SZÉPHISTÓRIÁK.
SZÉPHISTÓRIÁK.
A SZÉPHISTÓRIÁK szerzése terén a XVII. században feltűnő visszaesés állott be. A régebbi verses elbeszélések közül néhányat ismételten közrebocsátottak az élelmesebb nyomdászok, de ezek mellett az újabb kiadások mellett csak Pyramus históriája (1628) tűnik fel figyelembe vehető újdonság gyanánt. Ezt a széphistóriát deák szöveg nyomán fordította magyarra egy ismeretlen verselő. A történet nagyon népszerű volt a külföldön, Ovidiusból és egyes regényes feldolgozásokból mindenk ismerte: Pyramus, a babyloni ifjú, azt hiszi, hogy szerelmesét, Thisbét, oroszlán tépte szét; kétségbeesésében kardjába dől; mikor ezt Thisbe meglátja, Pyramus holttestére borul s öngyilkos lesz. A névtelen magyar fordító elég híven követte Ovidius szövegét s az akkori kor moralizáló szokása szerint oktatásokat és elmélkedéseket is szőtt széphistóriájába.
Csak néhány töredéke maradt meg Leukippe históriájának. Akhilleus Tatios ógörög regénye kalandos szerelmi történet: egy tyrusi ifjú szerelemre gyulad a szép Leukippe iránt, rokonságuk elől idegenbe szöknek, sok baj zúdul reájuk, míg végül győz állhatatos szerelmük. Az ismeretlen magyar fordító a görög szöveg latin fordítása után dolgozott; négyesrímű strófáiban nincs semmi, ami figyelmet érdemelne.
GYÖNGYÖSI ISTVÁN elbeszélő költeményei a XVII. század második felétől kezdve diadalmas versenyre keltek a széphistóriákkal. Ezt a műfajt egyébiránt Gyöngyösi István is szívesen művelte. Megénekelte többek között Mars és Bacchus viaskodásának történetét, Daedalus templomában versbe foglalta a Theseus- és Daedalus-mondákat, elbeszélő költeményt írt Proserpina elragadtatásáról, átdolgozta Chariclia szerelmi történetét. Chariclia-históriája egy régebbi magyar verses munka nyomán készült, a többiben Ovidius volt a főforrása. Ókori görög tárgyú széphistóriái általában ifjúkori kísérletek, de így is különbek – költőiség, nyelv és verselés tekintetében – a régebbi széphistóriáknál.
Széphistóriák szerzői:
GYÖNGYÖSI ISTVÁN életéről és munkáiról: a róla szóló fejezetben. – Mars és Bacchus egymással való viaskodásáról. (Ifjúkori mű. Szövegét a Gosztonyi-kódex őrizte meg.) – Cuma városában építtetett Daedalus temploma. (Ifjúkori mü. Szövegét 1724. évi legrégibb kiadása őrizte meg.) – A Ceres leányának Proserpinának Pluto által lett elragadtatása. (Ifjúkori mű. Szövegét a Rétey-kódex őrizte meg.) – Új életre hozatott Chariclia. Lőcse, 1700. (Verses elbeszélését Czobor Mihály kézirata után dolgozta fel.) – Badics Ferenc szövegkiadása Gyöngyösi István összes költeményei. I. köt. Budapest, 1914. (Mars és Bacchus, Daedalus temploma.) II. köt. Budapest, 1921. (Proserpina elragadtatása.)
NÉVTELEN: História egy Pyramus nevű ifjúról és Thysbéről, kik egy máshoz való szeretetükért halálukat nem szánták. Hely nélkül, 1745. (Latinból magyarra átdolgozott szövege, az utolsó versszak tanusága szerint, 1628-ból való. Ugyanezt a mesét Gyöngyösi István is versbeszedte a Chariclia XII. könyvében, sőt még a XVIII. század végéről is maradt egy verses feldolgozása Szeles János székelyudvarhelyi nótárius tollából, de ez már nem jelent meg nyomtatásban.)
NÉVTELEN: Leukippe és Kleitophon históriája. XVII. századi nyomtatvány töredéke. (A négy oldalra terjedő szöveget Fraknói Vilmos áztatta ki egy régi könyvtáblából s ugyanő közölte a Magyar Könyvszemle 1878. évf.-ban.)
Irodalom. – Toldy Ferenc: A magyar költészet története. 2. kiad. Pest, 1867. – Bodnár Zsigmond: A magyar irodalom története. II. köt. Budapest, 1891. – Rupp Kornél: Ovidius és Gyöngyösi. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1891. évf. – Dézsi Lajos: Leucippe és Clitophon széphistóriája. Budapest, 1906. – Bitzó Sarolta: História egy Pyramus nevű ifjúról. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1910. évf. – Badics Ferenc: Gyöngyösi István ismert és ismeretlen költeményei. Budapest, 1912. – U. az: Gyöngyösi István összes költeményei. I–II. köt. Budapest, 1914–1921. – U. az: Gyöngyösi István ismeretlen elbeszélő költeménye: Proserpina elragadtatása. Budapest, 1921. – Dézsi Lajos: Verses görög regények és regék a régi magyar irodalomban. Csengery-emlékkönyv. Szeged. 1926. – Hársing István: Pyramus és Thisbe históriájának erdélyi magyar feldolgozása a XVIII. századból. Csengery-emlékkönyv. Szeged, 1926.
