KATOLIKUS MISZTÉRIUMJÁTÉKOK.
KATOLIKUS MISZTÉRIUMJÁTÉKOK.
A SZÉKELYFÖLD katolikus középpontjában és messze földön híres búcsújáró helyén, Csíksomlyón, húsvét hetében évről-évre eljátszották a ferences diákok tanáraik misztériumdrámáit. Ezek a vallásos színdarabok nem iskolai drámák voltak, hanem a középkori misztériumjátékok felújításai. Krisztus kínszenvedésének történetéhez utóbb több más bibliai részlet is járult, olykor apróbb moralitások tarkázták a Szentírás párbeszédekbe öntött jeleneteit. A mai ember már nem tudja élvezni ezeket a laposan megverselt nagypénteki színjátékokat, de a régiek szívesen meghallgatták a bibliai személyek igéit, mert a diákok párbeszéde nemcsak komédia volt, hanem istenfélelemre serkentő cselekedet is.
A Mária Terézia királynő korában előadott közel félszáz darab közül vegyük az 1751-re szóló misztériumjátékot. Ebben a passióban maga az Úristen nyitja meg a jelenetek sorát, elmondja a zsidók előtt a tízparancsolatot, versben beszél ő is, Mózes is. Most közbeavatkozik a szerző, a ferencrendi szerzetestanár, rímekbe szedi a zsidók történetét Mózestől Josiásig; azután átengedi a szót Josiásnak, Jeremiásnak, Nabukodonozornak, Dánielnek; ezek beszélgetéséből nyilvánvaló, hogy a romlott zsidókon nem lehet segíteni; megölik ezek magát a Megváltót is. Krisztus utolsó napjainak bemutatásában bővebbé válik a szöveg; föllép Kaifás, Júdás, Pilátus, Péter; eszmét cserélnek egymással és más személyekkel; végül a Kálvária hegyére hurcolják az Üdvözítőt. A büntetés nem késik. Mikor Titus megtudja, hogy a zsidók milyen irgalmatlanul bántak az ártatlan Jézussal, bosszút áll a kegyetlen népen: «Akik éhség miatt s döggel meg nem halnak, Avagy fegyverinktől épségben maradnak, Akasztófán adjuk ebédül hollóknak». Befejezésül a Nemesis és a Sinagoga siránkoznak a zsidók sorsán.
Míg a csíksomlyói székely misztériumok kéziratban maradtak, JUHÁSZ MÁTÉ jászsági minoritarendi szerzetes nyomtatásban is közrebocsátotta Krisztus kínszenvedéséről írt vallásos játékát. (1761.) Misztériuma mind a nyelv és verselés, mind a stílus és szerkezet dolgában nagyon hasonlít a csíksomlyói passiójátékokhoz. Négyesrímű tizenkettősökben minden költői lendület nélkül dolgozta fel az Ószövetség és az Újszövetség néhány tanulságos helyét. Párhuzamos történetei eléggé erőszakolt kapcsolatúak. Dávid és Góliát harca az Úr Jézus küzdelmének jelképe; József esete Júdás árulásának felel meg; hasonló egyeztetések: Sámson története és az Üdvözítő tragédiája, az első emberpár elcsábítása és az apostolok menekülése, Zsuzsánna megvádolása és Jézus pörbe fogása, Neháb erőszakoskodása és a zsidók lármája Pilátus előtt, Kain története és Krisztus keresztrefeszítése. A hét szakaszból álló misztériumdrámát verses prológus előzi meg, ebben a szerző tájékoztatja olvasóit műve tartalmáról s felhívja a hívők figyelmét a Megváltó halálának tanulságaira: «Ezeket hát tőlünk, amidőn látjátok, Tréfás mulatságnak, kérünk, ne tartsátok, Hanem mindezekkel arra célozzatok, Mintha itt a Krisztust szenvedni látnátok».
