JEZSUITA ISKOLAI DRÁMÁK.
JEZSUITA ISKOLAI DRÁMÁK.
A JÉZUS-TÁRSASÁG gimnáziumaiban az 1750-es évektől kezdve a latinnyelvű színielőadások mellett helyet kaptak a magyarnyelvű színdarabok is.
A magyar nyelven író jézustársasági atyák között ILLEI JÁNOS volt a legjobb drámaírói tehetség. Szomorújátékai ugyan még igazi jezsuita drámák – hasonló tragédiákat százával készítettek a XVI., XVII. és XVIII. századi külföldi szerzetes-tanárok – de bohózatában már magyar a levegő.
Első szomorújátéka: a Ptolomaeus. Hat játszó személy lép fel benne: öt férfi és egy férfi-álruhában szereplő nő, Arzinoe királyné. A bátor asszony Antigonus név alatt jelenik meg, hogy bosszút álljon Ptolomaeus macedoniai királyon; Ptolomaeus megfosztotta őt trónjától, gyermekeit is megölette; ezért Arzinoe-Antigonus tőrbe csalja a kegyetlen uralkodót, Ptolomaeus hóhér kezére jut. Ezt a mesét Justinus történeti munkája nyomán dolgozta fel a szerző. Hősei elég frissességgel felelgetnek egymásnak, de tragikus hangulatot sehogy sem tudnak ébreszteni. Kérlelhetetlenül agyarkodnak egymás ellen, átkozódásokkal és fenyegetődzésekkel ijesztgetik környezetüket. A morális célzat: mindenki járjon az igaz úton, mert a bűnös nem menekülhet Isten büntetése elől.
Erkölcsi tanulságot hirdetett Illei János másik szomorújátéka is: Salamon király Lászlónak foglya. A szerző a következő néhány sorban tájékoztatta olvasóit szomorújátékának tartalmáról: «Salamon király Lászlóval tartott hosszú és halálos ellenkezéseinek végét akarván egyszer szakasztani, arra egyezik véle, hogy a mosonyi mező lenne békélő s jussok iránt való alkuhelyük, aminthogy a feltett napra s órára ugyancsak oda is jelennek mind a ketten, de Salamon, a csalárd, egyszersmind hálót is terít Lászlónak, hogy azonnal fogságba ejthesse, ha a békességnek elébe adandó okain meg nem nyugszik. Megsajdítja a veszedelmet László és Salamont saját hálójába keríti, megfogja, Visegrádba küldi.» A hét «kimenetelre» azaz jelenetre osztott színdarabban hat «beszélgető személy» van, a cselekvény egy helyen és egy napon történik, a szent király alakja eszményítve lép az olvasó elé. Szent László történetét kedvelték a jezsuita drámaírók, mert tetteiben hatásosan tudták bemutatni a hős magyar királynak és a szentéletű középkori lovagnak jellemvonásait. Salamon király alakja szintén megfelelt az erkölcsjavító katolikus iskolai dráma szerzőinek. A két király küzdelmeinek történetét a krónikák és legendák nyomán szedték párbeszédekbe, kidomborítva mindenütt, hogyan vall kudarcot az istenes fejedelemmel szemben a fondorkodó ellenkirály. Illei János nemcsak az elevenebb párbeszédeket szövő jezsuita drámaírók közé tartozik, hanem Metastasiónak is figyelmes tanítványa. Forrása, Bonfinius históriája, kevés meseanyagot nyujtott, ezért az egyszerű történeti helyzetképet jól megírt dialógusokban szélesítette ki. Tehetséges bohózatíró volt. Tornyos Péterében egy fukar vén ember megúnja unalmas életét, mulatozásra vágyik, összezsugorgatott pénzén bált akar rendezni. A prológus szerint: «Tornyos Péter bált indít, Reá költi mindenit, Nem sajnálja, csak tessék Az uraknak a játék». Az öreg zsugori istenigazában ki akarja élvezni az életet, épen jókor érkezik portájára Ventifax, a szélhámos diák. Ventifax szövetkezik az úrhatnám fösvény szolgájával, közös erővel falhoz állítják Tornyos Pétert. A vén tökéletlen még azt is elhiszi, hogy Ventifax deákos emberré teheti és megtaníthatja a boszorkánymesterségre. Így jutnak aranyai a kóbor tanuló kezébe, ráadásul a fogadós emberei meg is verik, mert Ventifax ruhát cserél vele s ekként menekül az előzően már becsapott fogadós ütlegei elől. Tornyos Péter csaknem felköti magát bánatában «Bánom, hogy deákot láttam És a könyvbe belévágtam, Oda vagyon az erszényem, Erszényemmel vendégségem. Hej dínom-dánom, Míg élek is bánom Deákságom.»
