KISEBB ELBESZÉLŐ VERSEK.
KISEBB ELBESZÉLŐ VERSEK.
LEGGYÖNGÉBB a kor elbeszélő költészete a kisterjedelmű költeményekben. Románcszerű vagy balladás vers igen kevés maradt, ezek is nagyon gyöngén formált s itt-ott elég nehezen érthető rímelések. – «Egy új históriát mondanék tü nektek, ha reá hallgatnátok, Melyet többé tőlem vagy mástól is talán tü ezt nem hallottátok Cigányok dolgokról, kévánságokról, kikről ily szépen szólok.» Egyszer a magyarországi cigányok gyűlést hirdettek s egyenlő akarattal a következő határozatot hozták: ha azt akarja Jupiter, hogy a cigányság kereszténnyé legyen, építsenek a cigányoknak egy ilyenfajta templomot: a templom alapja és két oldala kenyér legyen, padlója és ajtaja szalonna, zárja csuka-pecsenye, lakatja gömböc, a kőlábakat hurkával és kolbásszal cifrázott sódar helyettesítse, a férfiak széke hordó-borból álljon, a földön ülő asszonyok és gyerekek vajas kalácsra könyököljenek, a szentegyház tetejét cserép helyett vajasbéles födje, a meszet túró, sajt és kapros káposzta pótolja. Ezt kérik a cigányok s kijelentik, hogyha kívánságukat Jupiter nem adja meg, eláll mellőle az egész cigányság. (Vásárhelyi-kódex.) – Egy másik Cigánytörténetben zavaros és durva dolgok keverednek: egy cigányvajda a mennyországba jut, de nem tetszik neki az ottani élet, visszatér a földre; gyermekei faggatják, hogy hol volt; a cigány bosszankodva mondja: «Az menyországban voltam, Csak alig szaladtam, Rossz helyre kavarodtam, Jobb volt itthon lakásom, Jobb az én sátorom.» (Vásárhelyi-kódex.) – «Megmondám tűzégette, Hogy meg ne házasodjál, Mert egy szem búzád sincsen, Amellett pénzed sincsen:» feddi öccsét nénje. Ha nincs búzám – felel az öccs – van kukoricám, eltartom magam azzal; télre vadkörtét aszalunk, tavasz felé kimegyünk sóskára; s ha eljön az aratás, én is dolgozom, mint más; lám, Bence bátyám is megházasodott, pedig még rozsa sem volt. «Úgy de Bence bátyádnak, Frissebb társa volt annak, Nem mordul az orsónak, Télben is pénzt találnak. Ne nézz Bence bátyádra, Ne légyen gondod arra, Talála ő társára, Mint az tót az kására.» Ne pirongass jó néném – szól az öccs – én se heverek majd, dologtévő leszek, mindenre gondot viselek. (Szencsey-kódex.) – Az Ajak vérén termett sugár liliomszál kezdetű kis költemény már átmenet a lírába. Hozd el hamar szolgám jól tartott lovamat – mondja a szerelmes – hadd menjek el az én asszonyomhoz. «Honn vagy-e, honn vagy-e, lelkem szép asszonyom? Honn vagyok, honn vagyok, szerelmes virágom! Jövel be, jövel be szerelmes virágom, Serem is jó vagyon, borom is jó vagyon, Innod is jót adok, enned is jót adok, Neked ónkupából, másnak fakupából, Neked ingyen adok, másnak pénzért adok, Ágyat is jót adok, jól el is nyugtatlak.» (Vásárhelyi-kódex.)
Az Ungi lakodalomban – más néven Cantio elegansban – egy labanc lakodalom nemesurait teszi nevetségessé a kuruc énekszerző. Vígan zeng a muzsika Viczmándi Mihály esküvőjén az ungmegyei Csicser faluban, mikor egyszerre csak megjelennek a kurucok s a násznép százfelé fut; senki sem mer kardot rántani, a kurucok mindenkit kifosztanak. Ez az elevenen gúnyolódó ének egyben mókás latin-magyar vers is, igazi makaróni-egyveleg: «Egregie post haec reánk találának, Ex omnibus bonis hamar kifosztának, Venaticos tamquam pórázra fogának, Labanc, ördöglelkű titulust adának». A verssorok egyik fele deák kifejezés, nélküle a magyar sorfél nem érthető. Az ilyen konyhalatinnal kevert carmen szövegét a nők nem értették, de az iskolázottabb férfihallgatóság bizonyára jól mulatott rajta. (Vásárhelyi-kódex.)
Maradtak verses találós mesék is ebből a századból: diákoknak való gyönge rímelések. Ha egykorú kéz oda nem írta volna ezeknek az apró enigmáknak az értelmét, megfejtésük nagyon bajos volna. (Sárospataki följegyzések.)
Kiadások. – Thaly Kálmán: Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok. Két kötet. Pest, 1864. – Ferenczi Zoltán: Vásárhelyi daloskönyv. Budapest, 1899. – Harsányi István: XVII. és XVIII. századi verses találós mesék a sárospataki könyvtárból. Irodalomtörténeti Közlemények. 1918. évf.
