövegű XVI. századi emlékeknek. A kódex más neve: Vásárhelyi daloskönyv.
Ide sorolhatók még a következő kéziratos verseskönyvek: Borbély-kódex, Brassai-kódex, Dezső-kódex, Esterházy tabulatúrás könyv, Hubay-kódex, Hölischer-kódex, Kazay-kódex, Kádár-énekeskönyv, Kájoni-kódex, Körösi Radó István verseskönyve, Petrőczy Kata Szidónia énekeskönyve, Radvánszky-kódex, Sárospataki verseskönyv töredéke, Somogyi-kódex, Szinyei Merse-kódex, Teleki-énekeskönyv, Thoroczkai Zsigmond daloskönyve.
A vallásos énekeket tartalmazó írott könyvek közül említhetők az Apostagi-graduál, Balogi-cancionale, Béllyei-graduál, Bod Péter graduálja, Bodolai-graduál, Bogáti Fazekas-kódex, Csáti-graduál, Csikcsobotfalvi Kájoni-kézirat, Csurgói-graduál, Erdélyi-graduál, Gyöngyösi-toldalék, Jancsó-kódex, Jancsó Benedek-kódex, Kálmáncsai-graduál, Kecskeméti-graduál, Komjátszegi-graduál, Mátéfi János énekeskönyve, Mátéfi Pál énekeskönyve, Mihál Farkas gyüjteménye, Óvári-graduál, Patay-graduál, Pál András énekeskönyve, Pozsonyi kézirat, Ráday-graduál, Rudics-kódex, Sárospataki passionalis, Sárospataki kótás passionalis, Seregély-Kájoni-kódex, Spáczay-graduál, Tordai János énekeskönyve, Thoroczkai Máté graduálja. Ezek közül a Csikcsobotfalvi Kájoni-kézirat, Gyöngyösi-toldalék, Jancsó Benedek-kódex, Mihál Farkas gyüjteménye és Seregély-Kájoni-kódex katolikus jellegűek; a Bogáti Fazekas-kódex, Komjátszegi-graduál, Tordai János énekeskönyve és Thoroczkai Máté graduálja unitárius énekeskönyvek; a Jancsó-kódex, Mátéfi János énekeskönyve, Mátéfi Pál énekeskönyve, Pál András énekeskönyve szombatos gyüjtemények; a többi református, némi részben evangélikus kézirat.
Kiadások. – A XVII. századi kéziratos énekeskönyvekben megőrzött verses szövegek java része már megjelent nyomtatásban, de a kiadások olyan rendszertelenek, hogy a mindenfelé szétszórt közlések alapján csak nehezen lehet képet alkotnia kéziratok verses anyagának kapcsolatairól. A közreadott szövegek sem egészen hitelesek, a változatokról éppen nincs biztos tájékozásunk. Thaly Kálmán, amennyire csak lehetett, kimerítette a világi énekeket őrző kódexek anyagát, de az ő közlései alapos revizióra szorulnak. (Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok. Két kötet. Pest, 1864. Adalékok a Thököly- és Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez. Két kötet. Pest, 1872.) Igen értékesek Szilády Áron magyarázatos szövegkiadásai (Régi magyar költők tára, 1880-tól kezdve.) és Dézsi Lajos kódextanulmányai. (Régi magyar verseskönyvek ismertetése. Irodalomtörténeti Közlemények, 1911-től kezdve.) Mindenesetre kívánatos volna, hogy a fontosabb énekeskönyvek kritikai kiadásokban lássanak napvilágot, ne pedig szemelvényekben, kihagyásokkal. – A kiadások jegyzéke az itt következő Irodalom során.