Ha a bohózat komikuma alsóbbrendű is, a jóízű párbeszédek nem hiányoznak belőle. Mikor Ventifax megismerkedik Tornyos Péterrel, ez csodálkozik, hogy a diák ismeri őt: «S hogyan, honnan esmérne uram engemet?» «Hogyne esmérném? Mikor az egész városban egyebet nem hallok, hanem hogy Tornyos Péter uram egy született világi gavallér.» A hiú öreg mindjárt meghívja vendégségbe a furfangos diákot s ennek nem sokat kell fáradoznia, hogy ezermesterségét elhitesse az együgyű polgáremberrel: Itt a bűvös könyv, meg lehet belőle tanulni mindent. «Jaj, már biz én se deákul, se olvasni nem tudok ily nagy kamasz könyvből.» «Erre is helyben megtanítom. Mondja csak utánam, csak rajta, semmit se féljen: A, b, ab». Tornyos Péter: «A, b, bab». Ventifax: «B, e, be». Tornyos Péter: «B, e, eb». Ventifax: «Helyesen!» Tornyos Péter: «Ejnye, be könnyű! Uram, még a fejem se fáj bele! S hát már én ezzel ugyancsak deákos ember vagyok, ugyé?» Ventifax: «Annak is pedig a lángja». Így megy a tanítás tovább, az öreg házigazda latin szókat kezd vegyíteni beszédébe s hogyne adná oda arannyal megtöltött erszényét a minden hájjal megkent csalónak.
Ezt a háromfelvonásos farsangi játékot a cselekmény bonyolításában mutatkozó frissesség és zamatos magyarságú dialógusai sikerült iskolai színdarabbá teszik. Jelenetei keresetlen vidámságukkal hatnak. Egyébiránt meséjének vázlata megtalálható Moličre Bourgeois Gentilhomme-jában. Ebben a francia vígjátékíró a magasabb körök után kapaszkodó, gazdag polgár típusát teszi nevetségessé. Hogy Illei János közvetlenül Moličre darabját vette-e mintájának vagy más átdolgozást használt, bizonytalan. Valószínű, hogy nem közvetlenül Moličre-ből merített. Főforrása mellett kimutatható még bohózata néhány részletén Holberg dán író Don Ranudójának hatása.
Az első magyarnyelvű jezsuita iskolai drámát Kunics Ferenc nyomatta ki: Szedeciás. Kassa, 1753. (A bibliai tárgyú szomorújáték Giovanni Granelli jezsuita tanár olasznyelvű iskolai színműve nyomán készült fordítás.) – Ezzel egyidőben játszották Faludi Ferenc két fordítását: Constantinust és Caesart. (Az előbbinek megvan a nyomtatott programmja 1754-ből s szövege is megjelent 1786-ban, az utóbbinak egyetlen kéziratát a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi. Mindkettő olasz szöveg után készült.) – A drámaírásban a jezsuiták mesterei az olaszok voltak. Főként Mária Terézia királynő udvari poétáját, Metastasiót, kedvelték, mert az európai hírű olasz író színművei valláserkölcsi szempontból fölötte jók voltak az ifjúság nevelésére. Melodrámái, oratóriumai és egyéb párbeszédes munkái közül a XVIII. század második felében számos darabját dolgozták át magyarra. (Heros Sinensis, Cirus, Themistokles, Regulus, Titus, Scipio, Mauritius, Izsák, Krisztus kínszenvedése. Az átdolgozók: Illei János és Kereskényi Ádám jezsuiták, Gánóczy Antal nagyváradi kanonok, Kreskay Imre pálosrendi szerzetes.)
Moličret a jezsuiták ismertették meg a magyar közönséggel. Nagyváradi tanítványaik 1759-ban előadták egyik vígjátékának magyar fordítását, ugyanezt a farsangi játékot játszotta el 1769-ben az egri jezsuita gimnázium diáksága is. A kéziratban maradt darab, a Fenhéjázó, nagyon szabad átdolgozás: igazi diákos szellemű népies magyarosítás. A Bourgeois Gentilhomme ismeretlen átdolgozója különös gondot fordított a női személyek kizárására és a szerelmi motívumok kiirtására; ebben az általános jezsuita szokást követte. A Bourgeois Gentilhomme vígjátéki elemei másodszor Illei János Tornyos Péterében tűnnek fel; a női szereplőket ő is mellőzte, a feleséget és a szolgálóleányt férfiszeméllyel helyettesítette.
