HALLER JÁNOS HÁRMAS HISTÓRIÁJA.
HALLER JÁNOS HÁRMAS HISTÓRIÁJA.
AZ ELLENREFORMÁCIÓ korában megjelent prózai elbeszélések közül HALLER JÁNOS Hármas históriájának (1695) volt legnagyobb hatása. A gyüjteményes munka a középkor három híres latin könyvét foglalta magában: első részében Nagy Sándor viselt dolgait, második részében a Gesta Romanorumot, harmadik részében a trójai háború történetét.
Az első rész elmondja, milyen csodálatos dolgokat művelt Nagy Sándor Perzsiában és Indiában, míg végre egyik vezére megmérgezte. Ebben a történeti hátterű mesesorozatban sorra felvonulnak a középkori fantázia teremtményei: a griffek, sárkányok, baziliszkusok, óriások, amazonok, mindentudó fák, gyöngytermő szőlőtőkék, légi kocsik és tengeri üveghordók. A Nagy Sándorról szóló elbeszéléseket rendkívül kedvelték a középkori olvasók s különösen a Pseudokallisthenes-féle görög regény latin fordítását forgatták nagy gyönyörűséggel. Haller János a maga Sándor-regényét Pseudokallisthenes latin szövegének 1494. évi strassburgi kiadásából fordította magyarra.
Könyvének középső része, a Gesta Romanorum, az 508. évi hagenaui latin kiadás fordítása. A középkornak kevés népszerűbb olvasmánya volt ennél a latin mesegyüjteménynél. Számos kéziratban, kiadásban és fordításban forgott közkézen. Nem lehet tudni, ki volt a szerzője, sőt még azt sem, vajjon francia, angol vagy német kolostorban keletkezett-e? A domonkosrendi és ferencrendi prédikáló szerzetesek bőven merítettek belőle, mert a római mezbe öltöztetett 181 mese a középkor szellemét híven tükrözte. Mindegyik mese után ott állt az értelem azaz a keresztény vallás-erkölcsi tanulság.
Haller János kötetének harmadik része, a trójai háború története, szintén a középkori ember történeti tájékozatlanságával volt megírva. A trójaiak és görögök jelmezeiben voltaképen középkori urak és úrnők szerepeltek. A regényes történet szerzője, Colonnai Guido messanai bíró, a XIII. században írta munkáját s a középkori olvasók elhitték, hogy kritikai történettel van dolguk: olyan megbízható históriával, mely két ókori vitéznek, a görög Dictysnek és a trójai Dares Phrygiusnak, pontos följegyzései nyomán készült.
A Hármas História stílusa egyszerű, nyelve tiszta. Haller János nem törekedett sem színezésre, sem hangzatosságra. Ritkán értette félre eredetijét, elég pontosan fordított, helyenkint azonban rövidítgette a latin mondatokat. Forrásához való ragaszkodása meggátolta abban, hogy különösebb stiláris készséget mutasson. Nem is prózai előadásával hatott, hanem mesetárgyaival. Főleg a Gesta Romanorum meséi ragadták meg a magyar olvasók érdeklődését. A népies képzelet szívesen foglalkozott az érdekes középkori történetek hőseivel.
HALLER JÁNOS (1626–1697) előkelő erdélyi földbirtokos volt. Apafi Mihály fejedelem mindenható kancellárjának, Teleki Mihálynak, politikai terveit több társával együtt gátolni igyekezett, ezért a kancellár 1678-ban elfogatta s mint a Béldi Pál-féle összeesküvés részesét fogságba vettette. Később kegyelmet nyert, újból Apafi Mihály tanácsosa lett s a fejedelem halála után sikerült megnyernie a bécsi udvar bizalmát is. Élete végén I. Lipót magyar király kinevezte az erdélyi fejedelemség élére állított főkormányszék tanácsosává.
Adatok Haller János életéhez:
1626. – Haller János születésének éve. (Nemzetsége a XV. század második felében költözik Nürnbergből Budára. A mohácsi csata után Haller Péter Nagyszebenbe megy, idővel a város polgármestere és az erdélyi szászok egyik vezérembere lesz. Családja utóbb rokonságba kerül a legtekintélyesebb erdélyi magyar nemescsaládokkal. Haller János nagyatyja Bocskai István nőtestvéret veszi feleségül, atyja Küküllő megye főispánja és több erdélyi országgyűlés elnöke.)
