ROSNYAI DÁVID HOROLOGIUM TURCICUMA.
ROSNYAI DÁVID HOROLOGIUM TURCICUMA.
HÍRES INDIAI állatmese-gyüjteménynek, a Pancsatantrának is készülőben volt e magyar fordítása. ROSNYAI DÁVID három fejezetet fordított a terjedelmes munkából. Az első részben a ravasz borz addig ármánykodik az oroszlán királyi udvarában, míg végre besúgásaival és mesélgetéseivel sikerül megöletnie a bivalyt; a második részben az intrikus állat rajta veszt cselszövényein s álnokságáért halállal lakol; a befejezetlen harmadik részben a holló, egér, galamb és őz példája tanít épületes életelvekre.
Ezeket a meserészleteket Rosnyai Dávid a Pancsatantrának török szerkezetéből, a Humájun Námé-ból, fordította. A török szöveget Ali Cselebi dolgozta át perzsából törökre. A szanszkrit eredetű könyv világirodalmi elterjedtségét számos fordítása bizonyítja. Kedves olvasmánya volt a keleti népeknek, de a nyugati országokban is szívesen olvasták. A népszerű mesegyüjtemény az uralkodói bölcsesség példatára. Az önkényesen uralkodó indiai fejedelmek számára készült, hogy a kényurak megtanulják a kormányzás mesterségét. Az ismeretlen buddhista szerző állati alakokba bujtatta embereit, mert csak így nyilatkozhatott szabadon.
A magyar fordítás, a Horologium Turcicum (1682), kezdetleges állapotban mutatja régi elbeszélő prózánkat. A fordító olyan sajátságos magyar-latin nyelven írt, amilyenre nincs több példa irodalmunkban. Mondatai tele vannak deák szavakkal és kifejezésekkel. E keveréknyelv megértését az egymásra halmozódó testes körmondatok még nehezebbé teszik. Rosnyai Dávid úgy írt, mintha hivatalos okiratokat fogalmazott volna. Utánozta a maga korának deákos nyelvét, gyönyörködött a kacskaringós mondatokban, nem gondolt a mesék hangulatával. Szabadon fordított, a neki nem tetsző meséket kihagyta, kéziratát számos gyarló versecskével tüzdelte meg. Szóval nem törődött sem a hűséggel, sem a stílussal, sem az eredeti szöveg szépségeinek visszaadásával. Hanyagságáért csekély kárpótlás, hogy hellyel-közzel régies tájszókat és ritka mondásokat szőtt elbeszélésének szövegébe.
A magyar prózai stílus hanyatlásának Rosnyai Dávid fogalmazása a legmélyebb pontja. Sem azelőtt, sem azután nem írtak ilyen csekély írói érzékkel magyar elbeszélő szöveget. Heltai Gáspár meséi után száz esztendővel szembetűnően kellett volna emelkednie a prózai elbeszélés könnyedségének és kifejező erejének; ezzel szemben Rosnyai Dávid stílusa lehangoló visszafejlődést mutat. Akárhol üssük fel állatmeséinek szövegét, egymást érik benne az olyan részletek, amelyeknek megértéséhez nem elég a művelt magyar nyelvismeret, sőt a régi szövegek olvasásában való jártasság sem. Csak a latin szótárak állandó forgatása s egyes mondatok értelmének lassú felfejtése vet világosságot mondatainak zagyvalékába. Ezeket a meséket nemhogy élvezni nem lehet, hanem még megértésük is bosszantó nehézségbe ütközik. Százával lehet idézni efféle részleteket: «Minden Regimennek bomolhatatlan hidgya a Discreta Praevisio, tanullyák meg azt a Királyok, hogy a beszéllőt beszédének svavicolora nem mindenkor tészi hitelessé, valamit azért a benn hallott sugást a külső realitas nem denudállya, soha ne subscribállyon… Ha pedig történnék, a mint hogy többször mint nem, hogy a hangok szavát priusquam el hinnék, és Király Uraim incommodumot intentálnának, exorbitantiájokba soha addig sem conscientiájoknak, sem a patienseknek nem satisfacialnak, valamig a gonoszt inveniáló sugoknak talioval nem fizetnek. Mert ugyan is e vólna ám egyik condignum hogy kiki találta tanátsának vatzkorát elsőben is maga kostolná, mint Perillus a Rez Bikánál való fűtőzést. Mert, jobb megoltani, mint sem a pattogo gyertya az Asztalra follyon».