Jezsuita színműírók:
BARÓTI SZABÓ DÁVID jézustársasági áldozópap. Pályájáról: az életét és munkáit tárgyaló fejezetben. – Zrínyi Szigetvárnál című hexameteres szomorújátékát Friz András jezsuita tanár latinnyelvű iskolai drámájából fordította. Első kiadása 1786. évi költeményes kötetében jelent meg: Verskoszorú. Három kötet. Kassa, 1786.
FALUDI FERENC jézustársasági áldozópap. Két iskolai drámájáról az életét és munkáit tárgyaló részben. – A Constantinus Porphyrogenitus szövegét Révai Miklós adta ki: Faludi Ferenc költeményes maradványai. Két kötet. Győr, 1786–1787. – A Caesar szövegét Gálos Rezső: Caesar Aegyptus földjén Alexandriában. Győr, 1931.
ILLEI JÁNOS (szül. 1725. január 3. Komárom; megh. 1794. január 24. Komárom) jézustársasági áldozópap. Pályájának főbb állomásai: Trencsén, Gyöngyös, Besztercebánya, Székelyudvarhely, Kolozsvár, Buda, Győr, Nagyszombat, Kassa. Különféle tantárgyakat tanított, igazgatói és házfőnöki teendőket végzett, buzgó egyházi szónok volt. Rendjének feloszlatása után mint világi pap és gimnáziumi tanár Budán működött, később visszavonult szülővárosába. Tizennégy évet töltött itt csendes munkában. Mikor Péczeli József az 1780-as években megalakította a maga komáromi körét, ő is jó lélekkel csatlakozott a református írókhoz. Semmi sem mutatja jobban az idők változását, mint ez a Baróti Szabó Dávid és Kazinczy Ferenc társulásához hasonlítható eset: íme a jezsuita már szíveli a protestánsokat s a kálvinista meg tud férni a jezsuitákkal. Az evangélikus szellemi törekvések buzgó támasza, Kis János is tisztelgett Illei János előtt, mikor 1792-ben ellátogatott Komáromba. A közbecsülésben álló pap hatvankilenc éves korában halt meg. Három szomorújátéka: Salamon, Ptolomaeus és Titus. Kassa, 1767. (Az első kettőt maga szerzette, a harmadikat Metastasióból fordította.) – Tornyos Péter. Komárom és Pozsony, 1789. (Ezt a farsangi játékát már régebben írta, de költségek híján csak ötvennégy éves korában nyomatta ki.) – Egyéb munkái: latinnyelvű vallásos fejtegetések, magyarnyelvű cikkek a komáromi Mindenes Gyüteményben, Boethius elmélkedéseinek magyar fordítása. Az utóbbi Kassán 1766-ban s újból ugyanott 1773-ban jelent meg.
KERESKÉNYI ÁDÁM (szül. 1713. Komárom; megh. 1777. Kolozsvár) jézustársasági áldozópap. Esztergom, Nagyszombat, Pozsony, Buda, Győr, Bécs, Kőszeg, Kassa, Gyulafehérvár jezsuita iskoláiban tanított; egyházi szónok és házfőnök volt több helyen; Kassán és Kolozsvárt a rendi nyomdát igazgatta. – Mauritius császár. Szomorújáték, melyet magyar nyelvre fordított. Kassa, 1767. (Metastasio-fordítás. Már előzően több jezsuita iskolában sikerrel játszották.) – Cyrus. Szomorújáték, melyet magyar nyelvre fordított. Kassa, 1767. (Metastasio-fordítás. A nagyszombati egyetemi hallgatók az 1750-es években többször is eljátszották az egyetem színházában.)
KOZMA FERENC (szül. 1728. Nagymagyar, Pozsony megye; megh. 1806. Lovasberény, Fehér megye) jézustársasági áldozópap. Székesfehérvár, Esztergom, Gyöngyös, Győr, Pozsony, Kassa jezsuita iskoláiban tanított; egyházi szónok volt Nagyszombatban és Budán; a rend feloszlatása után világi pappá lett. – Jekoniás. Szomorú szabású víg kimenetelű játék, melyet egynémely Jézus-társaságbéli tanítómester szerzett és előállatott. Győr, 1754. (A név nélkül megjelent iskolai dráma színszerűségével vonja magára a figyelmet.)
KUNICS FERENC (szül. 1697. augusztus 8. Németciklény, Vas megye; megh. 1763. október 26. Sopron) jézustársasági áldozópap. Tanári és papi éveinek legjavát Nagyszombatban, Kassán, Budán és Egerben töltötte. Latin nyelven több egyházi, történeti és jogi vonatkozású munkát bocsátott közre. – Szedeciás. Keserves játék, melyet magyar nyelven szerzett. Kassa, 1753. (A szónoki hangú Granelli-fordítást még kinyomtatása előtt több helyen játszották a jezsuita gimnáziumok diákjai.)