1663. – Tordai főispán. (Erre az évre esik testvérbátyjának, a naplóíró Haller Gábor erdélyi főgenerálisnak, tragikus halála. A török nagyvezér megparancsolja Apafi Mihály fejedelemnek, hogy jöjjön segítségére I. Lipót magyar király ellen az erdélyi nemességgel, a hadba vonuló fejedelem kíséretében van Haller Gábor is, a nagyvezér valami ok miatt megharagszik a tekintélyes úrra s Budán, minden tárgyalás nélkül, kivégezteti.)
1678. – Börtönbe kerül. (Mivel a Törökországba menekülő Béldi Pállal politikai szövetségben volt, Apafi Mihály fejedelem parancsára Teleki Mihály kancellár több társával együtt elfogatja és Fogaras várába csukatja. Neje, Kornis Katalin, kétségbeesetten könyörög kibocsátásáért. Haller János is levelet ír Teleki Mihálynak; «Édes sógor uram, ki nekem valaha tiszttársam vala, Istenéért, jó szerencséjéért törekedjék kegyelmed szabadulásomban, mert engemet mint halálra való rabot úgy tartanak. Én már élemedett ember lévén, nem szolgálhatnék, ha szabadulnék is, hanem Isten leszen megfizetője kegyelmed keresztyén fáradságának. Kicsiny jószágomon kapdosnak némelyek, kin Isten áldásából még feleségem él hat gyermekimmel együtt. Kegyelmednek rabszolgája Haller János».)
1679. – Veszedelmes helyzete Fogaras várában. (A fejedelmet annyira felbőszítik ellene, hogy egy alkalommal megparancsolja lefejezését, csak Bornemissza Anna fejedelemasszony és néhány tisztességesebb gondolkodású úr akadályozza meg a kivégzést. Kornis Kata keseregve írja Teleki Mihálynak: «Az élő Istenért, édes apróihoz való szeretetiért kérem kegyelmedet, édes sógor uram, essék meg kegyelmednek szíve az én szegény megesett s elepedett rab uramon, eddig való keserves rabságán s az én sok keserves könnyhullatásomon, mert bizony nem tudom már, hová kell lennem». Teleki Mihály azonban nem az az ember, akinek szíve bárkin is megesnék, legyen az rokon vagy jóbarát. Haller János még négy esztendeig eszi a rabság keserű kenyerét.)
1683. – Kiszabadul börtönéből. (Az Apafi-párti református közvélemény egyre jobban sajnálkozik a «jámbor, istenfélő, kegyes» katolikus nemesúron, a Habsburg-ház hatalmának növekedése is fenyegetni kezdi Erdély függetlenségét, ezért kibocsátják Fogaras várából. A bécsi udvar előtt jó hírben álló katolikus urakra ekkor nagy szükség van. Haller János a következő években a fejedelem és az országgyűlés megbízásából meg-megjelenik Bécsben s buzgón közvetíti a békét.)
1686. – Népszerűtlen békeközvetítései Erdély és a bécsi udvar között. (A bécsi udvar igen kedvező szerződést kínál, de az erdélyi rendek felháborodva fogadják a feltételeket; közben I. Lipót király csapatai Budát visszafoglalják a törököktől s most már szigorú békepontokat szab a Habsburg-ház. Későn látják be, milyen hasznos dolog lett volna az országra a Haller János által hozott császári diploma elfogadása.)
1695. – Kinyomatja Hármas Históriáját. (Öreg ember már, ebben az évben még kincstartói méltóságáról és egyéb tisztségeiről is lemond. Apafi Mihály és Teleki Mihály halála után új világ kezdődik Erdélyben, a török korszakot az osztrák korszak váltja fel, az idősebbek visszavonulnak a közélettől.)
1697. – Február 28-án, hetvenegy éves korában, meghal kisküküllőmegyei kerelőszentpáli kastélyában. (Fia, Haller István, a Habsburg-ház nagybefolyású híve, 1699-ben báróságot nyer s gyermekeit 1713-ban grófi rangra emelik.)