Rosnyai Dávid verseket is szerzett. Egyrészt számos apró rímeléssel tarkította a Horologium Turcicum prózai szövegét, másrészt apró verses jellemrajzokban emlékezett meg több erdélyi fejedelemről. Az utóbbiak voltaképen olyan epigrammák, mint a milyeneket Zrínyi Miklós írt Attiláról, Budáról és több magyar hősről, de gúnyolódás és korholás is van bennük. I. Rákóczi Györgyről szóló megemlékezése igy kezdődik: «Hol vagy pénzgyüjtéssel híres gazdag gazda? Ma is sír miattad sok szomszéd barázda! Kihordád pénzünket Patakra s Munkácsra. Marada rólad ránk csak rongyunk galléra». Igaz hogy elismeri szerencsés békekötéseit is: «Harcolál s jól kötél elsőbben szultánnal, Hasonlót követél a másik császárral: Igy bánál te kétszer mind konttyal, kalappal S mégis jól halál meg szép s csendes regnummal».
ROSNYAI DÁVID (1641–1718) Apafi Mihály erdélyi fejedelemnek volt a török deákja azaz törökül beszélő és fogalmazó tisztviselője. Tolmács és fordító volt egy személyben s vagy otthon értelmezgette a török hatóságok leveleit és a török követek beszédét vagy a konstantinápolyi udvarhoz küldött erdélyi követek mellett szerepelt mint tolmács. Nehéz pályáján sok bajjal küzdött, de székely leleményessége a legveszélyesebb pillanatokban sem hagyta cserben. Egy ízben felingerelték ellene a fejedelmet, fogságba került, de évek mulva kiderült ártatlansága s visszanyerte hivatalát. Buzgó református ember volt, körültekintő politikus, a török hűbéri viszony pártolója.
Adatok Rosnyai Dávid életéhez:
1641. – Rosnyai Dávid születésének éve. (Marosvidéki református nemescsaládból származik, szülőhelye valószínűleg Marosvásárhely, iskoláinak egy részét Kolozsvárt végzi, azután otthon él kis földbirtokán.)
1663. – Elhatározza, hogy állást keres. Sógora református püspök, hozzáfordul kérésével. Apafi Mihály erdélyi fejedelem felfogadja török deákjának s elküldi a törökök közé. (Az országnak ebben az időben nincs törökül tudó irnoka, ezért a püspök és egyik tekintélyes barátja rábeszélik a fejedelmet, hogy alkalmazza török tolmácsnak és levelezőnek huszonkét éves rokonukat, hadd legyen a fejedelmi udvarban egy olyan ember, aki a török szultán, tatár kán, konistantinápolyi nagyvezér, budai basa vagy egyéb török-tatár hatalmasságok írásait el tudja olvasni. Igaz, hogy a pártfogolt ifjú egy szót sem tud törökül: nem baj; majd megtanul. Az egyik erdélyi úr éppen akkor viszi az adót a töröknek, Rosnyai Dávid vele megy, Eszéken egy török tisztviselő szolgálatába szegődik, fejét leborotválják muzulmán ruhába öltöztetik. Gazdájával együtt az I. Lipót király hadai ellen vonuló ozmán hadsereghez csatlakozik, velük együtt megy Érsekújvárig s néhány hónap mulva visszatér Belgrádba.)
1665. – Első útja Konstantinápolyba. (Ekkor már jártas a török nyelvben és a hivatalos stílusban, mert egy török paptól csekély napidíj ellenében órákat vesz. Az erdélyi követ társaságában megjelenik a nagyvezér előtt. Ez dühös felkiáltással támad rájuk: «Hol, ebek, az adó?» Azután kikergeti őket. Megtekinti Konstantinápoly nevezetességeit.)
1669. – Konstantinápolyból jelenti Erdélybe, hogy Zólyomi Miklós bujdosó nemesúr mindent megtesz Apafi Mihálynak a fejedelemségtől való megfosztására s vesztegetéseivel megnyerte a fényes porta jóindulatát. A megriadt erdélyi udvar megparancsolja neki és az erdélyi követnek, hogy mindent tegyenek meg a fejedelemségre vágyódó nemesúr ellenében. (A bátor székely deák a viharos tengerre száll, egy sajkán Kréta szigetére siet, kétezer arany ajándékot visz az ott tartózkodó nagyvezérnek, ezzel meghiúsítja Zólyomi Miklós terveit. Azt a titkos megbizatását azonban, hogy mérgeztesse meg az erdélyi trónkövetelőt, nem teljesíti.)
1672. – További hasznos szolgálatai hazája érdekében a törökök között. (Az Apafi Mihály és Teleki Mihály ellen érkező besúgásokat több ízben elhárítja megvesztegetésekkel; mikor Erdély területén néhány törököt levágnak, a kiküldött török vizsgálóbizottság megvesztegetéséről gondoskodik; a fényes portán rendbe hozza Debrecen városának egyik nehéz ügyét a szultáni kormányzattal; ő az erdélyiek tolmácsa, mikor a törökök a lengyelek ellen vonulnak s Apafi Mihálynak hatszáz szekér élelmiszert kell szállítania a pogány táborba. Élete sokszor forog veszedelemben, de vagyona is szépen gyarapodik. A debreceniektől például ötven aranyat kap a konstantinápolyi kormányhatóságoknál végzett hathatós közbenjárásáért.)