Kiadások. – Révai Miklós kiadása: Faludi Ferenc költeményes maradványi. Két kötet. Győr, 1786–1787. (A Constantinus első nyomtatott szövege.) – Toldy Ferenc kiadása: Faludi Ferenc minden munkái. Pest, 1853. (A Constantinus szövege.) – Czapáry László kiadása: Heros Sinensis. Székesfehérvári kat. gimnázium értesítője. 1893. (Egy jezsuita Metastasio-fordítás szövege.) – Gragger Róbert kiadása: Moličre első nyomai a magyar irodalomban. Irodalomtörténeti Közlemények. 1909. évf. (A Fenhéjázó szövege.) – Alszeghy Zsolt kiadása Illei János: Tornyos Péter. Budapest, 1914. (A bohózat szövege a Régi Magyar Könyvtárban.) – Alszeghy Zsolt kiadása: Magyar drámai emlékek a középkortól Bessenyeiig. Budapest, 1914. (Illei János Ptolomaeusának szövege A Kisfaludy-Társaság Nemzeti Könyvtárában.)
Irodalom. – Toldy Ferenc: A magyar költészet története. 2. kiad. Pest, 1867. – Ifj. Szinnyei József: Irodalmunk története 1711–1772. Budapest, 1876. – U. az: Egy ismeretlen magyar dráma a mult századból. Figyelő. 1876. évf. – Szivák Iván: A magyar dráma kezdete. Budapest, 1883. – Nagy Sándor: Hazai tanodai drámák. Budapest, 1884. – Tóth Sándor: Szedeciás. Figyelő. 1885. évf. – Bayer József: A nemzeti játékszín története. Két kötet. Budapest, 1887. – Lázár Béla: Tanulmányok a jezsuita-drámák köréből. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1891–1892. évf. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Tizennégy kötet. Budapest, 1891–1914. – Török Konstant: Faludi Ferenc. Egri kat. gimnázium értesítője. 1891. – Czapáry László: Misztérium- és iskoladráma. U. o. 1892. – U. az: Heros Sinensis. Székesfehérvári kat. gimnázium értesítője. 1893. – Bunyitay Vince: Drámai s operai előadások Nagyváradon a mult században. A Biharmegyei Történelmi Egylet jelentése. Nagyvárad, 1893. – Ilyefalvi Vitéz Aladár: Faludi Ferenc élete és költészete. Budapest, 1894. – Takáts Sándor: A főváros alapította budapesti piarista kollégium története. Budapest, 1895. – Bayer József: A magyar drámairodalom története. I. köt. Budapest, 1897. – Imre Sándor: Irodalmi tanulmányok. II. köt. Budapest, 1897. – Naményi Lajos: A váradi színészet története. Nagyvárad, 1898. – Hollósy Béla: Faludi Ferenc élete és költészete. Nagykárolyi kat. gimnázium értesítője. 1899. – Horváth Cyrill: A régi magyar irodalom története. Budapest, 1899. – Fináczy Ernő: A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában. Két kötet. Budapest, 1899–1902. – Takáts Sándor: Iskolai drámák. Képes magyar irodalomtörténet. Szerk. Beöthy Zsolt és Badics Ferenc. I. köt. 3. kiad. Budapest, 1906. – Gragger Róbert: Illei János Tornyos Péterének forrásai. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1908. évf. – Alszeghy Zsolt: Illei János élete és írói működése. Nagyszombat; 1908. – Bayer József: Shakespeare drámái hazánkban. Két kötet. Budapest, 1909. – Gragger Róbert: Moličre első nyomai a magyar irodalomban. Irodalomtörténeti Közlemények. 1909. évf. – Bittenbinder Miklós: Adalékok a magyar színmű történetéhez. Irodalomtörténeti Közlemények. 1910. évf. – Dobóczki Pál: Népies alakok az irodalomban a népies irány előtt. Budapest, 1912. – Alszeghy Zsolt: id. Illei-kiadás. Budapest, 1914. – U. az: Magyar drámai emlékek a középkortól Bessenyeiig. Budapest, 1914. – Keller Imre: Faludi Ferenc Caesarja. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1914. évf. – Simai Ödön: Faludi hatása Sándor Istvánra. Magyar Nyelv. 1915. évf. – Weitzner Leó: Az első magyar Moličre-fordítások. Budapest, 1917. – Zambra Alajos: Metastasio és a magyarországi iskoladráma a XVIII. század második felében. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1919. évf. – Vasshegyi Margit: A magyar Moličre-fordítások. Budapest, 1926. – Jablonkay Gábor: Az iskoladrámák a jezsuiták iskoláiban. Kalocsai kat. gimnázium értesisítője 1927.