A CSÍKSOMLYÓI NAGYPÉNTEKI MISZTÉRIUMOK szerzői: Albert Atanáz, Bocskor Ádám, Bocskor Pál; Csató Gábor, Csedő László, Csergő Chrysogonus, Csergő Lőrinc, Domokos Kázmér, Ferenczi Bonavita, Fodor Ambrus, Győrfi Zsigmond, Hideg Berardus, Kajcsa Joákim, Keresztes Vazul, Kézdi Gratianus, Kuna László, Madár József, Petres Zsigmond, Péterfi Márton, Sánta Péter, Szabó Ágoston, Szász Bonaventura, Tóth Sebestyén ferencrendi szerzetesek. Ezek a buzgó székely barátok tanították 1741-től 1774-ig a csiksomlyói katolikus gimnázium felső osztályait; az ő kötelességük volt, hogy minden évben megírják a nagypénteki passiót a székely búcsújárók számára s ezzel a lelkipásztori munkájukkal bűnbánatra gerjesszék a népet. Misztéritumdrámáikat diákjaik annál könnyebben eljátszották, mert az iskolai színdarabok előadásában már megvolta gyakorlatuk. A baj ott kezdődött, hogy nem minden ferencrendi szerzetestanár volt alkalmas színdarab írására, de a Csíksomlyóra sereglő nép így is nagy lelki épüléssel hallgatta a jámbor párbeszédeket. Ekként újultak meg a középkori misztériumok és moralitások a Székelyföld katolikus középpontjában.
JUHÁSZ MÁTÉ (szül. 1696. Jászapáti; megh. 1776. Nagypeleske, Szatmár megye) minoritarendi áldozópap, tanár és házfőnök. Egy időben a nagybányai minorita kolostorban élt. Károlyi Sándor gróf halálakor, 1744-ben, hatásos búcsúztató verset szerzett, ez a sirató költeménye több más verses munkájával együtt nyomtatásban is megjelent: Szép ájtatos külömb-külömbféle magyar versek, melyeket más több szerzetes foglalatossági között egykor és máskor irogatott, most pedig némely közönséges házi orvosságokkal együtt nemes és privilegiumos Jász-Apáti városának istenes költségével kinyomtattatott Juhász Máté. Kolozsvár, 1761. (A gyüjtemény első két részében vannak a szerző vallásos versei, harmadik részében misztériumdrámája, negyedik részében gróf Károlyi Sándor halálára írt búcsúztató költeménye, ötödik részében orvosi tanácsadásai. Az ötödik részt a szerző neve nélkül később ismét kinyomtatták: Kolozsvár, 1785. A harmadik részt a külön fennmaradt kéziratból, mint ismeretlen író művét, Éble Gábor adta ki újból: Gróf Károlyi Sándor temetése alkalmával elmondott búcsúztató versek. Budapest, 1888.)
Kiadások. – Juhász Máté misztériumdrámája: A Krisztusnak érettünk való kínszenvedéséről és némely példáiról, melyek előre árnyékozták és jelentették jövendőbéli kínszenvedését és ártatlan halálra menését s megölettetését. Megjelent a szerzőnek következő című verses könyvében: Szép ájtatos külömb-külömbféle magyar versek. Kolozsvár, 1761. (A kötet a szerző szülőhelyének, Jászapáti városának, költségén jelent meg.) – Csíksomlyói nagypénteki misztériumok. Kiadta Fülöp Árpád. Budapest, 1897. (A Régi Magyar Könyvtárban közzétett négy verses passió évszáma: 1751, 1752, 1759, 1766.) – Alszeghy Zsolt: Magyar drámai emlékek a középkortól Bessenyeiig. Budapest, 1914. (Részlet Juhász Máté vallásos játékából. A Kisfaludy-Társaság Nemzeti Könyvtárában.)
Irodalom. – Fülöp Árpád: Csíksomlyói misztériumok. Csíksomlyóikat. gimnázium értesítője. 1892. – Heinrich Gusztáv: Juhász Máté misztériuma. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1893. évf. – Nagy Iván: Juhász Máté. Irodalomtörténeti Közlemények. 1893. évf. – Bayer József: A magyar drámairodalom története I. köt. Budapest, 1897. – Fülöp Árpád: id. kiadás. Budapest, 1897. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. V. köt. Budapest, 1897. – Lukinich Imre: Adalék színműirodalmunk történetéhez. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1906. évf. – Ernyey József: A házi különös orvosságok szerzői és forrásai. Ethnographia. 1908. évf. – Alszeghy Zsolt: id. kiadás. Budapest, 1914.