1678. – Ez év októberében Apafi Mihály fejedelem elfogatja és a szamosújvári börtönbe csukatja. (Azzal gyanusítják, hogy Béldi Pál trónrajuttatása érdekében ő is közremunkált. Fogságában eleinte rosszul bánnak vele, később megengedik, hogy olvasson és írogasson. Egy alkalommal elkeseredetten jegyzi föl, hogy átok alatt hagyja meg utódainak, bele ne harapjanak a török deák kenyerébe, inkább menjenek cipellőt tisztítani.)
1682. – Négyévi fogság után kibocsátják rabságából s visszanyeri állását. Számos nemesúr ezer arany erejéig kezességet vállal hűségéért. Kötelezvényt íratnak alá vele, hogy nem tántorodik el Apafi Mihály fejedelemtől. (Most már ritkábban jár küldetésekbe, inkább csak a levelezést végzi. Évi 125 forint fizetését és természetbeni járandóságait még az Apafi Mihály halála után következő bécsi császári kormányzat is kiadja részére.)
1705. – Fogarasról elindul II. Rákóczi Ferenc táborába. Nyitrán jelentkezik a fejedelem előtt, felajánlja szolgálatait, de a fejedelemnek már van török deákja. (II. Rákóczi Ferenc szívesen fogadja s jóindulatának jeléül mindjárt jelentkezése napján írat vele egy török levelet. A szatmári béke után újból labbanccá lesz az öreg török deák s az. erdélyi kormánytól hátralékai és évi járandóságai kiutalását kéri. Folyamodványa szerint: «Az nemes országnak ma legrégibb alázatos vén szolgája, az török deák, az méltóságos Regia Deputatiónak legelsőbben is azon könyörög alázatosan: negyvennyolc esztendős hű szolgálatja méltóztassék fél órai meghallgatásra». Az erdélyi kormány utóbb évi kétszáz forinttal javadalmazza.)
1718. – Március 4-én, hetvenhét éves korában, meghal Fogarason. (Két házasságából két fia és egy leánya maradt. Szorgalmával és ügyességével a tehetősebb nemesurak közé küzdötte fel magát. Évi fizetését és a diplomáciai kiküldetései után járó összegeket félrerakta, mellékjövedelmeit nem költötte el, pénzének egy részét kamatra adta ki, birtokokat szerzett, örökölt, jószágadományokban és külön jutalmakban részesült.)
Kiadások. – Rosnyai Dávid akkor fogott munkájához, mikor hűtlenség gyanujába esett s Apafi Mihály fejedelem fogságba vetette. Hogy kimutassa fejedelméhez való ragaszkodását és rávilágítson az udvari ármányokra, elővette a Humájun Náme kéziratát s belekezdett fordításába. Kéziratának latin címet adott: Horologium Turcicum et speculum continuum de rebus in orbe externis et internis ridiculose interdum tamen observando legendis authore Davide Rosnyai de Marosvásárhely. (A kéziratban maradt fordítást a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi.) – A török deák számos kortörténeti és önéletrajzi feljegyzése is eljutott korunkra. Ezeket a kéziratokat Szilágyi Sándor adta ki Rosnyai Dávid, az utolsó török deák, történeti maradványai. Pest, 1867. (Monumenta Hung. Hist. Script.) – Mesefordítása Dézsi Lajos kiadásában: Rosnyai Dávid: Horologium Turcicum. Budapest, 1926. (Régi Magyar Könyvtár.)
Irodalom. – Beöthy Zsolt: A szépprózai elbeszélés a régi magyar irodalomban. I. köt. Budapest, 1886. – Bodnár Zsigmond: A magyar irodalom története. II. köt. Budapest, 1891. – Bognár Teofil: Kalilah Va Dimnah. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1891. évf. – Perényi József: Rosnyai Dávid. Sátoraljaujhely, 1896. – Elekes Mihály: Rosnyai Dávid élete és művei. Szeged, 1906. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. XI. köt. Budapest, 1906. – Gálos Rezső: A Pancsatantram és egyik magyar származéka. Irodalomtörténeti Közlemények. 1906. évf. – Négyesy László: A XVII. századi széppróza. – Képes magyar irodalomtörténet. Szerk. Beöthy Zsolt és Badics Ferenc. I. köt. 3. kiad. Budapest, 1906. – Bittenbinder Miklós: A Humájun Náme első magyar származéka: Rosnyai Dávid Horologium Turcicuma. Budapest, 1908. – Molnár István: Rosnyai Dávid török deák. Budapest, 1909. – Simonfi János: Rosnyai Dávid naptári följegyzései. Kolozsvár, 1914. – Dézsi Lajos: Rosnyai Dávid: Horologium Turcicum. Budapest, 1926.