Kiadások. – Haller János fogarasi fogságában dolgozta ki fordítását. Egy ócska latin könyv került a kezébe, a rossz nyomású könyvben jeles dolgokat olvasott, úgy hogy elhatározta lefordítását. Évekig tartó fogságának unalmát űzte el vele; amellett, mint buzgó katolikus, meg akarta hiúsítani a henyélése miatt körülötte leselkedő sátán veszedelmes cselvetéseit. Fordítását kiszabadulása után tizenkét esztendőre adta ki: Hármas istoria. Kinek első része Nagy Sándornak egynehány nevezetes dolgait illeti. Második jeles példabeszédekből áll. Harmadik a nagy Trója veszedelmének legigazabb istoriája. Kolozsvár, 1695. (A szerző költségén díszesen kinyomtatott kötet Tótfalusi Kis Miklós remeke. A XVIII. században Pozsony, Debrecen, Pest és Buda könyvsajtóin hat kiadása jelent meg, Nagy Sándor Históriáját külön is kinyomtatták.) – Haller János másik könyve: Pais, a békességes tűrésnek paisa. Isten kegyelméből minden rendbeli embereknek vigasztalásokra, kik e világnak állhatatlansága miatt háborúságok szenvedésire jutottak. Csíki klastrom, 1682. (Korenus Jakab katolikus szellemű vallásos munkájának fordítása latinból. Ez is fogarasi rabságának idejéből való s szintén a maga költségén jelent meg a csíki ferencrendi barátok könyvsajtóján. Előszavában szót emel a magyar nyelv és irodalom művelése mellett s csodálkozik, hogy a tanult emberek annyira pártolják a latint s nem találják elég kifejezőnek a magyart. Megrójja azokat is, akik a magyar beszédet deák szókkal keverik, úgy hogy az ember hirtelenében nem egyszer azt sem tudja, magyarul vagy latinul beszél-e az illető? Dícséretes dolog különféle nyelveken tudni, de szégyen a magyart idegen szókkal elegyíteni. Ma már ott tartunk, hogy tót vidékeken tóttal, német vidékeken némettel tarkázzák a magyar nyelvet; pedig ha felvesszük más népek szójárását, ruházatát és szokásait, akkor bele is olvadunk az idegen népekbe.) – Maradtak még Haller Jánosnak történeti feljegyzései is az 1680-as évekről, ezek azonban nem jelentékeny kéziratos szövegek. (Történelmi Tár. 1878. évf.) – Hármas Istóriájának második részét Katona Lajos adta ki újból: Gesta Romanorum. Fordította Haller János. Budapest, 1900. (Régi Magyar Könyvtár.)
Irodalom. – Greguss Ágost: Haller János. Pesti Napló. 1854. évf. – Toldy Ferenc: A magyar nemzeti irodalom története. I. köt. 2. kiad. Pest, 1868. – Váczy János: Haller János és Hármas Istoriája. Budapest, 1885. – Szádeczky Lajos: A Haller-grófok nemzetségkönyve. Turul. 1886. évf. – Beöthy Zsolt: A szépprózai elbeszélés. I. köt. Budapest, 1886. – Bodnár Zsigmond: A magyar irodalom története. I. köt. Budapest, 1891. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. IV. köt. Budapest, 1896. – Katona Lajos: Gesta Romanorum. Fordította Haller János. Budapest, 1900. – Saskó Sámuel: Haller János nyelve. Szarvasi ev. gimnázium értesítője. 1904. – Négyesy László A XVII. századi széppróza. Képes magyar irodalomtörténet. Szerk. Beöthy Zsolt és Badics Ferenc. I. köt. 3. kiad. Budapest, 1906. – Kohányi Menyhért: A Nagy Sándor-monda magyar fordítása. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1912. évf. – Király György: A trójai háború régi irodalmunkban. Irodalomtörténeti Közlemények. 1917. évf. – U. az: Világbiró Sándor mondája régi irodalmunkban. U. o. 1918. évf. – Császár Elemér: A magyar regény története. Budapest, 1922.