Irodalom. – A XVI–XVII. századi kéziratos verseskönyvek ismertetésében a régibb kutatók közül Bogisich Mihály, Deák Farkas, Jakab Elek, Kanyaró Ferenc, Kálmán Farkas, Lugossy József, Nagy Sándor, Szabó Károly, Szilády Áron, Thaly Kálmán és Toldy Ferenc szereztek érdemeket. – Cikkeik jegyzéke és eredményeik felhasználása Erdélyi Pál értekezésében: Énekeskönyveink a XVI. és XVII. században. Magyar Könyvszemle, 1899. évf. (Ismertet 76 kéziratos énekeskönyvet és 180 nyomtatott énekeskönyvet.) – Ferenczi Zoltán; A Bocskor-daloskönyv énekei. Erdélyi Múzeum. 1898. évf. – U. az: Vásárhelyi daloskönyv. Budapest, 1899. (Régi Magyar Könyvtár.) – Erdélyi Pál: A Komáromi-énekeskönyv. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1899. évf. – Havas Adolf: Glosszák a Komáromi énekeskönyvhöz. U. o. 1900. évf. – Barla Jenő: Irott énekgyüjtemények a XVII. századból. Protestáns Szemle. 1900. évf. – Baros Gyula: Radványi verseskönyvek. Irodalomtörténeti Közlemények. 1903–1904. évf. – Erdélyi Pál: Az apostagi graduál. Magyar Könyvszemle. 1901. évf. – Kövesi Lajos: Katolikus énekeink és énekeskönyveink a XVII. században. Kecskeméti kat. gimnázium értesitője. 1903. – Erdélyi Pál: A Teleki-énekeskönyv. Erdélyi Múzeum. 1907. évf. – Seprődi János A Kájoni-kódex dallamai. Akadémiai Értesítő. 1909. évf. – Badics Ferenc: Gyöngyösi ismert és ismeretlen költeményei. Budapest, 1912. – Harsányi István: A csepregi graduál. Irodalomtörténet. 1912. évf. – Payr Sándor: A csepregi graduál. Evangélikus Egyházi Élet. 1912. évf. – Thury Zsigmond: A szombatos kódexek bibliografiája különös tekintettel azok énektartalmára. Mezőtúr, 1912. – Dézsi Lajos A Vasady-kódex. Irodalomtörténeti Közlemények, 1913. évf. – Szilády Áron: Péchi Simon psalteriuma. Budapest, 1913. – Borbély István: A legrégibb unitárius templomi énekeskönyvek. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1913. évf. – Ujvárossy Szabó Gyula: A Lugossy-kódex. Magyar Könyvszemle. 1913. évf. – Alszeghy Zsolt: A Gyöngyösi Toldalék. Gyöngyösi Kalendárium, 1914. – Jénáki Ferenc: Kájoni János énekeskönyve és forrásai. Kolozsvár, 1914. – Dézsi Lajos: Tatrosy György verseskönyve. Ethnographia. 1914. évf. – U. az: Körösi Radó István versei. Erdélyi Múzeum, 1914. évf. – U. az: A Lugossy-kódex és kiadatlan versei. Irodalomtörténeti Közlemények. 1914. évf. – Alszeghy Zsolt: Énekeskönyveink bibliografiájához. Irodalomtörténet. 1915. évf. – Borbély István: A komjátszegi graduál. Erdélyi Múzeum. 1915. évf. – Dézsi Lajos: Mihály deák kódexe. Irodalomtörténeti Közlemények, 1915. évf. – Harsányi István és Gulyás József: Petrőczy Kata Szidónia versei. U. o. 1915. évf. – Walter Gyula: A Radvánszky-kódex és a Vásárhelyi Daloskönyv. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1915. évf. – Dézsi Lajos: A Lipcsei-kódex és kiadatlan versei. Irodalomtörténeti Közlemények. 1916. évf. – U. az: A Kuun-kódex. U. o. 1916. évf. – A Csoma-kódex és M. N. Múzeumi másolata. Magyar Könyvszemle, 1916. évf. – Ferenczi Zoltán: Petrovay Miklós énekeskönyve. Irodalomtörténeti Közlemények, 1916. évf. – Harsányi István és Gulyás József: Régi magyar versek a sárospataki könyvtárból. U. o. 1917. évf. – Harsányi István: A sárospataki könyvtár XVII. századi verseskönyv-töredéke. U. o. 1918. évf. – Dézsi Lajos: Balassa Bálint minden munkái. Két kötet. Budapest, 1923. – Boros Fortunát: A Kájoni-kódex első írói. Erdélyi Irodalmi Szemle. 1924. évf. – Harsányi István: A Ráday-graduál. Irodalomtörténeti Közlemények. 1926. évf. – Tóth János: A Ráday-kódex. U. o. 1926. évf. – Dézsi Lajos: A Decsi-kódex. U. o. 1927. évf. – U. az: A Körmendi-kódex. U. o. 1928. évf. – Szabolcsi Bence: A XVII. század magyar főúri zenéje. Budapesti Szemle. 1928. évf. – Jenei Ferenc: A világi irodalmi műfajok kéziratos énekeskönyveinkben. Budapest, 1929. – Domokos Pál: A csikcsobotfalvi kézirat. Zenei Szemle. 1929. évf. – Csűry Bálint: A Székely Nemzeti Múzeum régi kézirataiból. Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum ötvenéves jubileumára. Szerk. Csutak Vilmos. Sepsiszentgyörgy, 1929. – Domokos Pál: A csíki énekeskönyvek. U. o. Sepsiszentgyörgy, 1929. – Szabó Attila: Az Erdélyi Múzeum Egylet XVI–XIX. századi kéziratos énekeskönyvei. Erdélyi Irodalmi Szemle. 1929. évf.
